Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Domingo memóriazavara (Karácsonyi koncert Pozsonyban)

2010-12-20 10:38:18 Heiner Lajos

Placido Domingo 2010. december 16.
Pozsony
Incheba Expo Aréna

Karácsonyi koncert

Plácido Domingo, Virginia Tola, Plácido Domingo Jr.
Kassai Állami Filharmonikus Zenekar
Vez.: Eugen Kohn

Úgy hiszem, kevés zenebarátnak adatott meg az a (kétes értékű) élmény, hogy "élőben" tapasztalhassa meg Plácido Domingo bakizását.
Pontosabban memóriazavarát – a Winterstürme második mondata után Domingo nem énekelt tovább, majd leállt a zenekar. A tenorista a dirigensi pulthoz lépett, belenézett a kottába, majd elölről indulva végigénekelte a Tavaszi dalt.
Láthatóan idegesen, kissé a kíséret előtt járva.

Rögtön két történet is az eszembe jutott. Az egyiket Gregor Jóska mesélte New Yorkban, 1995 januárjában – a Boccanegra főpróbáján Domingo (akkor még Adornót énekelte) elrontotta az ária kadenciáját.
Utána egész este azt az egyetlen frázist gyakorolta.
A másik sztori jóval régebbi, Toscanini egyik próbáján történt, talán a Traviata vagy a Bohémélet előadására készültek. Sorra hibáztak énekesei, a Maestro őrjöngött. Aztán hibát vétett Jan Peerce is – mire Toscanini leengedte két karját, és rezignáltan csak annyit mondott: Maga is, Peerce?

A koncert a Rákóczi-"gyászinduló"val kezdődött. A zenekart nem merném minősíteni. Kohn "maestro" a Bécsi Filharmonikusokból is képes lenne elővarázsolni egy vidéki tűzoltózenekart. Aki hallotta vagy két éve Domingo pécsi koncertjét, tudja, miről írok.
Aztán a Cid híres áriája, a tenorista hangja egy nagyon picit "mocorgott", de összességében jó benyomást keltett.
Utána jött a Winterstürme.
És Domingo nagyságára, zsenialitására jellemző, hogy – miután az est szopránvendége elénekelte a Louise ismert áriáját – olyan Nemico della patria-t varázsolt, amihez hasonlót életemben soha, sem operaházban, sem lemezen nem hallottam, igen, ismerem Warren és Cappuccilli felvételeit, mégis le merem ezt így írni.
A Rigoletto II. felvonásának Gilda–Rigoletto duettjére előkerült a kotta, itt Domingo jóval meggyőzőbben énekelt, mint az őszi TV-közvetítésen.
Az persze természetes egy baritenortól, hogy a kettős végén felment asz-ra.

A szünet után lájtosabb számok következtek, Lehár, meg zarzuelák, és aztán az elmaradhatatlan karácsonyi dalok, Domingo pedig egyre jobb formában (übrigens: egyetlen egyszer sem vettem észre, hol vesz levegőt...).
Virginia Tola a harmincas éveiben járhat, a hang viszont egy generációval idősebb – nemcsak az a gond, hogy jellegtelen, így amikor Domingóval egy mikrofonba énekelt, elveszett, hanem elsősorban igen bántó lebegése.
Az ifjabb (? – inkább az ötvenet súrolja alulról, semmint a negyvenet felülről) Domingo tulajdonképpen egy kellemes, lírai bariton.

A végén az obligát ráadások, megnéztem Sorozabaltól a No puede ser-t Domingo előadásában több változatban, Róma, New York, Budapest, Berlin, de a pozsonyihoz hasonló kifejezést, intenzitást egyiknél sem tapasztaltam.
S persze a záró szám, a három énekes által előadott Stille Nacht szlovák nyelven is elhangzott.
Plácido Sr. "hivatalosan" is hetven lesz jövő januárban. Sokak szerint ennél pár évvel idősebb. Ám ez semmit nem számít, úgy tűnik. Merthogy fura species a tenorista, oly sokuk karrierje fiatalon ér véget.
Másoké pedig szerencsére hosszú. Peerce 78 évesen is atombiztos technikával énekelt, Szabó Miklós 80, Martinelli 82 évesen színpadon alakította Altoum császárt, a nemrégiben elhunyt Hugues Cuénod pedig 92 évesen még szcenírozott előadásban énekelt.
Vajh’ mi lehet még Domingo tarsolyában?






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.