Budapesten
Olari Elts rém energikusan irányítja a zenészeket, hol csak egy kézzel, hol annyival sem, sajátos mozdulatait látva felrémlik, nagyjából így játszaná el Rowan Atkinson Lagardère lovagot, nem is vezényel, festeget valahova a levegőbe, vagy nem is tudom, mit csinál, mélyen belenyúl az Erőbe, de valószínűleg csak megpróbálja átadni azt, amivel eggyé vált: a zenét.
Operabemutatók
Egészen Pécsig kell annak utaznia, aki most remek Falstaff-előadást szeretne látni-hallani. Nagy Viktor rendezése telitalálat, s a színházban megpróbálták a lehetetlent, és igyekeztek (szereposztásonként) tíz egyenrangú énekest szerezni Verdi utolsó remekművéhez. Ez majdnem sikerült is nekik.
Budapesten
Ha a közönség bevonásával zajló zenei improvizációk, valamint a különféle előadói és zeneszerzői ötletek felsorakoztatása mellé odatesszük, hogy a muzsikusok olykor a terem különböző pontjain zenélve a teret is bejátszották, abba a paradoxonba ütközünk, hogy a Mezítlábas Zenészek tulajdonképpen élővé tették a kortárs zenét.
Operabemutatók
Már önmagában a Pomádé király műsorra tűzéséért kalapot emeltem a színház vezetése előtt. Ránki György meseoperája ugyanis nem adható elő bizonyos zenei színvonal teljesítése nélkül, s már maga a feladat vállalása is elismerést érdemel. És erre az előadás egy pillanatig sem cáfolt rá.
Vidéken
Jó 25 éve egy Erkel színházi este és a másnapi tévéközvetítés hatására egy életre eljegyeztem magam Verdi Requiemjével (Valentini-Terrani, Gulyás, Plishka, Verrett, Obrazcova, Kelen, Gyaurov…). Hasonló élményt éltem át a minap Rossini Stabat Materével, amelyet a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Kórus mutatott be.
Budapesten
Ez a Bartók–Kocsis–Juronics triász elég ütőképesnek tűnik. A Fából faragott királyfi előadása minden szempontból rendkívülinek bizonyult, amiről csak azért lehetetlen csupa elragadtatással beszélni, mert csak egyetlen egyszer volt módunk megnézni. Így elsőre elég sok volt az „összművészeti” élmény.
Budapesten
A nyitóhangverseny kapcsán azon elmélkedtem, vajon milyen lehetne egy ilyen fesztivál első eseménye. Hát, mondjuk pont ilyen, mint a záróhangverseny volt. Nagyhírű angol zenekar, nagyhírű svájci vezetőkarmesterrel, nagyhírű magyar szólistával, nagyon népszerű számokból összeállított műsorral – nem csoda, hogy teljesen megtelt a BBNH.
Budapesten
Lajtha és Weiner – a két szerző, akik miatt ott voltam. Azért éreztem kötelességemnek, hogy elmenjek erre a hangversenyre, mert komolyan tartom és hirdetem: mindkettőjüket sokkal gyakrabban kellene játszani. Persze, nem biztos, hogy így.
Budapesten
Békebeli, műkedvelő szalon-hangulatot, kamarastílt árasztott minden, kivéve a Vlach Quartet produkcióját, melyet nem nevezhetünk kellemes, könnyed, harmonikus házimuzsikálásnak – annál sokkal, de sokkal többet nyújtott ez az együttes.
Budapesten
Azt hiszem, nem árulok el titkot senkinek azzal, ha ismét leírom: az I Musici di Roma fantasztikus zenekar. Minden szó igaz, amit a kritikák írnak. Mennyei hangzás, kivételesen érzékeny vonókezelés és megfellebbezhetetlen stílusismeret jellemzi játékukat.
Budapesten
Rahmanyinov talán populárisabb, behízelgőbb a kelleténél, Szkrjabin zenéjén pedig túlságosan is érződik, hogy szerzőjük egy obskúrus teozófiai eszme apostola, de azért állandóan kísérletezünk velük. Lehet, hogy pont ezeket a tulajdonságaikat szeretjük?
Budapesten
Amennyire figyelemmel kísértem személyesen, vagy beszámolók alapján azt a munkát, amit Vashegyi az utóbbi években végzett, azt kell mondanom, a kép vegyes. Elmarasztalásra és dicséretre egyaránt adtak okot a produkciók. Most szerencsére csupa jót írhatok.
Budapesten
Maxim Vengerov valószínűleg a szívből jövő, érzelmes, áradó zenélést tartja fontosnak, és ez alapvetően nagyon helyes is. Mindegy, mit játszik, mindig egyformán gyönyörűen hegedül. Igen, gyönyörűen. És igen, egyformán.
Operabemutatók
Akiért érdemes volt ezt az estét az Andrássy úton tölteni, az Sümegi Eszter. Rettentően eltalálta a szerep. Arabellája már nem az a hamvas csitri, ezért is van gondban. Okos lány, aki szülei nem igazán sikertörténet házassága láttán rájön, hogy ha másképp szeretne megöregedni, másképp kell párt választania. Sümegi nemcsak mindent tud a női lélekről, hanem mindent a straussi dallamvezetésről is.
Budapesten
A műsor-összeállítás nagyon tudatos és átgondolt volt, ami nyilvánvalóan a karmester, Kocsár Balázs érdeme. Magyar zeneszerzők művei a múlt század harmincas–negyvenes éveiből. Kodály és Bartók a szinte teljesen ismeretlen Lajtha mellett. És hogy Lajtha neve egyáltalán felmerült? Születésének idén százhuszadik, halálának jövőre ötvenedik évfordulója lesz.
Operabemutatók
A helybéliek nyilván sokkal jobban tudják, ki milyen állapotban van, miből gazdálkodhatnak, és képesek úgy intézni, hogy egymást segítve, egyfelé húzva, a legjobbat hozhassák ki szerény lehetőségeikből. Ennek a módszernek a jelentőségén ki-ki gondolkodjon el, vesse össze más operaházakban (és az egyéb házakban) uralkodó állapotokkal – aztán tartson velünk Szegedre, ez a legjobb, amit tehet.
Budapesten
A legelső dolog, ami a Borogyin-művet hallgatva feltűnt, az a cselló dominanciája volt. Itt még billegett a mérleg, hogy ez minek köszönhető, aztán a Sosztakovics-darabban már egyértelművé vált, hogy a hangzásbeli aránytalanság oka nem a partitúrában keresendő.
Budapesten
Szokolov az idén is jött, látott és győzött, egy szemernyi esélyt sem hagyva arra, hogy a tökéletessége felől bármi kétely merülhessen föl. Azt a típusú muzsikus ő, aki bármit ad elő, azt oly természetességgel „csinálja”, hogy a hallgatóban egy pillanatig nem merül föl, hogy azt másképp is lehetne.
Budapesten
Három – különböző aspektusból – elszigeteltnek tekinthető alkotó, három rejtett utalásokat tartalmazó darab. Önmagában már a kódfejtés is nagy élmény, de hát egy koncerten mégiscsak a zene játssza a főszerepet. Meg az előadók. Hát: ez nagy játék volt!
Budapesten
Lehet, hogy Bach véleménye mégiscsak fontosabb, mint Paul McCreeshé? És Brucknerről kinek a véleményét higgyünk el: Eduard Hanslickét vagy Fischer Ivánét? A véleményünket elmondjuk, de nem mi szabjuk meg a művész útját – ha minden jól megy, ők változtatnak meg minket.
