Operabemutatók
Akiért érdemes volt ezt az estét az Andrássy úton tölteni, az Sümegi Eszter. Rettentően eltalálta a szerep. Arabellája már nem az a hamvas csitri, ezért is van gondban. Okos lány, aki szülei nem igazán sikertörténet házassága láttán rájön, hogy ha másképp szeretne megöregedni, másképp kell párt választania. Sümegi nemcsak mindent tud a női lélekről, hanem mindent a straussi dallamvezetésről is.
Budapesten
A műsor-összeállítás nagyon tudatos és átgondolt volt, ami nyilvánvalóan a karmester, Kocsár Balázs érdeme. Magyar zeneszerzők művei a múlt század harmincas–negyvenes éveiből. Kodály és Bartók a szinte teljesen ismeretlen Lajtha mellett. És hogy Lajtha neve egyáltalán felmerült? Születésének idén százhuszadik, halálának jövőre ötvenedik évfordulója lesz.
Operabemutatók
A helybéliek nyilván sokkal jobban tudják, ki milyen állapotban van, miből gazdálkodhatnak, és képesek úgy intézni, hogy egymást segítve, egyfelé húzva, a legjobbat hozhassák ki szerény lehetőségeikből. Ennek a módszernek a jelentőségén ki-ki gondolkodjon el, vesse össze más operaházakban (és az egyéb házakban) uralkodó állapotokkal – aztán tartson velünk Szegedre, ez a legjobb, amit tehet.
Budapesten
A legelső dolog, ami a Borogyin-művet hallgatva feltűnt, az a cselló dominanciája volt. Itt még billegett a mérleg, hogy ez minek köszönhető, aztán a Sosztakovics-darabban már egyértelművé vált, hogy a hangzásbeli aránytalanság oka nem a partitúrában keresendő.
Budapesten
Szokolov az idén is jött, látott és győzött, egy szemernyi esélyt sem hagyva arra, hogy a tökéletessége felől bármi kétely merülhessen föl. Azt a típusú muzsikus ő, aki bármit ad elő, azt oly természetességgel „csinálja”, hogy a hallgatóban egy pillanatig nem merül föl, hogy azt másképp is lehetne.
Budapesten
Három – különböző aspektusból – elszigeteltnek tekinthető alkotó, három rejtett utalásokat tartalmazó darab. Önmagában már a kódfejtés is nagy élmény, de hát egy koncerten mégiscsak a zene játssza a főszerepet. Meg az előadók. Hát: ez nagy játék volt!
Budapesten
Lehet, hogy Bach véleménye mégiscsak fontosabb, mint Paul McCreeshé? És Brucknerről kinek a véleményét higgyünk el: Eduard Hanslickét vagy Fischer Ivánét? A véleményünket elmondjuk, de nem mi szabjuk meg a művész útját – ha minden jól megy, ők változtatnak meg minket.
Külföldön
Beethoven és Brahms között Kalabis 1. hegedűversenye. Ami nagyon ritkán történik meg hangversenyen: nem mint egy kötelező penzum hangzott el, két rendszeresen játszott darab között, az indítás tuttijánál már egész másként szólt az együttes, mint a Beethoven-nyitányban.
Budapesten
Rengeteg kortárs bemutató, kevésbé hálás ritkaságok, háttérmunka, ilyesmik jutnak eszembe, ha Kovács László karmesteri működésére gondolok. Most is megerősítette ezt az érzésemet a Miskolciak élén.
Budapesten
A zömmel ismeretlen műsor alapján a nézőtéren tapasztalható kisebb foghíjak nem okoztak meglepetést, mindazonáltal a létszám egyáltalán nem volt méltatlan, sőt a körülmények ismeretében akár sikernek is tekinthetjük a majdnem teli földszintet. Nem egyedül engem érdekel egy különleges, ritkán hallható műsor, és persze a mifelénk szintén ritkán hallható zenekar.
Budapesten
Szó, mi szó: a drasztikus műsorváltozás, a lehetetlen együttesnév, a zavaros kommunikáció révén tripla hendikeppel indult nálam az előadás, s utólag sem tudom biztosra ígérni, hogy évek múltán meghatározó koncertélményként fogok visszaemlékezni rá. Azonban:…
Budapesten
„Mozart más! ... Ha a szőke bige nem lett volna, felőlem akár az ének ki is maradhat. ... A bennünk kialakult képhez hozzá tudnak-e adni valamit? … Ha az eszünkbe juttatják, már boldogok vagyunk. ... Az univerzum, amit Mozartnak hívnak...”
Külföldön
Persze, ahányszor hallja az ember a Cseh Filharmonikusokat, szinte mindig azt gondolja, még sosem játszottak ily jól. Ez az együttes ezen az estén egy 87 muzsikus alkotta élő organizmus volt, olyan hangzással, amit nem vagyok képes írásban jellemezni.
Külföldön
Tömve a Bécsi Állami Operaház, csak néhány szabad állóhely maradt. Pedig, ha azt írják ki, hogy „Günther Rennert rendezése nyomán”, akkor nagyon sokszor mehetett már ez a produkció. Teljes joggal.
Budapesten
Mérleget vonni akkor kellene, ha a Fesztiválzenekar állandó karmesterét, rendszeres vendégét, sokszor visszatérő szólistáját hallottuk volna. A sok szépség és sok probléma hallatán most kicsit kevésbé bánjuk, hogy egy kivételes, egyszeri és megismételhetetlen élmény tanúi voltunk.
Operabemutatók
Az évad első operaprodukciójaként – Magyarországon először – Korngold A halott város című darabját mutatták be a debreceni Csokonai Színházban. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kellett majd’ száz évet várni erre a bemutatóra, s vajon kezdeti jelentős sikerei után mi okozhatta a mű eltűnését a dalszínházak repertoárjáról?
Budapesten
Ismét egy bizonyíték arra, amit nem győzünk eleget hangoztatni: a kortárs zene is működik, a kortárs zene is szép, a kortárs zene is zene, csak elő kell adni – és természetesen meg kell hallgatni.
Külföldön
Világsztárok nélkül, korrekt énekesekkel, érdekes rendezéssel, jó dirigenssel is kötni lehet a nézőt. Ha nem is egy életre szóló élménnyel, de hetekig biztos.
Külföldön
„Nem Weberé, hanem Webertől” – így a mostani prágai előadás gazdag programfüzete. Hic et nunc nincs módunk részletezni, mi is származik Webertől s mi Mahlertől, de érdemes ezt a produkciót megnézni – hiszen ez mindösszesen, amit Mahler az operaírás világában alkotott.
Külföldön
László Boldizsár tavaly mint ismeretlen herceg jelent meg Bratislavában, most február 1-jén végre az „igazi” Il Principe Ignotót is elénekelte, Kalaf volt a Turandotban.
