Ez sem (Zubin Mehta és az Orchestra del Maggio Musicale Fiorentino)

2011. április 2.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Orchestra del Maggio Musicale Fiorentino
Vez.: Zubin Mehta

VERDI: A szicíliai vecsernye - nyitány
VERDI: Luisa Miller - nyitány
VERDI: A végzet hatalma - nyitány
MAHLER: I. (D-dúr, "Titán") szimfónia, H.289

*

Azt nem igazán tudtam eldönteni, vajon a bőgős szánt szándékkal akarta oly módon túlkarikírozni a "János bácsis" témát, hogy hamisan is kezdte, vagy csak nehezen lendült formába, mindenesetre én itt kezdtem valamennyire élvezni a koncertet. Ez azért is lehetett, mert úgy tűnt, a zenekar illetve a karmester is akkor kezdett kizökkenni abból a szerepből, amit addig játszott.

Ami arról szólt, jó zenészek vagyunk, kérem, én meg nagyhírű dirigens vagyok, aki teljes komolysággal odafigyel arra, hogy megfeleljen feladatának. És tényleg, általában úgy szólaltak meg, ahogyan azt tőlük elvárhattuk. Egy jó zenekart hallottunk, nem hibák nélkül, de alig több. A nem a legnagyobb műgonddal kidolgozott témák súlytalanok maradtak. A szimfónia harmadik (náluk negyedik) tételétől kezdve már mintha az is érdekelte volna őket, miért is játsszák azt, amit. Az igazi nagy megvilágosodás azért elmaradt, miszerint igen, ilyennek szeretjük egészében ezt a művet, de a végén legalább lelkiismeret-furdalás nélkül lehetett tapsolni a két ráadásért.

Érdekes volt a műsorválasztás is, a zenekar honlapján jelzett Vivaldi-mű elmaradt, és lehet, hogy ezek a Verdi-nyitányok a maguk helyén rendben vannak, de önálló műsorrészként a három együtt kissé soványnak hatott. És egyenként megállnák helyüket egy nyitány-versenymű-szimfónia felállásban is, de így furák voltak, ahogy felvezették egymást. Leplezetlen energiaspóroló megoldásnak tűnt az a bruttó kb. huszonöt perces első felvonás.
És különös volt az is, hogy a szimfónia első változatában szereplő Blumine tétel megszólalt itt, ami azért nem helyénvaló (csak néhány karmester alkalmazza ezt a megoldást), mert ennek elhagyásán kívül Mahler más változtatásokat is végzett a szimfónián, tehát a megfelelő megoldás az ősváltozat előadása volna, ha már valaki nagyon ragaszkodik hozzá.

Persze ilyenkor azt is fel lehet tenni kérdésként, hogy egy távol-keleti hangversenysorozat után, amelynek idejére egy 9-es erősségű földrengés is esett, mi várható mégoly kiváló muzsikusoktól is. Akik két nappal azelőtt még az öt órával előttünk járó Mumbaiban (a 75. életévét taposó karmester szülővárosában) játszottak. Nyilvánvalóan látszott egyfajta fáradtság, vagy inkább fásultság rajtuk. De: kell-e törődnie ezzel annak a közönségnek, amellyel a jegyeladáskor természetesen nem közlik, hogy (földrengés nélkül is) egy fárasztó turné vége felé járó (Moszkva és Szentpétervár még hátravan) zenekart hallanak majd.

Különösebben nem kell, hogy ez bárkit foglalkoztasson, a kontinenseken átívelő repülés fáradalmai időeltolódással és más kellemetlenségekkel együtt napjaink koncertező művészeit egyaránt sújtják. Csak hát egy ilyen fesztiválon, amikor a megszokottnál jóval sűrűbben tűnnek fel túlfoglalkoztatott világjáró művészek jelenleg egyetlen valamire való budapesti koncerthelyszínünkön, ez a kérdés nagyobb súllyal vetődik fel.

Mindamellett nem gondolnám, hogy akár Maiskyt, akár Mehtát és a firenzeieket vétkes nemtörődömség jellemezné úgy általában. Egyszerűen részesei egy gépezetnek, amely mostanában éppen Budapestre repítette őket. Itt és most éppen erre voltak képesek, illetve nem gondolták, hogy pont itt kéne többet adniuk. Mehta esetében egy 75 éves emberről van szó, aki végigvonul a fél világon, a névre úgyis bejön a közönség, sőt még tapsol is rendesen, de erről már szóltam Maisky kapcsán. Nem voltak semmiképpen rosszak, csak nem nyújtották tudásuk legjavát. Pech.