Meseopera, semmi több (A Turandot Pozsonyban)

2011. június 23.
Pozsony
Szlovák Nemzeti Színház

PUCCINI: Turandot

*

Néhány akkorddal az előadás kezdete után hatalmas robajjal dőlt le az egyik díszletelem.
Tenyeremet dörzsölgettem. Hiába, na, Jozef Bednárik neve fémjelzi a rendezést, azé a Bednáriké, aki huszonéve legalábbis meghökkentette a pesti közönséget, amikor a pozsonyiak Gounod Faustjával vendégszerepeltek nálunk (a szereposztásból csak Hajossyová neve ugrik be, meg talán Kopcsaké, Zéta persze álmából felriasztva is fújná a teljeset).
Aztán egy másik Gounod-rendezése, a Rómeó és Júlia, a '90-es évek elején Prágában, a Národniban. Ha életem operaprodukciói közül egyetlenegyet kellene, mint kedvencet, kiválasztanom, talán ez lenne, de ott a most is játszott meghökkentő Carmen - egyszóval, mindig ki tud találni valami újat, csavarosat.

Azazhogy nem mindig.

A díszletborulás, mint kiderült, véletlen volt, Bednárik semmi novmut, polgárpukkasztót nem hozott. Meseoperát rendezett, látványos tablókat (Vladimir Čap díszleteivel, źudmilla Várossová jelmezeivel), impozáns tömegjeleneteket.
Mennyivel izgalmasabb, elgondolkodtatóbb volt Kesselyák Gergely szegedi munkája!

Heterogén a zenei megvalósítás is.
Ondrej Lenárd - aki lassan a szlovák (és cseh) zenei élet nagy öregévé növi ki magát - határozott kézzel, dinamikusan irányított, de a zenekar hangzása kissé szürke, színtelen volt, lehet, hogy ez az egyébként (főleg kívülről, illetve az előteret illetően) gyönyörű ház akusztikájával is magyarázható.

A címszerepben Louise Hudson. Különös Turandot. A hangban ott egy számomra kellemetlen vibrato, színe sem kifejezetten szép vagy egyedi.
Ám ritkaságszámba megy, ahogy a szólamot alakítja. Talán sose hallottam még Turandotot ily széles dinamikai skálával, ily sok lágysággal és könnyedséggel, ugyanakkor, amikor kellett, brutális kegyetlenséggel.
Ambivalens érzéseket keltett Kostadin Andreev Kalafja is. A voce maga nem rossz, de valahogy az volt az érzésem, hogy hangról hangra építkezik.
Adriana Kohútková (Liu) szopránja valaha jobb napokat láthatott. Igaz, ennek lehet huszonéve is.
Adekvát miniszterek, és Peter Mikuláš mint Timur, a hang a pálya negyedik évtizedében immáron kissé szárazabb, kissé "recegős", de még mindig impozáns.
Kellemes, de nem felejthetetlen este volt.

*

Köszönetünket fejezzük ki Dr. Izabela Pazitkovának és László Boldizsárnak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségért.
(Fotók: www.snd.sk)