Budapesten
Terfel egyetlen pillanat alatt megtalálta a hangot a közönséggel, és sugárzott belőle a zene szeretete. Persze nem mindent csinált egyformán jól. Koncertje afféle örömzenélés volt, mindenféle komolyabb tét nélkül.
Budapesten
Ha január vége, akkor Mini-Fesztivál – immár 24. alkalommal. A kamaraesten a Fesztivál Színház még félig sem telt meg, pedig a nyitókoncert több nagyszerű produkcióval is meglepte a hallgatóságot.
Külföldön
Ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem a Cseh Filharmonikusokat: a legharsányabb, legvadabb, legextatikusabb zenékben sem karcosak, kemények, recsegők, megmarad puha, lágy, ám, ha szükséges, mégis rendkívül karakán hangzásuk.
Budapesten
Ha ezt a hangversenyt átlag felettinek mondom, ahhoz még nyugodtan hozzá lehet számítani, hogy a Fesztiválzenekar és Fischer esetében igen magas színvonalú az az átlag. A Lazic helyére beugró Roger Muraro pedig gondolkodó muzsikus, jó lenne eleve műsorra tűzött, önálló estjét hallani...
Budapesten
Mondhatni, rendszeresen jár hozzánk Sir Neville Marriner szimfonikus zenekarával. A nyolcvanas éveinek vége felé járó brit karmester a három műben három különböző formát mutatott, szerencsére egy olyat is, ami minden elismerést megérdemel.
Budapesten
– Vigyázat! Gyerek van nálam, és nem félek használni – rikkanthattam volna a színpad felé, hiszen elvileg nincs kényelmesebb ennél: én, mint kísérő, csak nézem a műsort, aztán kikérdezem a gyereket, elvégre neki szól az előadás, őt kell elbűvölni.
Budapesten
Tulajdonképpen a Sosztakovics-zongoraverseny után abba is lehetett volna hagyni. A második félidőben a jókedvem nem nagyon tért vissza. A nagybőgőkön megszólaló kontra C-nek még örültem – hiába, ez szinte semmilyen hangfalon nem képes megszólalni, pláne nem így –, aztán viszont szinte minden úgy maradt.
Külföldön
A korábban látotthoz képest zeneileg jóval homogénebb, és magasabb színvonalú volt ez az este. Zbyňek Müllert még nem hallottam ily kevéssé rosszul vezényelni, mint most, a címszerepben ismét Marc Laho, a hang súlyosbodott, ám még mindig az a franciás, "fehér" színezetű, ami egyre ritkább a nemzetközi operaszínpadokon.
Budapesten
Egészen különleges ajándékot kaptunk a Bázeliektől: a muzikalitás, az érzelmek, és a hatalmas szakmai tudás egy olyasféle egységét, ami előtt csak meghajolni érdemes. Az együttes és Matthias Goerne barokk estje feledhetetlen élmény volt.
Budapesten
Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában alig van valami. Hacsak nem az, hogy az egyik legkiválóbb hangszerelő megmutathatta benne, milyen sokszínűen és csillogóan szólhat egy romantikus nagyzenekar. Itt az együttes minősége lesz maga a mű.
Budapesten
Ha nem is nagyon, de mégiscsak eltért a kedd esti koncert műsora az oly szokványos nyitány–versenymű–szimfónia felépítéstől. Meglepő módon erről leginkább a zongoraverseny szólistája tehető „felelőssé”, de ne szaladjunk ennyire előre.
Budapesten
Sondheimet az angolszász világban már-már arcpirító tisztelet és megbecsülés övezi, idehaza meg jószerivel nem is ismerik, legutóbb négy évvel ezelőtt került be a neve a hazai koncertajánlókba. Most a Centrál Színház mutatta be – példás szereposztásban – egy 1955-ös Ingmar Bergman-filmen alapuló darabját.
Budapesten
A Glagolita misét ugyan 7-8 éve hallhattam a Zeneakadémián, de azt nem tudom, hogy a Szent Sebestyén vértanúsága mikor ment utoljára koncerten – már ha egyáltalán... Ritkán játszott és nehezen befogadható művek, nekünk, képzett veteránoknak is kihívás.
Budapesten
Flórez az idei Met-közvetítések egyikében Ory grófként kápráztatta el az operarajongókat, rengeteg lemez- és videofelvétel készítette elő budapesti bemutatkozását. Amennyire egyértelmű volt eddigi megítélése, annyira biztos vagyok benne, hogy tegnapelőtti koncertjével kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények.
Budapesten
Szép a nemzetköziség eszméje, de hát egy alkalmi zenekart igazán magas színvonalon, néhány koncert erejéig, csak kivételesen jó karmester képes működtetni. Már most tudatom: Anu Tali nem ilyen nagyformátumú egyéniség.
Budapesten
Számos ponton élvezhető, barátságos hangverseny volt, de jobb szeretem azt hallani, ha egy ihletetten muzsikáló társaság képességei fölött teljesít. Ezen a koncerten viszont egy többre képes és többre hivatott zenekar nem tudta kifutni magát, ami elkerülhetetlenül okoz némi kedvetlenséget és hiányérzetet.
Operabemutatók
A vájt fülű elemzők Mozart és Beethoven mellett Rossini hangját is hallani vélik Liszt fiatalkori (és egyetlen) operájában. Egy biztos – és ebben a szakemberek egyetértenek –: megkapóan behízelgő, jó hangulatú zenéről van szó. Ám a mű minden bájossága ellenére az énekesi feladatok technikailag nem egyszerűek.
Operabemutatók
Az előadáson kiderült, hogy többen is vannak, akik nem azok, akiknek gondoltuk őket. Volt egy remek Masetto, akiből akár pompás Leporello is lehetne. Adva volt egy lenyűgözően zseniális Leporello, aki nem kevésbé lenne tökéletes Don Giovanni. És ott terpeszkedett egy inadekvát Don Giovanni, aki normális viszonyok között maximum Masettót kelthette volna életre.
Budapesten
Egy évtizede minden kritikában szinte illik előhozakodni Edita Gruberova korával, ami pedig önmagában nem érdem, ugyanakkor mégsem hagyható el. A páratlan technika, ami a negyedik évtizeden túl a szakma élbolyában tartja viselőjét, már inkább becsülendő. S a díva állóképessége még akkor is érdemelne egy külön mondatot, ha, mondjuk, negyvenéves énekesről lenne szó.
Budapesten
Pešek vezénylésén, az együttes játékán az első taktusoktól kezdve érződött, hogy meg akarják mutatni, miért is fontos, sőt jelentős mű a Hazám. A dirigens legnagyobb érdeme mindemellett az, hogy az NFZ tolmácsolásában a szövevényes ciklus szerves egészként hatott.
