Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Boross Csilla triumfusa Prágában (Nabucco a Prágai Állami Operaházban)

2011-11-05 09:21:10 Heiner Lajos

Nabucco a Prágai Állami Operaházban 2011. október 29.
Prága
Prágai Állami Operaház

VERDI: Nabucco

*

Ez a rendezés 327. (!) alkalommal került színre. Nem véletlenül. Karel Némec munkája, Ulrich Hüstebeck díszleteivel, Josef Jelínek kosztümjeivel impozáns, hatásos, mozgalmas, jómagam is vagy tucatszor láttam már, szinte mindig telt házzal.
Ezúttal Hilary Griffiths dirigált, sok éve fűzi szoros kapcsolat a Házhoz. Vezénylésében volt lendület, ám az orkeszter sok apró pontatlansággal játszott.

A címszerepben Richard Haan. A valaha szebb napokat látott művész az első felvonásban nyújtott produkciója alapján a Velkopopovicei Sörgyár reklámállatát sugallta, később javult teljesítménye.
Jiři Sulženko basszusa sem a régi, immáron inkább egy megfáradt baritonra emlékeztetett.
Igor Jan (Ismael) éneklési stílusa a múlt század első évtizedeit idézte.

Az, hogy ez az előadás mindig megmarad majd az emlékezetemben, az Abigélt Prágában első alkalommal alakító Boross Csillának köszönhető.
A művésznő megjelenése fejedelmi, játéka profi színészeket megszégyenítő (és fizikailag is elismerésre méltó, amikor az utolsó jelenetben több lépcsőfokon hengeredik alá).
A hanganyag tökéletes. Fényes, a regiszterváltásoknál semmi „törés”, talán nincs akkora volumene, mint Suliotisénak vagy Dimitrováénak volt (vagy épp a Szegedi Szabadtéri Játékok 1976-os előadásán bizonyos Ninelj Tkacsenkóénak), ám rendkívüli módon fókuszált, koncentrált. Mindehhez elsőrendű muzikalitás, makulátlan olasz kiejtés, illetve érthető szövegmondás társul.
És az a bizonyos „kisugárzás”, amit lehetetlen szavakba önteni, a „jelenlét”, ha a színpadon van, csak őrá lehet figyelni.

A jelenlegi magyar operajátszás bűne, mi több, szégyene, hogy Brünnbe, Prágába, Rómába, Montpellierbe, Washingtonba kell utazni, hogy Boross Csillát operaszínpadon láthassuk.
Lassan két évtizede, hogy az övéhez fogható formátumú Abigélt utoljára „élőben” tapasztaltam.
Úgy hívták, hogy Várady Júlia.

(Köszönetünket fejezzük ki Jaromir Pavlik úrnak (Prágai Állami Operaház, Sajtóosztály) a beszámoló elkészültéhez nyújtott segítségéért.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.