A 4. teremtés (Újévi koncert a MűPában)

Illusztrációnk a Művészetek Palotájában látható kiállítás (A teremtés - német gyerekek szemével) egyik alkotása (Forrás: www.mupa.hu)

HAYDN: A teremtés

Chamber Orchestra of Europe
Európa Kórus
Szabóki Tünde, Lothar Odinius, Michael Nagy - ének
Vez.: Fischer Ádám

*

Január elsején délelőtt természetesen én is bekapcsoltam a televíziót, hogy meghallgassam a Bécsi Filharmonikusok újévi hangversenyét. Nem vagyok túl nagy rajongója az ilyenkor játszott zeneműveknek, de azért nálam is hozzátartozik az évkezdéshez ez a virágpompával körített isler-szagú bécsi örömmuzsikálás.
Na, idén ebből nem lett semmi, mert öt perc után a gyerekek hathatós közbenjárására átváltottunk valamelyik rajzfilmcsatornára.
Sebaj, gondoltam, hiszen van nekünk saját újévi koncertünk, s nekem idén még jegyem is van rá!

Az előző évek újévi Teremtés-előadásaival nem tudom egybevetni az idei produkciót, mert egyiken sem voltam jelen. De ha a mostani interpretációt magával a művel mérjük össze, akkor örömmel mondhatom: Fischer Ádám és együttese a partitúrához csaknem tökéletesen illeszkedő előadással lepte meg a közönséget.
Bár őszintén bevallva én azért számítottam rá, hogy nagyszerű hangversenyben lesz részünk. Hiszen a zenekar és a kórus is Európa legjobb muzsikusaiból verbuválódott, hogy ily módon is köszöntse Magyarországot, mint az Unió soros elnökét.

Amiért nem írhatom, hogy tökéletes volt az összhang Haydn kottája és az előadás között, az csupán néhány technikai probléma. A kürtök hamissága, gikszerei, és a kórus sokszor összemosódó szövegmondása vélhetően nem nyerte volna el az idős zeneszerző tetszését sem.
De valószínűleg ő is csak néhány bosszús pillantás erejéig időzött volna a nemkívánatos pillanatoknál, mert a hangverseny egésze minden momentumában a teremtés Haydn-féle felfogásában született meg.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy az Örömóda mellett éppen ezt a művet tartják Európa jelképének. Thomas Linley szövege (melyet Haydn Gottfried van Swieten báró fordításában használt fel) igen részletesen meséli el a világ teremtésének folyamatát. A szövegből sugárzó öröm, a nagy mű tökéletességének boldogító tudata pedig minden embert lenyűgöző természetességgel jelenik meg Haydn muzsikájában.
Ezt a természetes életörömöt kell elsősorban megragadnia annak az együttesnek, aki közel akar férkőzni a darabhoz.

Fischer Ádám felfogása ezen az estén éppen ebben volt nagyszerű. Világos gesztusokkal játszott a zenekar, mégsem voltak hivalkodóan színpadiasak. Úgy tolmácsolták nekünk a világ megszületésének eseményeit, mint ahogy egy egyszerű ember képes azt elmondani. Sehol sem vagyunk Isten nagyságához képest. Felfogni sem tudjuk, amit ő véghezvitt, de érzékeljük és élvezhetjük annak minden gyümölcsét.

Ne feledjük, hogy a bűnbeesés csak ezután következik majd. S ha az ember meghallgatja Ádám és Éva párbeszédét, akkor többszörösen sajnálja, hogy kiűzettünk a paradicsomból.
Szabóki Tünde és Michael Nagy előadása a nő és a férfi kapcsolatának legbensőbb lényegét ragadta meg. Rácsodálkoznak egymásra, a körülöttük lévő világra, és tudatlan, ám tökéletesen boldog létezésben élvezik azt.
Zseniális a zenei párbeszéd, és ezúttal varázslatos volt a megvalósítás is.
Ettől a nagyon visszafogott, derűs előadástól Lothar Odinius éles vibratóval átszőtt, mesterkélten fényes hangszíne meglehetősen távoli volt. Úgy tűnt, Fischer Ádám felfogásától ő nem is annyira elképzeléseit tekintve, mint inkább hangképzésmódja miatt állt távolabb másik két kollégájához képest.
A kiugró hangszín ellenére azért Odinius is megtalálta helyét, a többiekhez hasonlóan az ő formálását is a lendületesség és az egyszerűségre való törekvés jellemezte.

Az év első napja Fischer Ádámnak és együttesének köszönhetően remekül sikerült, s ha folytatódik a hagyomány, akkor 2012 első napján egy újabb Teremtés-előadással leszünk majd gazdagabbak.