Külföldön
Ulric Björklund tenorista, és Lennart Johansson baritonista szabadtéri hangversenye messze nem tartozik életem nagy élményei közé – de általa kicsit jobban megértettem a svéd mentalitást.
Külföldön
Norbotten Svédország legészakibb megyéje, területe nagyjából Magyarországnyi, lakosainak száma mintegy 250 000. A huszonezres lélekszámú Piteå a délkeleti csücsökben található, és Észak-Európa egyik legmodernebb hangversenytermével büszkélkedhet. A nagyteremben – teljes kihasználtság mellett – 721 néző fér el.
Külföldön
Jozef Bednárik neve fémjelzi a rendezést, azé a Bednáriké, aki huszonéve legalábbis meghökkentette a pesti közönséget, amikor a pozsonyiak Gounod Faustjával vendégszerepeltek nálunk.
Külföldön
A színvonal átlagos, eltekintve egyebek mellett Kyu Nam Choung Che gelida maninában énekelt magas c-jétől - ilyet ma Magyarországon nem sokan képesek produkálni, egy kezemen össze tudnám számolni a neveket.
Operabemutatók
Ami maradt: két igen népszerű Verdi-opus, a Rigoletto és a Nabucco, fiatal orosz énekesek előadásában. Utólag értékelve a kényszerhelyzetet: jól döntött a vezetés, hogy kitartott a produkciók mellett.
Budapesten
A zenei megvalósításról végletes véleményeket lehetett olvasni-hallani, az az érzésem, hogy ezeket részben az Opera körüli jelenlegi helyzet is indukálta. A 19-i előadás a zenei megvalósítást illetően paritásban állt a világ bármelyik vezető operaházával. Az est számomra legnagyobb, és örvendetes meglepetése a dirigens volt.
Operabemutatók
Marton László elszalasztott egy páratlanul ritka lehetőséget, hogy egy különösen nagy formátumú előadó rendkívüli hangi-színpadi adottságaira szabva az egyik hős oldaláról mutassa be a történetet. Ez több mint bűn: hiba. Petra Lang Ortrudja így is átvette az irányítást, de olykor a rendezői instrukciók ellenében feszítette szét a gyengén összetákolt szerkezetet.
Budapesten
Akár nagyon jó koncert is lehetett volna. Ha, mondjuk, a vendégkarmester, Sir Mark Elder helyett Fischer Iván vezényel... és ha a szólista, Jonathan Biss helyett bárki más zongorázik...
Budapesten
Amikor először voltam az UMZE – immáron szokásos – Ligeti-hangversenyén, még elfértünk a földszinten. Egy évre rá olyan sokan álltak még sorba a pénztárnál közvetlenül a koncert előtt, hogy az utolsó pillanatban meg kellett nyitni az emeletet is. Most pedig már az első emelet is jócskán megtelt...
Külföldön
Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak ezen prágai beszámolómnak. A Halálra ítélve mellett még a Kivégzendő is eszembe jutott. Nem Antonia, Cavaradossi, avagy épp Radames miatt, bár sorsuk alapján adekvát lehetne így indítani a tudósítást. A kép árnyaltabb - a szomorú apropót más adja.
Budapesten
Már Liszt is tiltakozott ellene, hogy oratóriumát operaként tálalják. Alkalmanként ez mégis megtörtént, de most nem került sor ilyesmire, noha a mű több részlete pontosan mutatja, milyen lett volna egy Liszt-opera. Ha a zeneszerző ír egy-két valódi dalszínházi művet ebben a stílusban, jóval előrébb állna a népszerűségi listán.
Budapesten
A Ferencsik-bérlet - szemben a Klemperer nevét viselővel - általában a populárisabb műveket tartalmazza, benne Csajkovszkij Hatodikkal, Dvořák Újvilággal, Ravel Boleróval. Ezzel együtt, részben talán nevelési célzattal, sikerült néhány különlegességet is a fogások közé csempészni.
Budapesten
Nem ismerek egyetlen másik magyar régizene-együttest sem, akik jobban csinálnák. Sőt, sok külföldi régizene-együttes sem csinálná jobban. De ez még nem jelenti azt, hogy nem is lehetne, vagy nem is kellene jobban csinálni, továbbfejlődni.
Budapesten
Uchida nem hazudtolta meg saját stílusát és habitusát, hanem egyszerűen visszakérdezett: tényleg Richter sziklazúzó ereje az egyetlen lehetőség e szonáták megszólaltatására?
Budapesten
A nagyhírű zenekart eddig háromszor hallottam élőben, mindegyik koncertjük szép volt, de mindháromszor maradt egy kis hiányérzetem. Most végre az a New York-i Filharmonikus Zenekar ült a pódiumon, amit mindig is reméltem hallani.
Operabemutatók
Az idei fesztivál harmadik produkciójánál sikerült minden eddigi Májusünnepek abszolút mélypontját elérni. Hangját vesztett szopránt és színpadképtelen tenort hallhattunk emelt helyáron. Ezért nem érdemes fesztivált rendezni, hiszen bármely hazai énekverseny középdöntőjéből jobb párost mazsolázhatunk ki. Az áraikról nem is szólva.
Budapesten
Ezen az estén Douglas Hannant ruháit viselte, ékszerei Ann Ziff Tamsen Z kollekciójából kerültek ki. Van saját parfümmárkája, neveztek el róla már virágfajtát és édességet is, sőt, a közönségét kiadványokkal nem nagyon kényeztető Magyar Állami Operaház a tegnapi fellépésére saját kiadásában jelentette meg könyvét. Renée Fleming – mert róla van szó – egy koncert erejéig Budapest vendége volt.
Operabemutatók
A várakozások ellenére az Otello egyértelmű csalódást okozott, méghozzá az énekes főszereplők miatt, akik – mindegyik másképp és különféle mértékben, de – nem tudtak megfelelni a szerepeik támasztotta követelményeknek.
Budapesten
10 év csönd volt. Prunyi Ilona várta, hogy eljöjjön az ideje. Az előadóművészi ideje. S el ne felejtsem: gyakorolt szorgalmasan. Tanulta a szakmát és hitt önmagában, ha már más nem hitt benne. A szokatlan pauza még egy sor fontos dologra megtaníthatta. Elfogadni, hogy nem az Én a fontos, hanem a Zene. És hogy előadói manírok nélkül is lehet muzsikálni, sőt úgy az igazi. És tényleg, mi sem áll tőle távolabb, mint az üres pózok, a hamis gesztusok. Leülni és játszani, valami ilyesmi lehet az ars poeticája. Tényleg ilyen egyszerű lenne?
Budapesten
Alighanem tudta, vagy legalábbis megsejthette a programszerkesztő, hogy erre a dolgos, "ünnepi hétköznapra" nem okvetlenül kell aktuálisan tematikus hangversenyműsort kreálnia, sőt, akár a szokásosnál szűkebbre is szabhatja műsoridőt. Jól tette. Az este így inkább sűrű volt, mintsem elegánsan rövid, s egyszersmind tömör és tartalmas. Bizony, tartalmas.
