Budapesten
A problémák zömét ráfoghatjuk a kissé sűrű templomi akusztikára. Ez nem azt jelenti, hogy a debreceniek ne tudnának ehhez a speciális helyzethez alkalmazkodni, talán csak itt, a Szent Mihály-templomban nem volt elég lehetőségük mindent kipróbálni, mindent ellenőrizni.
Budapesten
Szóval így állunk, sejthettem volna, hogy nekem kell elpakolnom utánad, édes sarjam, és nem tudom veled megíratni a cikket… De hát mire is számítottam, hogyan tudott volna odafigyelni a részletekre, amikor teljesen belefeledkezett a műsorba?
Budapesten
A szünet után valami módon más lett a hangulat a teremben. És azt hiszem, hogy nem csak azért, mert Händel egy elképesztően nagy zseni volt, hanem azért is, mert Roberta Invernizzi is elképesztően tehetséges művész.
Budapesten
Mahler életművét sokáig hanyagoltuk mifelénk. Volt karmester, akinek a munkabírása és ambíciója, s volt, akinek a képességei nem tették lehetővé, hogy repertoárra vegye, de mindkét típus kimenthette magát azzal, hogy egy igazán rendes Mahler-zenekar el sem fér a Zeneakadémia nagytermében...
Külföldön
Őszintén megvallom, az együttesnek a nevét sem hallottam korábban. 74 zenész alkotja, húsz ország huszonhét hivatásos zenekarából – többek között a Szingapúri Szimfonikusok, a Sydney Szimfonikus Zenekar, a Hongkongi Filharmonikusok az „anyaegyüttesek”.
Operabemutatók
A Budapesti Mahler-ünnep keretében, a Fesztivál Színházban került közönség elé Benjamin Britten idehaza gyakorlatilag ismeretlen operája, a Noé bárkája. Bár a helyszín nem igazán bizonyult ideálisnak e darabhoz, a komponista olykor naivnak tűnő elképzelése a profik és amatőrök összefogásáról ezúttal tökéletesen megvalósult.
Operabemutatók
Korábban Halévy Zsidónője vagy a Sámson és Delila is jó választás volt, de a Nabucco valóban telitalálat: ha van opera, amelynek egyes részei mély ihletettséggel, valóban a lelket megérintve hangzanak a Dohány utcai zsinagóga falai között, ez kétségtelenül az.
Külföldön
A rendezés a női/férfi lét különböző stációit, valamint a leendő gyermekáldást – ezt a Figaro-rendezésekben igencsak rendhagyó elemet – alátámasztja egy másik gondolati szállal is: utal a Beaumarchais-triológia első és harmadik darabjára.
Vidéken
A Parasztbecsület és a Bajazzók agyonerősített Dóm téri előadásai után ellenállhatatlanul vágyakoztunk valódit hallani. Hamar kiderült: nem önmagában az erősítő betegít, s nem egyedül a természetes hang gyógyít.
Külföldön
Jó reklámmenedzserként az egészet el lehetne intézni három mondattal, valahogy így:
Schiff András nagy sikerű zongoraestet adott a bécsi Konzerthaus Nagytermében. A hangverseny után az intézmény örökös tagjává választotta a kitűnő zongoraművészt. Az ezzel járó kitüntetést a koncert után, egy kedves ünnepség keretében adták át.
Operabemutatók
A 2007-es fél-Ring után kaptunk már három komplettet, így a kitartó wagneriánus töprenghet, elemezhet, viaskodhat emlékeivel. Ugyan a szervezők azt híresztelik, hogy az idei széria volt az utolsó, abban bízhatunk, hogy e végsőkig kiérleltnek tűnő produkció tagadhatatlan sikere további előadásokra ösztönzi őket – ha nem 2013-ban, hát majd később.
Operabemutatók
Ha a három mű olyan gondolkodó, koncepciózus rendező kezébe kerül, mint Román Sándor, megtámogatva olyan perfekt zenei kivitelezéssel, mint amilyet Hamar Zsolt garantált a fantasztikusan játszó Miskolci Szimfonikus Zenekar élén, továbbá garantálva van a kiváló énekes- és táncosgárda, nemzetközi szinten is kivételes produkció születik.
Operabemutatók
Néhány apróságon múlott mindössze, hogy a vasárnap bemutatott Tannhäuser nem ugrott egyből a hétesztendős Budapesti Wagner Napok képzeletbeli dobogójának legfelső fokára. De már az is nagy szó, ha egy produkció megközelíti a 2006-os nyitóév Parsifalját, illetve az azután következő év bemutatóját, A Rajna kincsét.
Budapesten
Sok igazság van abban, hogy Ligeti Györgynek 1956-ban pusztán a művészi fejlődése miatt is emigrálnia kellett. Kézenfekvő tehát életművét egyszerűen kettéosztani (Rácz Zoltán is élt ezzel a hangverseny előtt elmondott kis beszédében) az 56 előtt, Magyarországon komponált művekre – és a későbbiekre.
Budapesten
Baráti Kristóf a hozzá fűzött reményeket túlhaladóan tökéletes szimbiózisba került a társasággal. Nem elsősorban hegedűs szólistaként csillogtatta a várt erényeket (pedig csillogtatta), feladatának megfelelően kvázi alkalmi művészeti vezetője volt ezen az estén a fiatal zenekarnak.
Budapesten
Megvolt az egység, megvolt az ív ezen a szezonbúcsúestén, s bár ez az ív nem feszült, csak húzódott, nem bántuk, mert tudjuk, a teljes kiőrlés nem feltétlenül azonos a teljes kifacsarással.
Budapesten
Nemrég egy zongorista-karmester, Pletynov vezényelte a művet nálunk, és most ismét egy zongorista-karmestert láthattunk a színpadon a zenekar előtt. Amiben az a pikáns, hogy mindketten el tudták (tudják, tudnák) legalább úgy játszani a 3. zongoraversenyt, ahogy a hangszernél ülő művészek.
Budapesten
Kiválónak hallom a szólamok együttmozgását, szépek és diszkrétek – ahogy a szerző kéri: „con discrezione” – a tempóváltások, a hangszerszólók gondosan illeszkednek a zenekari játékba. Az előadás így végig lendületes, dinamikus, s ami még ennél is fontosabb: üde és friss lesz, ugyanakkor mégis részvétteljes, emelkedett marad.
Budapesten
A jövő évi bérletek értékesítését már mindenhol megkezdték – talán a zömét már el is adták „lábon” –, szóval a program összeállításában, a szólisták kiválasztásában majd csak később, két-három év múlva lehet hasznosítani a tapasztalatokat, de a zenekar építésével, nevelésével kapcsolatban itt az idő mérleget készíteni.
Budapesten
A kiváló magyar muzsikus 1912. május 17-én született, így komolyabb matematikai előtanulmányok nélkül is kiszámíthatjuk (ha nem megy, akkor megnézzük az évfordulókat a naptárban), hogy éppen ma lenne 100 éves.
