Budapesten
Amit méltónak és szépnek találtunk, az terjedelmében talán csak kis része az egésznek, de a súlyt és jelentőséget nem így mérik. Ha csak egy-két kórusjelenetért, ha csak az evangélistáért, ha csak a szoprán szólistáért is, de megérte odamennünk.
Budapesten
A helyszín munkatársai hiába tudták, hogy a zenekarnak megvan a maga törzsközönsége, akikkel rendre megtöltik a Társaskört, azt már nem mérték fel, hogy az est szólistája, Rados Ferenc mekkora plusz vonzerőt jelent. Miatta jelentek meg egykori tanítványok, pályatársak, tisztelők, valamint olyan fiatal muzsikusok, akik számára Rados, maga az élő legenda.
Operabemutatók
Az égiek is olvashatnak bennünket, mert Bretz Gábor az idei hat Leporello mellé most megkapta egy előadásra Giovannit is. Az eredmény pedig majdnem fenomenális. Nem eljátssza a címszerepet, hanem egyszerűen megéli azt. Minden mozdulat, gesztus, hangsúly, hangszín egyetlen cél szolgálatában működik: kifejezni a nőhódító lovag jellemét.
Budapesten
Szokatlan volt, hogy a terjedelmesebb szimfónia, Mahler Negyedikje került előre, és a korábban született, szellősebb, kisebb apparátust igénylő Mozart-mű, a Prágai szimfónia előadása maradt szünet utánra. Emellett az Un moto di gioia című koncertária a klasszikus szimfónia – egyébként hiányzó – harmadik tétele helyén szólalt meg.
Külföldön
Két egymást követő este a cseh fővárosban, két, más-más szempontból, de egyaránt emlékezetes előadás – egy Don Giovanni az ősbemutató helyszínén, és egy Aida a Prágai Operában.
Budapesten
A koncepciót követve Bartók összes korszakából játszottak darabokat, zenei műfajok szempontjából is megpróbáltak – amennyire csak lehetett – változatosak lenni. Aki csak két-három koncertre látogatott el, forgatta a füzeteket és megnézte a kiállítást, az is megkaphatta legalább az életmű keresztmetszetének keresztmetszetét.
Budapesten
Fischer, mint a Bartók-maraton művészeti vezetője gesztust gyakorolt azzal, hogy mintegy elismerte Kocsis nélkülözhetetlenségét, Kocsis pedig elfogadta a részvételt egy olyan projektben, ahol az ünnepélyes záróeseményen nem ő vezényli a Kékszakállút...
Budapesten
Csajkovszkij Negyedikjének első tíz perce még a YouTube kézikamerával felvett youth orchestrás felvételeire emlékeztetett, lelkes karmesterrel és a rokonokból, ismerősökből álló közönséggel. Aztán Kobayashi rendező elve szerint kezdett összeállni valami forma, minek csúcspontját a szimfónia harmadik tétele rajzolta meg.
Közvetítések
Nincs szükség nagy hangokra, hogy ez a pompás darab valóban „működni”, élni, hatni tudjon – elég az avatott rendezés és a dirigens-zeneszerző kiváló zenei irányítása, hisz ennél autentikusabb előadás soha sehol nem készülhet a darabból.
Operabemutatók
A bolygó hollandi két szereposztásában összesen három külhoni művész vett részt, a karmester Ralf Weikerten kívül két jelentősnek mondott énekes. Ha egy mondatban sommásan kéne értékelni mindhármójuk teljesítményét, azt mondhatnánk: lám, odakint sincs kolbászból a kerítés.
Operabemutatók
Szikora János rendezőként a hatásos tablók és szimbólumok embere, ami A bolygó hollandi esetében sokszor segítség. A mű színpadra állításakor kínálják magukat a látványos megoldások, s a darabban számos olyan helyzet és viszony van, ami lehetőséget ad a szimbolikus értelmezésre. Itt van mindjárt Senta és Hollandi figurája. Mindketten magányosak, de persze nem egyformán.
Operabemutatók
Kivételesen ritkán lehet oly szórakoztató és egyúttal elgondolkodtató produkciót látni, mint ezt a szegedit. Ahogyan egy barátom nagyon szellemesen megjegyezte: Toronykői nem a szöveget rendezte meg. Hanem a zenét.
Budapesten
A két ifjú hölgy azt tette, amit jól tudnak, és ezért tán kötelességük is csinálni; zongorakíséretes dalokat adtak elő. Öt zeneszerzőt választottak ki, az ő műveiken keresztül engedtek bepillantást hazájuk zenei világába.
Budapesten
A műsor-összeállítók sokszor elegendőnek gondolják, ha a felcsendülő művek nem taszítják egymást, barátsággal megférnek az adott koncert keretei között. Ez alkalommal a tudatos összeállításhoz kétség sem férhet, a kérdés csupán az, hogy jó volt-e ez így.
Budapesten
Egy éve nem tartottam kizártnak, hogy ha abban a tempóban fejlődnek tovább, ahogyan akkortájt tették, pillanatok alatt a vezető zenekarok sorában találhatják magukat. Péntek esti koncertjük után viszont némi csalódottsággal hagytam el a koncerttermet.
Budapesten
Továbbra is úgy gondolom, hogy ez az a program, amire legalább életében egyszer-kétszer mindenkinek el kellene jönnie a Művészetek Palotájába. Kezdődjön mindenkinek így az év, legyen mód és alkalom átgondolni, mit értünk el, mi vár ránk, és mi fontos számunkra.
Budapesten
Ez a rendezés csapongó, itt-ott szürreális álomképet állít színpadra, és ezzel hirtelen fejéről a talpára áll az egész. Most nem egy (nyomasztó) mesét kísér a zene, hanem sziporkázó zenét illusztrál a látvány.
Budapesten
Azt meg mondanom sem kell, az öreg Matula mennyire örült volna, hogy itt egy rakás kisgyerek, akik igaz ugyan, hogy hamarosan olyasmiket mondanak majd anyanyelvi szinten, hogy A2DP Bluetooth támogatás, meg senior key account manager, de most még tudják, vagy inkább megérzik, mi volt olyan varázslatos a Kis-Balatonnál.
Budapesten
Tyemirkanov hetvennégy éves, Virszaladze csak néggyel fiatalabb nála, de az a helyzet, hogy kevés ilyen szenvedélyes, energikus, hogy úgy mondjam, fiatalos koncertnek voltam tanúja életem során, mint amilyet ők és a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar adtak.
Budapesten
Kesselyák Gergely azzal a jó hírrel szolgált, hogy a következő szezon műsorával már azoknak szeretnének kedveskedni, akik inkább a „hagyományosabb komolyzenét”, a klasszikus slágereket szeretik.
