Trubadúr-előadás a prágai Verdi-fesztiválon

2011. augusztus 23.
Prága
Prágai Állami Operaház

VERDI: Il Trovatore

*

Jó és rossz híreim egyaránt vannak.
Jó, nagyon jó, hogy augusztus vége táján már évek óta „fut” a Prágai Állami Operaház Verdi-fesztiválja, rendszerint telt házzal.
Idén két-két alkalommal került színre az Il Trovatore, a Rigoletto, a Nabucco, az Otello és a Traviata, egyszer játszották az Aidát.
Kevésbé örvendetes, hogy a cseheknél is kevesebb pénz jut a kultúrára, az előadásokban, egy-két kivételtől eltekintve, helyi erők szerepeltek.

Messze a legkimagaslóbb teljesítményt hozta, és a legnagyobb tapsot aratta Svatopluk Sem, Luna grófként. A hang kissé világos, ám nagy volumenű, az éneklésmód olaszos.
Nikolaj Visňakov (Manrico) prágai karrierjét vagy két évtizede követem. Az egykori lírai-spinto tenor egy időben túlvállalta magát, a hangja olyan állapotba jutott, hogy csak Altoum császár szerepét énekelte. Aztán a művész visszakapaszkodott, igaz, az éneklést időnként sztentori bömbölés helyettesíti.
Simona Procházková (Leonóra) sosem volt Verdi-szoprán, és immáron operai hanganyagnak sem igen nevezhető.
Galia Ibragimova esetében viszont a voce még szinte intakt, szenvedélyes öreg cigányasszonyt formált.
Korrekt Ferrando (Oleg Korotkov).
Az est dirigense Jiři Štrunc volt.
Szerencséje, hogy nem Hollandiában dirigál, a mi pechünk, hogy Prágában viszont igen.

Ezt a Trubadúr-produkciót idén tavasszal mutatták be, a rendezés, Lubor Cukr munkája a „szegény ember vízzel főz” esete – de jól főz! A minimáldíszleteket vetítés egészíti ki, gyorsan, ötletesen peregnek egymás után a képek. Az egész valahogy középút a tradicionális, kosztümös operajátszás és avantgárd rendezés között.

S végül egy felemás hír. Korábban beszámoltam arról a hatalmas tiltakozásról, mely az Opera a Národni Divadlóval tervezett összevonását kísérte. Egy „mégis igen” döntés után ismét patthelyzet van – szinte valamennyi érintett rájött, hogy az összevonás csak hátrányokkal járna, művészi, anyagi, szervezési vonatkozásban egyaránt.
Azaz van remény, hogy nem csorbul a cseh főváros operaéletének sokoldalúsága.
Az egyetlen „bibi” az a fenti „szinte valamennyi”. Egyetlenegy illető akad, aki változatlanul az összevonás mellett kardoskodik. A végső szó pedig az övé.

*

Köszönetünket fejezzük ki Lucie Ljaskovának (Prágai Állami Operaház, Sajtóosztály) a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.