Fejérvári a ráadás (Kocsis Zoltán és az UMZE)

Ismét egy bizonyíték arra, amit nem győzünk eleget hangoztatni: a kortárs zene is működik, a kortárs zene is szép, a kortárs zene is zene, csak elő kell adni – és természetesen meg kell hallgatni.

Bécs második? másik? operaházában (A köpeny és a Gianni Schicchi a Volksoperben)

Világsztárok nélkül, korrekt énekesekkel, érdekes rendezéssel, jó dirigenssel is kötni lehet a nézőt. Ha nem is egy életre szóló élménnyel, de hetekig biztos.

Genius loci – avagy Weber randevúja Mahlerrel Prágában (A három Pinto)

„Nem Weberé, hanem Webertől” – így a mostani prágai előadás gazdag programfüzete. Hic et nunc nincs módunk részletezni, mi is származik Webertől s mi Mahlertől, de érdemes ezt a produkciót megnézni – hiszen ez mindösszesen, amit Mahler az operaírás világában alkotott.

Importherceg, avagy Turandot Pozsonyban

László Boldizsár tavaly mint ismeretlen herceg jelent meg Bratislavában, most február 1-jén végre az „igazi” Il Principe Ignotót is elénekelte, Kalaf volt a Turandotban.

Könnyedén (Bryn Terfel a Műpában)

Terfel egyetlen pillanat alatt megtalálta a hangot a közönséggel, és sugárzott belőle a zene szeretete. Persze nem mindent csinált egyformán jól. Koncertje afféle örömzenélés volt, mindenféle komolyabb tét nélkül.

Kép nélkül (Mini-Fesztivál – kamaraest)

Ha január vége, akkor Mini-Fesztivál – immár 24. alkalommal. A kamaraesten a Fesztivál Színház még félig sem telt meg, pedig a nyitókoncert több nagyszerű produkcióval is meglepte a hallgatóságot.

Miért csak Prágában? (Fišer, Sosztakovics, Brahms a Cseh Filharmonikusoktól)

Ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem a Cseh Filharmonikusokat: a legharsányabb, legvadabb, legextatikusabb zenékben sem karcosak, kemények, recsegők, megmarad puha, lágy, ám, ha szükséges, mégis rendkívül karakán hangzásuk.

Kiugró beugró (A BFZ és Roger Muraro)

Ha ezt a hangversenyt átlag felettinek mondom, ahhoz még nyugodtan hozzá lehet számítani, hogy a Fesztiválzenekar és Fischer esetében igen magas színvonalú az az átlag. A Lazic helyére beugró Roger Muraro pedig gondolkodó muzsikus, jó lenne eleve műsorra tűzött, önálló estjét hallani...

Három az egyben (Az Academy of St Martin in the Fields újra a Műpában)

Mondhatni, rendszeresen jár hozzánk Sir Neville Marriner szimfonikus zenekarával. A nyolcvanas éveinek vége felé járó brit karmester a három műben három különböző formát mutatott, szerencsére egy olyat is, ami minden elismerést megérdemel.

Üdvözlünk sokadízben itt ma (Varázsfuvola-gyerekelőadás a Műpában)

– Vigyázat! Gyerek van nálam, és nem félek használni – rikkanthattam volna a színpad felé, hiszen elvileg nincs kényelmesebb ennél: én, mint kísérő, csak nézem a műsort, aztán kikérdezem a gyereket, elvégre neki szól az előadás, őt kell elbűvölni.

Lötyögő pongyola (Az NFZ és Olga Kern)

Tulajdonképpen a Sosztakovics-zongoraverseny után abba is lehetett volna hagyni. A második félidőben a jókedvem nem nagyon tért vissza. A nagybőgőkön megszólaló kontra C-nek még örültem – hiába, ez szinte semmilyen hangfalon nem képes megszólalni, pláne nem így –, aztán viszont szinte minden úgy maradt.

Agyrémálom (A Hoffmann meséi Prágában)

A korábban látotthoz képest zeneileg jóval homogénebb, és magasabb színvonalú volt ez az este. Zbyňek Müllert még nem hallottam ily kevéssé rosszul vezényelni, mint most, a címszerepben ismét Marc Laho, a hang súlyosbodott, ám még mindig az a franciás, "fehér" színezetű, ami egyre ritkább a nemzetközi operaszínpadokon.

Értelem és érzelem, avagy az intimitás iskolapéldája (Matthias Goerne és a Bázeli Kamarazenekar)

Egészen különleges ajándékot kaptunk a Bázeliektől: a muzikalitás, az érzelmek, és a hatalmas szakmai tudás egy olyasféle egységét, ami előtt csak meghajolni érdemes. Az együttes és Matthias Goerne barokk estje feledhetetlen élmény volt.

Orosz mesék zenekarra (A Concerto Budapest hangversenye)

Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában alig van valami. Hacsak nem az, hogy az egyik legkiválóbb hangszerelő megmutathatta benne, milyen sokszínűen és csillogóan szólhat egy romantikus nagyzenekar. Itt az együttes minősége lesz maga a mű.

A mélység titka (Az NFZ és Cyprien Katsaris)

Ha nem is nagyon, de mégiscsak eltért a kedd esti koncert műsora az oly szokványos nyitány–versenymű–szimfónia felépítéstől. Meglepő módon erről leginkább a zongoraverseny szólistája tehető „felelőssé”, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy nyári éj mosolya – Sondheim-darab a Centrál Színházban

Sondheimet az angolszász világban már-már arcpirító tisztelet és megbecsülés övezi, idehaza meg jószerivel nem is ismerik, legutóbb négy évvel ezelőtt került be a neve a hazai koncertajánlókba. Most a Centrál Színház mutatta be – példás szereposztásban – egy 1955-ös Ingmar Bergman-filmen alapuló darabját.

Jó és rossz darab, jó és még jobb előadás (A Nemzeti Filharmonikusok és Kovács János)

A Glagolita misét ugyan 7-8 éve hallhattam a Zeneakadémián, de azt nem tudom, hogy a Szent Sebestyén vértanúsága mikor ment utoljára koncerten – már ha egyáltalán... Ritkán játszott és nehezen befogadható művek, nekünk, képzett veteránoknak is kihívás.

Mert sztároknak lenniük kell! (Juan Diego Flórez koncertje az Operaházban)

Flórez az idei Met-közvetítések egyikében Ory grófként kápráztatta el az operarajongókat, rengeteg lemez- és videofelvétel készítette elő budapesti bemutatkozását. Amennyire egyértelmű volt eddigi megítélése, annyira biztos vagyok benne, hogy tegnapelőtti koncertjével kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények.

Kell azért erő is (A Nordic Symphony Orchestra Anu Talival)

Szép a nemzetköziség eszméje, de hát egy alkalmi zenekart igazán magas színvonalon, néhány koncert erejéig, csak kivételesen jó karmester képes működtetni. Már most tudatom: Anu Tali nem ilyen nagyformátumú egyéniség.

Újrakezdés (A Pannon Filharmonikusok és Bogányi Tibor a Műpában)

Számos ponton élvezhető, barátságos hangverseny volt, de jobb szeretem azt hallani, ha egy ihletetten muzsikáló társaság képességei fölött teljesít. Ezen a koncerten viszont egy többre képes és többre hivatott zenekar nem tudta kifutni magát, ami elkerülhetetlenül okoz némi kedvetlenséget és hiányérzetet.