Budapesten
Több mint jelzésértékű, hogy a verseny döntőjébe a húszas éveik felé járók, vagy egy-két évvel idősebbek jutottak. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy aki ebben az életkorban nincs technikailag minden képessége és biztos zenei tudás, egy bizonyos művészi érettség birtokában, lemarad a világ nagy hangversenytermeiért folytatott küzdelemben.
Külföldön
Domingo 221 alkalommal énekelt a Bécsi Állami Operában kosztümös teljes szerepet, utánaszámoltam, ebből tizenhatot láttam, nem rossz arány – de oly megrendítő alakítás, mint most a Boccanegra III. felvonása, alig-alig akadt köztük.
Budapesten
Az átdolgozó nem bajmolódott sokat az összetett zenei szövet felrakásával, hanem tudatosan törekedett annak leegyszerűsítésére. És kiderült, hogy Mahler nagyszabású tételei kényelmesen levezethetők egy szimpla bécsi valcerből. De ez ebben az esetben inkább hozzátett az élményhez, mintsem elvett volna abból.
Budapesten
A hetedszer megrendezett mini fesztivál műsorpolitikáját most is a legfigyelemreméltóbb, követendő tényezőnek tartom, bár idén a nyitókoncert hangverseny-kuriózumoknak számító darabokat felvonultató első félideje egyáltalán nem volt problémamentes...
Külföldön
Ezt a Trubadúr-produkciót idén tavasszal mutatták be, a rendezés, Lubor Cukr munkája a „szegény ember vízzel főz” esete – de jól főz! A minimáldíszleteket vetítés egészíti ki, gyorsan, ötletesen peregnek egymás után a képek. Az egész valahogy középút a tradicionális, kosztümös operajátszás és avantgárd rendezés között.
Operabemutatók
A szünetben borús tekintettel néztünk az elkövetkezendő óra elé. De végül is nem fájt annyira, csak épp fájdalmasan üres előadás volt. Mindenki azt várta, hogy majd a „3D live” csodát tesz. Hát, nem tett! Régi szabály, hogy a technika nem képes pótolni a szellemet. Főleg annak hiányát.
Külföldön
Magyarországon kevesen hallottak Neudorf bei Staatz opera- és klasszikus zenei fesztiváljáról, melyet idén immár 13. alkalommal rendeztek meg, lelkes helyiek támogatásával az alsó-ausztriai település mellett található kirchstetteni kastélyban.
Külföldön
Ulric Björklund tenorista, és Lennart Johansson baritonista szabadtéri hangversenye messze nem tartozik életem nagy élményei közé – de általa kicsit jobban megértettem a svéd mentalitást.
Külföldön
Norbotten Svédország legészakibb megyéje, területe nagyjából Magyarországnyi, lakosainak száma mintegy 250 000. A huszonezres lélekszámú Piteå a délkeleti csücsökben található, és Észak-Európa egyik legmodernebb hangversenytermével büszkélkedhet. A nagyteremben – teljes kihasználtság mellett – 721 néző fér el.
Külföldön
Jozef Bednárik neve fémjelzi a rendezést, azé a Bednáriké, aki huszonéve legalábbis meghökkentette a pesti közönséget, amikor a pozsonyiak Gounod Faustjával vendégszerepeltek nálunk.
Külföldön
A színvonal átlagos, eltekintve egyebek mellett Kyu Nam Choung Che gelida maninában énekelt magas c-jétől - ilyet ma Magyarországon nem sokan képesek produkálni, egy kezemen össze tudnám számolni a neveket.
Operabemutatók
Ami maradt: két igen népszerű Verdi-opus, a Rigoletto és a Nabucco, fiatal orosz énekesek előadásában. Utólag értékelve a kényszerhelyzetet: jól döntött a vezetés, hogy kitartott a produkciók mellett.
Budapesten
A zenei megvalósításról végletes véleményeket lehetett olvasni-hallani, az az érzésem, hogy ezeket részben az Opera körüli jelenlegi helyzet is indukálta. A 19-i előadás a zenei megvalósítást illetően paritásban állt a világ bármelyik vezető operaházával. Az est számomra legnagyobb, és örvendetes meglepetése a dirigens volt.
Operabemutatók
Marton László elszalasztott egy páratlanul ritka lehetőséget, hogy egy különösen nagy formátumú előadó rendkívüli hangi-színpadi adottságaira szabva az egyik hős oldaláról mutassa be a történetet. Ez több mint bűn: hiba. Petra Lang Ortrudja így is átvette az irányítást, de olykor a rendezői instrukciók ellenében feszítette szét a gyengén összetákolt szerkezetet.
Budapesten
Akár nagyon jó koncert is lehetett volna. Ha, mondjuk, a vendégkarmester, Sir Mark Elder helyett Fischer Iván vezényel... és ha a szólista, Jonathan Biss helyett bárki más zongorázik...
Budapesten
Amikor először voltam az UMZE – immáron szokásos – Ligeti-hangversenyén, még elfértünk a földszinten. Egy évre rá olyan sokan álltak még sorba a pénztárnál közvetlenül a koncert előtt, hogy az utolsó pillanatban meg kellett nyitni az emeletet is. Most pedig már az első emelet is jócskán megtelt...
Külföldön
Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak ezen prágai beszámolómnak. A Halálra ítélve mellett még a Kivégzendő is eszembe jutott. Nem Antonia, Cavaradossi, avagy épp Radames miatt, bár sorsuk alapján adekvát lehetne így indítani a tudósítást. A kép árnyaltabb - a szomorú apropót más adja.
Budapesten
Már Liszt is tiltakozott ellene, hogy oratóriumát operaként tálalják. Alkalmanként ez mégis megtörtént, de most nem került sor ilyesmire, noha a mű több részlete pontosan mutatja, milyen lett volna egy Liszt-opera. Ha a zeneszerző ír egy-két valódi dalszínházi művet ebben a stílusban, jóval előrébb állna a népszerűségi listán.
Budapesten
A Ferencsik-bérlet - szemben a Klemperer nevét viselővel - általában a populárisabb műveket tartalmazza, benne Csajkovszkij Hatodikkal, Dvořák Újvilággal, Ravel Boleróval. Ezzel együtt, részben talán nevelési célzattal, sikerült néhány különlegességet is a fogások közé csempészni.
Budapesten
Nem ismerek egyetlen másik magyar régizene-együttest sem, akik jobban csinálnák. Sőt, sok külföldi régizene-együttes sem csinálná jobban. De ez még nem jelenti azt, hogy nem is lehetne, vagy nem is kellene jobban csinálni, továbbfejlődni.
