Külföldön
Tavaly ünnepelte pályakezdésének „hivatalos” 50. évfordulóját, ám most egy harmincéves ember hangját hallhattuk. Olvastam olyan véleményeket, abba kellene hagynia az éneklést, vagy „tepsiben viszik ki”. Legyen így, de majd húsz év múlva, merthogy Domingo egy frázisa vélhetőleg akkor is többet fog érni, mint oly sok mai tenorino egész esti produkciója.
Budapesten
Sokan kísérleteztek, kísérleteznek azzal, hogy szinte a lehetetlent oldják meg: az áriát (az alapdallamot) és 30 variációját úgy szólaltassák meg, hogy egyrészt feltárják a mű gondolati mélységeit, másrészt ne sinkófálják el szórakoztató elemeit. Vagyis fenntartsák a hallgatók érdeklődését mintegy másfél órán keresztül.
Külföldön
Kalaf szerepében a bolgár Kamen Chanev, s „import” volt a Hercegnő is, Madeleine Pascu, Bukarestből. Igazi kosztümös operajátszás, zeneileg nagyon jó – de messze nem makulátlan – előadás.
Budapesten
Őszintén hálás vagyok Vashegyi Györgynek és együtteseinek, amiért mindenszentek estéjét nem a megszokott, jól ismert gyászzenékkel, hanem Händel és Bach két kevésbé népszerű, ám csodálatosan szép darabjával tették emlékezetessé.
Budapesten
Christian Zacharias természetesen nagyszerű zongorista, elég jó karmester, de a magam részéről nem tapasztaltam semmi olyasmit a tevékenységében, amiből arra következtethetnék, hogy kivételesen nagy művészegyéniséggel hozott össze a jó sors.
Közvetítések
Jól felszerelt produkció, gazdag, látványos és semmitmondó. A Viharjelentből csak a vihar hiányzott, a Tűzkórusból csak a lobogás. Persze mindig mindenki jó helyen állt, a szerepnek megfelelően viselkedett, odanézett, akire kellett, ott jött be és ment ki, ahol a szerzők azt elképzelték. Ilyen a jó rendezés a Metben.
Vidéken
A címszerepet ismét Eduardo Aladrén énekelte. Madeleine – Miksch Adrienn. Fényévnyivel jobb, mint a versenyszerepes francia szoprán. A gyengélkedő Pál Tamás helyett Gyüdi Sándor dirigált. Olasz operában most győzött meg először.
Budapesten
Korábban úgy hittem, hogy Beethoven késői műve nem tartozik a könnyebben befogadható darabok közé. Megalomán hangtömeg, amolyan massza, amiből fárasztóan hiányzik az antiklimax. Kórus legyen, aki elénekli, karmester a talpán, aki elvezényli és közönség a fenekén, aki végigüli.
Budapesten
Summáját írom a dicső egri viadalra történt megemléközésnek, mely megtartaték Helén valamint Heléna napján, jó Lakatos György vezetésivel, ki ha mikor nem dzsopatánkodik, hírneves fagottosaként a hazának keresi meg a nádravalót.
Vidéken
Kettős jelentőséggel bírt ez a mintegy háromnegyedórás koncert: ha valaki nem tudta/akarta megnézni az Armel Operafesztivál valamennyi előadását, legalább impressziót kaphatott az ott előadott darabokról – s persze ismét hallhatta verseny döntőseit (ahogy a nemzetközi zsűri is, döntésük előtt utoljára).
Operabemutatók
Anno két tenorista szegedi fellépése kapcsán is megjósoltam a világkarriert. Eduardo Aladrén (Chénier) esetében nem merném megkockáztatni ugyanezt, de szívesen meghallgatnám más szerepekben is, oly tenorínséges időket élünk.
Operabemutatók
Van abban némi izgalom, ahogy az Operaház vezetése próbált valami újdonsággal előállni, jelen esetben egy operát még sosem rendezett rendezővel. És Szűcs Gábor bevetett apait-anyait. Ami a modern operarendezés területén egyáltalán az elmúlt néhány évtizedben megjelent, abból szinte mindből találunk mutatóban valamit. Valahol itt a gond is, a kevesebb akár több is lehetett volna.
Budapesten
A formailag és tartalmilag rendhagyó program a ház névadójához is köthető, hiszen Bartók nagyon tisztelte Beethovent, szívesen játszotta is, míg Poulenc és Sosztakovics, ha némi különbséggel is, de a magyar komponista kortársa volt.
Budapesten
A problémák zömét ráfoghatjuk a kissé sűrű templomi akusztikára. Ez nem azt jelenti, hogy a debreceniek ne tudnának ehhez a speciális helyzethez alkalmazkodni, talán csak itt, a Szent Mihály-templomban nem volt elég lehetőségük mindent kipróbálni, mindent ellenőrizni.
Budapesten
Szóval így állunk, sejthettem volna, hogy nekem kell elpakolnom utánad, édes sarjam, és nem tudom veled megíratni a cikket… De hát mire is számítottam, hogyan tudott volna odafigyelni a részletekre, amikor teljesen belefeledkezett a műsorba?
Budapesten
A szünet után valami módon más lett a hangulat a teremben. És azt hiszem, hogy nem csak azért, mert Händel egy elképesztően nagy zseni volt, hanem azért is, mert Roberta Invernizzi is elképesztően tehetséges művész.
Budapesten
Mahler életművét sokáig hanyagoltuk mifelénk. Volt karmester, akinek a munkabírása és ambíciója, s volt, akinek a képességei nem tették lehetővé, hogy repertoárra vegye, de mindkét típus kimenthette magát azzal, hogy egy igazán rendes Mahler-zenekar el sem fér a Zeneakadémia nagytermében...
Külföldön
Őszintén megvallom, az együttesnek a nevét sem hallottam korábban. 74 zenész alkotja, húsz ország huszonhét hivatásos zenekarából – többek között a Szingapúri Szimfonikusok, a Sydney Szimfonikus Zenekar, a Hongkongi Filharmonikusok az „anyaegyüttesek”.
Operabemutatók
A Budapesti Mahler-ünnep keretében, a Fesztivál Színházban került közönség elé Benjamin Britten idehaza gyakorlatilag ismeretlen operája, a Noé bárkája. Bár a helyszín nem igazán bizonyult ideálisnak e darabhoz, a komponista olykor naivnak tűnő elképzelése a profik és amatőrök összefogásáról ezúttal tökéletesen megvalósult.
Operabemutatók
Korábban Halévy Zsidónője vagy a Sámson és Delila is jó választás volt, de a Nabucco valóban telitalálat: ha van opera, amelynek egyes részei mély ihletettséggel, valóban a lelket megérintve hangzanak a Dohány utcai zsinagóga falai között, ez kétségtelenül az.
