Külföldön
A korábban látotthoz képest zeneileg jóval homogénebb, és magasabb színvonalú volt ez az este. Zbyňek Müllert még nem hallottam ily kevéssé rosszul vezényelni, mint most, a címszerepben ismét Marc Laho, a hang súlyosbodott, ám még mindig az a franciás, "fehér" színezetű, ami egyre ritkább a nemzetközi operaszínpadokon.
Budapesten
Egészen különleges ajándékot kaptunk a Bázeliektől: a muzikalitás, az érzelmek, és a hatalmas szakmai tudás egy olyasféle egységét, ami előtt csak meghajolni érdemes. Az együttes és Matthias Goerne barokk estje feledhetetlen élmény volt.
Budapesten
Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában alig van valami. Hacsak nem az, hogy az egyik legkiválóbb hangszerelő megmutathatta benne, milyen sokszínűen és csillogóan szólhat egy romantikus nagyzenekar. Itt az együttes minősége lesz maga a mű.
Budapesten
Ha nem is nagyon, de mégiscsak eltért a kedd esti koncert műsora az oly szokványos nyitány–versenymű–szimfónia felépítéstől. Meglepő módon erről leginkább a zongoraverseny szólistája tehető „felelőssé”, de ne szaladjunk ennyire előre.
Budapesten
Sondheimet az angolszász világban már-már arcpirító tisztelet és megbecsülés övezi, idehaza meg jószerivel nem is ismerik, legutóbb négy évvel ezelőtt került be a neve a hazai koncertajánlókba. Most a Centrál Színház mutatta be – példás szereposztásban – egy 1955-ös Ingmar Bergman-filmen alapuló darabját.
Budapesten
A Glagolita misét ugyan 7-8 éve hallhattam a Zeneakadémián, de azt nem tudom, hogy a Szent Sebestyén vértanúsága mikor ment utoljára koncerten – már ha egyáltalán... Ritkán játszott és nehezen befogadható művek, nekünk, képzett veteránoknak is kihívás.
Budapesten
Flórez az idei Met-közvetítések egyikében Ory grófként kápráztatta el az operarajongókat, rengeteg lemez- és videofelvétel készítette elő budapesti bemutatkozását. Amennyire egyértelmű volt eddigi megítélése, annyira biztos vagyok benne, hogy tegnapelőtti koncertjével kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények.
Budapesten
Szép a nemzetköziség eszméje, de hát egy alkalmi zenekart igazán magas színvonalon, néhány koncert erejéig, csak kivételesen jó karmester képes működtetni. Már most tudatom: Anu Tali nem ilyen nagyformátumú egyéniség.
Budapesten
Számos ponton élvezhető, barátságos hangverseny volt, de jobb szeretem azt hallani, ha egy ihletetten muzsikáló társaság képességei fölött teljesít. Ezen a koncerten viszont egy többre képes és többre hivatott zenekar nem tudta kifutni magát, ami elkerülhetetlenül okoz némi kedvetlenséget és hiányérzetet.
Operabemutatók
A vájt fülű elemzők Mozart és Beethoven mellett Rossini hangját is hallani vélik Liszt fiatalkori (és egyetlen) operájában. Egy biztos – és ebben a szakemberek egyetértenek –: megkapóan behízelgő, jó hangulatú zenéről van szó. Ám a mű minden bájossága ellenére az énekesi feladatok technikailag nem egyszerűek.
Operabemutatók
Az előadáson kiderült, hogy többen is vannak, akik nem azok, akiknek gondoltuk őket. Volt egy remek Masetto, akiből akár pompás Leporello is lehetne. Adva volt egy lenyűgözően zseniális Leporello, aki nem kevésbé lenne tökéletes Don Giovanni. És ott terpeszkedett egy inadekvát Don Giovanni, aki normális viszonyok között maximum Masettót kelthette volna életre.
Budapesten
Egy évtizede minden kritikában szinte illik előhozakodni Edita Gruberova korával, ami pedig önmagában nem érdem, ugyanakkor mégsem hagyható el. A páratlan technika, ami a negyedik évtizeden túl a szakma élbolyában tartja viselőjét, már inkább becsülendő. S a díva állóképessége még akkor is érdemelne egy külön mondatot, ha, mondjuk, negyvenéves énekesről lenne szó.
Budapesten
Pešek vezénylésén, az együttes játékán az első taktusoktól kezdve érződött, hogy meg akarják mutatni, miért is fontos, sőt jelentős mű a Hazám. A dirigens legnagyobb érdeme mindemellett az, hogy az NFZ tolmácsolásában a szövevényes ciklus szerves egészként hatott.
Budapesten
Kobayashi hetvenen túl is ugyanazzal a vitalitással és energiával dirigál, mint amit megszoktunk tőle évtizedeken át, de ez nem vezetett kifogástalan zenekari teljesítményhez. Összességében ahhoz mindenképp kellett a japán karmester, hogy mindezek ellenére ne csalódottan távozzunk. Mert a végére valahogy mégis az volt az ember érzése, hogy megérte meghallgatni e két ismert darabot.
Külföldön
A címszereplő úgy ötven körül járhat, de nem néz ki többnek hatvannál, sajnos, a voce ennél öregebb. Edgar hanganyaga nem rossz, a stílus annál inkább, pár napja eljöttem már Prágából, de lehet, hogy még mindig egy fermatán „ül”. Sajnálatos, mert amúgy minden benne volt ebben az estében, hogy emlékezetes legyen.
Külföldön
A 77 éves zenekar október 28-i, „Hangverseny a Köztársaságért” elnevezésű, a Lengyel Intézettel közösen szervezett különleges koncertjére a fiatal Łukasz Borowiczot hívták meg vendégkarmesterként. Nem csodálkoznék, ha 15-20 év múlva ő lenne a Lengyel Nemzeti Zenekar főzeneigazgatója.
Budapesten
A Drumming egy önmagáért való darabka a világmindenségből, egy mandala. Létrehozása olyan rituális esemény, amit egyszer az életben mindenkinek át kell élnie. Igen, de én egyszer már átéltem! Most viszont minden más volt, mint anno.
Külföldön
Ez a rendezés 327. (!) alkalommal került színre. Nem véletlenül. Jómagam is vagy tucatszor láttam már, szinte mindig telt házzal. Az, hogy ez az előadás mindig megmarad majd az emlékezetemben, az Abigélt Prágában első alkalommal alakító Boross Csillának köszönhető.
Budapesten
Bár egy zseniális előadás otthoni meghallgatása sohasem fogja pótolni még egy közepes színvonalú élő koncert élményét sem, az atmoszféra megteremtéséért igenis meg kell dolgozni. Akármennyire ismerte is Verdi az énekhang sajátosságait, akármennyire is „dolgozik alá” a szólistáknak, ettől önmagában nem lesz jó az előadás.
Budapesten
A két, emlékekkel terhelt hétvége között keresve sem lehetne jobb hangversenyprogramot szerkeszteni – a nyitó darabot köthetjük októberi forradalmunkhoz, a Requiemet Halottak napjához, s bár konkrétan egyikhez sem kapcsolható, a két pillér közé illesztett versenymű a Sosztakovicsra jellemző tónusok miatt tökéletesen passzol e keretbe.
