Az Asia-Pacific United Orchestra Prágában

2012. augusztus 23.
Prága
Obecní dům

Asia-Pacific United Orchestra
Stefan Vladar – zongora
Vez.: Bertrand de Billy

*

Megkíséreltem lefordítani a zenekar nevét magyarra – egyik próbálkozás bénább lett, mint a másik.
Amúgy őszintén megvallom, az együttesnek a nevét sem hallottam korábban. 74 zenész alkotja, húsz ország huszonhét hivatásos zenekarából – többek között a Szingapúri Szimfonikusok, a Sydney Szimfonikus Zenekar, a Hongkongi Filharmonikusok az „anyaegyüttesek”.

2012-es európai turnéjuk során felléptek Bécsben, Helsinkiben, Tallinban és Pozsonyban is. Prágai vendégszereplésük része azon ünnepségsorozatnak, mely a százéves Obecní důmot köszönti – mely épület, legalábbis az én olvasatomban, talán a világ legszebb Art Nouveau építménye.

Hogy milyen is ez az orkeszter? Benyomásaim vegyesek.
Technikailag semmi kifogásolnivaló nem akad.
A nyáron a Prágai Károly Egyetem négyhetes csehországi kurzusa alatt rengeteget beszélgettem Tracyvel, az antilopszépségű kaliforniai csellistával, Hrabal és a csapolt cseh sör odaadó hívével – ő mondta, hogy ázsiai kollégái napi 10-12 órát képesek gyakorolni.
Semmilyen, még a legapróbb technikai malőrt sem tapasztaltam.
Úgy hiszem, a fa- és rézfúvós szekció világviszonylatban is megállja a helyét (Csajkovszkij Negyedikjének indítása!). Ugyanakkor a vonósok „mattok”, fénytelenek, de hát jó pár éve ugyanezt a kettősséget tapasztaltam a Gewandhaus Zenekara kapcsán is (Bécs, Musikvereinsaal, Mahler Kilencedikje, Masur, 1994).

Az első műsorszám Bright Sheng The Stream Flows című darabjának harmadik tétele volt. Hát… Nem egy magával ragadó áradat a kompozíció, legfőbb erénye, hogy ez a része rövid.
Stefan Vladar beugróként játszotta Beethoven G-dúr zongoraversenyét. Pályája kezdete óta figyelem karrierjét, generációja egyik legtehetségesebb pianistájának tartom. Erős, határozott billentésmód jellemzi játékát, klasszicista szigor, diszciplína előadásmódját.
Csajkovszkij Negyedik szimfóniája zárta az estét, a dirigens, Bertrand de Billy itt mérettetett meg. Hallottam őt korábban is persze, a Momus beszámolói ellentétesen ítélik meg – úgy gondolom, hogy noha biztosan nem tartozik korunk igazán jelentős dirigensei közé, jó értelemben vett „Kapellmeister”, határozott zenei elképzelésekkel, jó technikával.

Jó volt ez a koncert, de nem magával ragadó.
Hogy az este miért marad meg sokáig emlékezetemben?
Mert csak Prágában teheti meg az ember, hogy a hangverseny után átsétál a Lőportorony alatt, végigbaktat a Celetna utcán, percekig gyönyörködik a kivilágított Óvárosi tér pompájában, az U katában beburkol egy nakladany hermelint egy korsó Prazdroj kíséretében, bekukkant a zsúfolásig tele Tigrisbe, átmegy a Károly hídon, hogy végül villamosra ülve szállására jusson.

*

Köszönetünket fejezzük ki Friedemann Riehle úrnak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.