Genius loci – avagy Weber randevúja Mahlerrel Prágában (A három Pinto)

2012. január 12.
Prága
Prágai Állami Operaház

WEBER–MAHLER: A három Pinto – premier

*

„Mi van A három Pintóval? Nem lehetne őket végre életre kelteni?” (Eduard Hanslick)

*

Mozart és Prága kapcsolatáról könyvtárnyi irodalom született.
Kevésbé ismert, hogy két későbbi, nem cseh zeneszerzőt is igen szoros szálak fűztek Prágához.

Carl Maria von Weber 1811. december 4-én járt először itt, s számos barátjával találkozott.
A következő látogatásra 1813-ban került sor, s a komponista három évre (1813. szeptember 9. – 1816. október 4.) itt is ragadt, mint a Rendi Színház (mai nevén Stavovské Divadlo, itt volt a Don Giovanni ősbemutatója) operatagozatának zenei vezetője.
Működése nem volt felhőtlen. Elsősorban francia operákat és Singspieleket dirigált, amikor vezényletével Prágában először hangzott fel a Fidelio, nem talált tetszésre („Eljátszottam a Fideliót, minden nagyszerűen ment. Valóban gyönyörű dolgok vannak ebben a zenében – de ezek nem értik meg. Fene egye meg, ily frusztrációt! Ezek egy utcai bábszínházat érdemelnek!” – így Weber a naplójában.)

Weber prágai működésének három éve alatt mégis elért bizonyos eredményeket. Színvonalasabb lett a Ház zenekara (tudjuk, a mai értelemben vett karmester megszületése az ő nevéhez kötődik), fiatal erőket szerződtetett.
Valószínűleg itt fogant meg a Freischütz, a cseh hegyekben-erdőkben játszódó, legnagyobb Weber-opera, ami aztán már a berlini ősbemutató évében Prágában is színre került, mi több, a zeneszerző 1822. február 17-én maga is eldirigálta a darab egy előadását – a produkcióval való teljes megelégedettsége mellett, szemben a bécsi szériával.
S itt esett szerelembe későbbi feleségével, Caroline Brandttal – az esküvőre 1817-ben került sor, Weber akkor már Drezdában dolgozott, ám a házasságkötés színhelye egy prágai templom volt…

Gustav Mahlernek is volt szerelme Prágában, Betty Frank, aki 1886. április 18-án, amikor először hangoztak el nyilvánosan a komponista művei, három dalát énekelte.
A huszonöt éves zeneszerző-karmestert, bocsánat, akkor még dirigens-komponistát Angelo Neumann, a Prágai Német Színház zseniális igazgatója szerződtette. Mahler első prágai korszakában jutott először ahhoz a lehetőséghez, hogy az operarepertoár nagy műveit adekvát módon megszólaltathassa – dirigálta A Rajna kincsét és A walkürt, előadott egy részletet a Parsifalból, az ő pálcája alatt hangzott el először Prágában Beethoven Kilencedikje, az ottani zenebarátok először hallgathattak Bruckner-zenét, a III. szimfónia Scherzóját.
S aztán, persze jó néhány évvel később, 1908-ban, itt csendült fel először Hetedik szimfóniája.

1821-ben Theodor Hell drámát írt Harc a menyasszonyért címmel, ennek alapjául Carl Seidel két évvel korábbi története szolgált. Hell odaadta a szöveget barátjának, Webernek, a komponista választotta A három Pinto címet.
Weber ugyan már a Bűvös vadász bemutatóját követően elkezdett dolgozni a darabon, de más művei, elsősorban az Euryanthe fontosabbak voltak számára, így halálakor az opera befejezetlen maradt: mindösszesen 7 vázlat 17 számra, összesen mintegy 1700 ütem.
Özvegye Meyerbeert kereste meg, hogy fejezze be a darabot, aki azonban nem törődött vele. Caroline 26 évvel később, eredeti állapotában kapta vissza a művet.
Fia, Max is hiába keresett meg több zeneszerzőt, próbálkozásai eredménytelenek maradtak.
Végül az unoka, Carl talált rá az akkor huszonhat éves Mahlerre, aki másodkarmesterként működött Lipcsében.
Carl felesége és a zeneszerző között románc szövődött, talán ez is hozzájárult, hogy Mahler kiegészítette Weber darabját, melyet 1888. január 20-án mutattak be Lipcsében. Érdekes, hogy Richard Strauss eleinte kedvelte, csak később, Bülow és Hanslick kritikájának hatására változtatta meg véleményét.

A prágai bemutatót Mahler vezényelte ugyanezen év augusztus 18-án, a Német Színházban, az első cseh nyelvű előadásra 1917-ben került sor.
Mahler halála után A három Pinto kikerült a színházak repertoárjából.

„Nem Weberé, hanem Webertől” – így a mostani prágai előadás gazdag programfüzete.
Hic et nunc nincs módunk részletezni, mi is származik Webertől s mi Mahlertől. A végső változatban a weberi nyitányt nem játsszák – Mahler arra hivatkozott, hogy rögtön felismernék: ez a korábbi mester munkája. Ugyanakkor a közzene teljes egészében Mahleré.

A történet bugyutácska. Don Pinto Madridba utazik, hogy ismeretlenül elvegye Donna Clarissát, ám egy kocsmában ajánlólevelét ellopják, s ezzel Don Gaston utazik el. Ám Madridban megtudja, hogy a lány szíve már foglalt, bizonyos Don Gomezé. Némi bonyodalmak után, nagy fesztivál keretében végül a lány apja áldását adja a szerelmesek frigyére.
A zene bájos, Clarissa áriája a Freischütz Agátáját idézi, engem összességében A windsori víg nőkre emlékeztetett kissé.

Az előadás pompázatos. A színpadon bal oldalt hatalmas sárkány, alatta a „Grüss aus Brno” felirat.
Nagy-nagy fricska a prágaiaknak.
Jiři Nekvasil és Daniel Dvořák tandemje éveken át uralta a cseh főváros nemzeti színházát. Akkoriban sokat támadták, kritizálták őket, ám amióta elmentek Brünnbe, érezni hiányukat, a Národni színvonala sokat esett.

Nekvasil rendezése mozgalmas, bohókás, Dvořák díszletei pedig színesek, változatosak.
A zenei megvalósítás jellemző Prágára – nagyon-nagyon erős ensemble, igazán kimagasló egyéniség vagy jelentős hangmatéria nélkül.
Jana Sibera (Clarissa), mint megtudtam, indiszponáltan vállalta a fellépést.
A zenei globalizációt jelzi Wei-Long Tao fellépése Don Gastonként, Zdeňek Plech (Don Pinto) remek komikusi készsége tűnt fel.
Egyedül a zenekar tűnt helyenként bizonytalannak – sőt, a harmadik felvonásban egy helyen majdnem „borult” – Heiko Mathias Förster irányítása alatt.

Érdemes ezt a produkciót megnézni – hiszen ez mindösszesen, amit Mahler az operaírás világában alkotott.
S ott a szimbolika: Mozart és Prága, Weber és Prága, Mahler és Prága.
Weber nagyapjának harmadik gyereke lett a későbbi Constanza Mozart.
Weber unokájának felesége Mahler szeretője volt.
S hogy a kör teljes legyen: jelen premier főpróbáját 2011. december 22-én tartották, Mahler halálának századik évfordulóján.

*

(Köszönetünket fejezzük ki Rocc úrnak, a Prágai Állami Operaház igazgatójának, és Jaromir Pavlik sajtófőnök úrnak a Café Momus számára küldött meghívásért.)