Vidéken
A négy csodálatos főszereplő mellett mindenki művészete és képességei legjavát nyújtotta. Kovács János a Trubadúrral most debütált,ehhez képest lenyűgöző ismerettel és biztonsággal vezette együttesét, nem hiányzott belőle, ahogy az tőle már-már evidencia, az érzékeny líra, de a kirobbanó energia se.
Budapesten
A tökéletes megtervezettség nemcsak megjelenésben és eszközrendszerben volt jelen, hanem Joyce DiDonato énekesi tevékenységére is rányomta bélyegét. Minden hang kiszámítottan, a hatáskeltés lehető legmagasabb fokán szólalt meg. Majdnem mint egy tökéletes gép, úgy énekelt DiDonato ezen az estén.
Budapesten
Dátum szerint nem tudnám megmondani, mikor ment végbe az ő személyes rendszerváltása – a monográfiákat máris író zenetudósok bizonyára majd egy partitúrában is meg tudják jelölni azt a pillanatot, amikor a szerző radikálisan szakított saját radikalizmusával.
Budapesten
Azt hiszem, ez a zeneakadémiai hangverseny pontosan azért keltett nosztalgikus érzéseket bennem, mert nem az eltelt évtizedek munkáját, hanem eredményét tudta felmutatni. Azokat a műveket amelyekhez páratlan tapasztalatai Jeneyt elvezették.
Operabemutatók
Az előadás Pál Tamás féltőn óvó pálcája nyomán maximális stílusbiztonsággal, mediterrán szenvedéllyel szárnyalt föl, biztosan megteremtve, felidézve egy igazi békebeli, ötnegyed évszázaddal ezelőtti nagy előadás ethoszát.
Budapesten
A megnyitó tulajdonképpen három felvonásban bonyolódik le: az első vasárnap este lezajlott, meghívottjai az intézmény volt és jelenlegi alkalmazottjai, diákjai, és a zenei élet jelentősebb személyei voltak, azaz a szakma. Ez az este technikai értelemben főpróbája a kedd esti protokoll hangversenynek, amely elsősorban politikusoknak, diplomatáknak, szól. És lesz még egy hangverseny 26-án is azok számára, akik a felújítást végezték.
Operabemutatók
Meglehet, Strauss mindezt gyanúsan könnyen rázza ki az ujjából. Nem vív meg mindenért a múzsával és nem izzad meg egy remekműért. De hát miféle irigység hánytorgat föl ilyesmit: „persze, könnyű annak, aki ért hozzá”.
Operabemutatók
Kodály-dalművel nyitott a megújult Erkel Színház! Ezen a kellemes őszi késő délutánon a helyzetet egyedül a Zene mentette. Kocsár Balázs avatott vezetésével biztos produkció született, melyben mindazt hiánytalanul megtaláltuk, amit a dramaturgia és a rendezés esetleg hiányosan tálalt: a humort, a bölcsességet és még a pátoszt is.
Budapesten
Az idei ünnepen színházunk vezetése úgy döntött, hogy az életmű minden darabjából csippent egy kicsit, és egyetlen nagy gálakoncerten végigmegy a teljes életművön. A koncepció abszolút legitim, legfeljebb a megvalósításon lehet vitatkozni, itt-ott fájlalva a darabválasztást, nevezetesen, hogy biztosan a legjobb számot választották-e a legjobb énekesnek. És legfőképpen: biztos-e, hogy jól választottak-e sztárvendéget?
Budapesten
Gruberova egyszerűen a „csoda” kategóriába tartozik, lehet analizálni a teljesítményt, lehet egy–egy hangot, frázist dicsérni, esetleg kritizálni, de ő azon kevesek egyike, akiknél az ember nem tud igazán a cortexével gondolkodni, csak belefeledkezni tud nagyságába.
Operabemutatók
A Falstaff az a remekmű, amit tökéletesen csak tíz igazi egyéniség tud megszólaltatni. Nincsenek szürke átlagarcok, tömegbe belesimuló figurák, itt mindenki VALAKI. Nem feltétlenül hangfenoménok kellenek (ha van, azért nem baj), hanem zeneileg tökéletesen egymáshoz illeszkedő, de ugyanakkor nagyban különböző karakterek.
Operabemutatók
Még a rendezőknek is tudomásul kell(ene) venniük, hogy egy ez olyan műfaj, ahol az igazi egyéniség olykor fontosabb kelléke az előadásnak, mint a mégoly fontos rendezés. Így most nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezt a produkciót Alexandru Agache miatt kellett létrehozni, az ő beállása adott az előadásnak értelmet.
Budapesten
A végképp szkeptikusok is észre kell vegyék, a régi zene már nem azt jelenti, hogy néhány mérsékelten sikeres muzsikus kisszekunddal mélyebben játszik – ugyanolyan hamisan, mintha 440 herzre hangoltak volna
Budapesten
Nem hiszem, hogy személyes tapasztalataim, pláne következtetéseim bárki számára kötelezőek lennének, de a magam részéről hajlandó vagyok öreg fejjel belátni, hogy pusztán egy-egy hangfelvétel alapján semmilyen darabról nem szabad végérvényes ítéletet mondanom.
Operabemutatók
Lassan hagyománnyá válik, hogy így, nyár végére, közvetlen a szabadtéri szezon után, de az operai évad megkezdése előtt a Zsidó Nyári Fesztivál valami ritka operai ínyencfalattal kedveskedik vendégeinek. Az idén Gioacchino Rossini operájára, a Mózes Egyiptomban című alkotásra került sor.
Vidéken
Idén tizedszer rendezték meg az Arcus Temporum Művészeti Fesztivált. Augusztus utolsó hétvégéjén rendszerint a kezdődő tanév köt le, már otthon van sok tennivalónk. Így utólag viszont megbocsájthatatlannak tűnik, hogy Korábban nem sikerült eljutnunk Pannonhalmára. Azt hiszem jövőre jöhet akármilyen tanév és lehet akármikor, a tizenegyediken mindenképpen ott akarunk lenni.
Külföldön
A Café Momus régi jó szokása egy-egy érdekesebb produkció több előadásáról több olvasatban beszámolni. Így az Olvasó nemcsak egy nézőpontot ismerhet meg, s akár ellentétes értelmezésekkel is szembesülhet. Szerzőink ezúttal az ausztriai Kirchstettenbe látogattak el, Rigoletto-nézőbe.
Vidéken
Az gyorsan megállapítható volt, hogy az egyes produkciók értéke nem mozog túl változatos skálán. Hallhattunk nagyon jó előadást és hallhattunk egészen kiváló előadást. Persze a részletes beszámoló majd árnyalja a képet, de azért gondoltam ezt leszögezni, mert ha valakiről lentebb „rosszat” merészelek írni, az még mindig elég magas színvonalon nem volt nagyon jó.
Külföldön
A Giovanna d'Arco Verdi legkevésbé ismert darabjai közé tartozik, de ő maga többre tartotta, mint bármelyik korábbi operáját, beleértve a Nabuccót is. Anna Netrebko szerint pedig „A zene csodálatos – ez egy fantasztikus opera.”
Operabemutatók
Jelenleg nem sok esély van arra, hogy különböző színrevitelek egymással versengve tegyék hitelesebbé, tartalmasabbá a Porgy és Bessről kialakult képünket, de hogy egyáltalán beszélgethetünk róla, hogy a darab kapcsán az előadás után jót vitatkozhatunk egy közeli sörözőben, az egyértelműen a Szabadtéri Fesztivál érdeme.
