Budapesten
Ez a rendezés csapongó, itt-ott szürreális álomképet állít színpadra, és ezzel hirtelen fejéről a talpára áll az egész. Most nem egy (nyomasztó) mesét kísér a zene, hanem sziporkázó zenét illusztrál a látvány.
Budapesten
Azt meg mondanom sem kell, az öreg Matula mennyire örült volna, hogy itt egy rakás kisgyerek, akik igaz ugyan, hogy hamarosan olyasmiket mondanak majd anyanyelvi szinten, hogy A2DP Bluetooth támogatás, meg senior key account manager, de most még tudják, vagy inkább megérzik, mi volt olyan varázslatos a Kis-Balatonnál.
Budapesten
Tyemirkanov hetvennégy éves, Virszaladze csak néggyel fiatalabb nála, de az a helyzet, hogy kevés ilyen szenvedélyes, energikus, hogy úgy mondjam, fiatalos koncertnek voltam tanúja életem során, mint amilyet ők és a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar adtak.
Budapesten
Kesselyák Gergely azzal a jó hírrel szolgált, hogy a következő szezon műsorával már azoknak szeretnének kedveskedni, akik inkább a „hagyományosabb komolyzenét”, a klasszikus slágereket szeretik.
Budapesten
Egy olyan, idehaza ritkán hallható vokális kultúra hatása alá kerültünk, ami alapvetően az egész este minőségét meghatározta. A műsor operai része a legnemesebb bel canto jegyében zajlott, majd a Bartók Béla Hangversenyterem gyorsan átalakult Közép-Amerikává, hála a jó hangulatú mexikói zenének és az előadóknak.
Külföldön
Az együttes 1991-ben alakult, jelenleg harmincnégy tagot számlál. A zenészek karmesterük iránti szeretete egyértelműen érezhető – s nem csak olyan külsőségekben nyilvánult meg, mint a bejövetele alatti lábdobogás, hanem az igen magas szintű, koncentrált játékban is.
Budapesten
Mit jelent nekünk Bécs világa, a „bécsi iskola”? Tananyag, vagy zenei életünk és hagyományunk szerves része? Illendő, vagy valódi viszonyulás? Lassan száz év múltán értjük-e már, hogy miben rejlik e zene forradalmisága? – Ezeket kérdezte meghívójában az együttes.
Budapesten
Kifejezetten örültem, hogy a Concertósok olyan műveket választottak aláfestésül, amiket – az egy Pizzicato-polka kivételével – nemhogy gyerekek nem hallhatnak túl sűrűn, de a felnőtteknek szóló koncertprogramokban sem a „Közönségcsalogató” kategóriában találhatunk meg.
Budapesten
Az úgy kezdődött, hogy jól éreztem magam, mert a zenekar jól szólt, a nyitány kellemesen betöltötte a termet. Csak hát, öt perccel később jött Beethoven Hegedűversenye, és sajnos elég hamar elkezdtem unatkozni.
Budapesten
Ha magukat komolyan veszik, és szemmel láthatóan (füllel hallhatóan) komolyan is dolgoznak, akkor a nemzetközi jelentőségbe vetett hitük könnyen lehet a további fejlődéshez szükséges inspiráció forrása, afféle önbeteljesítő jóslat.
Budapesten
Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy minden nehézség nélkül bele tudok helyezkedni a koncert azon hallgatóinak helyzetébe, akiknek ez az egész nem mondott semmit. Akiknek nem volt kapcsolódási pontjuk. Akiknek Bruckner zenéje, és pláne az 5. szimfónia ismeretlen világ, és biztos, hogy nem ezen az estén fognak komolyabban megismerkedni vele. Ők türelmesen ültek, fészkelődtek, beszélgettek, vagy kimentek a templomból.
Külföldön
Tavaly ünnepelte pályakezdésének „hivatalos” 50. évfordulóját, ám most egy harmincéves ember hangját hallhattuk. Olvastam olyan véleményeket, abba kellene hagynia az éneklést, vagy „tepsiben viszik ki”. Legyen így, de majd húsz év múlva, merthogy Domingo egy frázisa vélhetőleg akkor is többet fog érni, mint oly sok mai tenorino egész esti produkciója.
Budapesten
Sokan kísérleteztek, kísérleteznek azzal, hogy szinte a lehetetlent oldják meg: az áriát (az alapdallamot) és 30 variációját úgy szólaltassák meg, hogy egyrészt feltárják a mű gondolati mélységeit, másrészt ne sinkófálják el szórakoztató elemeit. Vagyis fenntartsák a hallgatók érdeklődését mintegy másfél órán keresztül.
Külföldön
Kalaf szerepében a bolgár Kamen Chanev, s „import” volt a Hercegnő is, Madeleine Pascu, Bukarestből. Igazi kosztümös operajátszás, zeneileg nagyon jó – de messze nem makulátlan – előadás.
Budapesten
Őszintén hálás vagyok Vashegyi Györgynek és együtteseinek, amiért mindenszentek estéjét nem a megszokott, jól ismert gyászzenékkel, hanem Händel és Bach két kevésbé népszerű, ám csodálatosan szép darabjával tették emlékezetessé.
Budapesten
Christian Zacharias természetesen nagyszerű zongorista, elég jó karmester, de a magam részéről nem tapasztaltam semmi olyasmit a tevékenységében, amiből arra következtethetnék, hogy kivételesen nagy művészegyéniséggel hozott össze a jó sors.
Közvetítések
Jól felszerelt produkció, gazdag, látványos és semmitmondó. A Viharjelentből csak a vihar hiányzott, a Tűzkórusból csak a lobogás. Persze mindig mindenki jó helyen állt, a szerepnek megfelelően viselkedett, odanézett, akire kellett, ott jött be és ment ki, ahol a szerzők azt elképzelték. Ilyen a jó rendezés a Metben.
Vidéken
A címszerepet ismét Eduardo Aladrén énekelte. Madeleine – Miksch Adrienn. Fényévnyivel jobb, mint a versenyszerepes francia szoprán. A gyengélkedő Pál Tamás helyett Gyüdi Sándor dirigált. Olasz operában most győzött meg először.
Budapesten
Korábban úgy hittem, hogy Beethoven késői műve nem tartozik a könnyebben befogadható darabok közé. Megalomán hangtömeg, amolyan massza, amiből fárasztóan hiányzik az antiklimax. Kórus legyen, aki elénekli, karmester a talpán, aki elvezényli és közönség a fenekén, aki végigüli.
Budapesten
Summáját írom a dicső egri viadalra történt megemléközésnek, mely megtartaték Helén valamint Heléna napján, jó Lakatos György vezetésivel, ki ha mikor nem dzsopatánkodik, hírneves fagottosaként a hazának keresi meg a nádravalót.
