Barokk napok Gödöllőn

2010. augusztus 8.
Gödöllő
Királyi Kastély, Barokk Színház

MOZART: Bastien és Bastienne
PERGOLESI: Az úrhatnám szolgáló

Savaria Kamaraopera
Károly Edit, Szigetvári Dávid, Kuncz László - ének
Vez.: Németh Pál

Mára már hagyománnyá vált a Gödöllői Királyi Kastélyban a Barokk Napok elnevezésű program. Ennek keretében hangzott el két nagyszerű vígopera augusztus hetedikén a kastély Barokk Színházában. A pici színpad, a nagyjából 150 fő befogadóképességű nézőtér már önmagában is egy sajátos, meghitt hangulatot teremt. A kárpitok, a szikrázó kristálycsillár, a falfestések, melyek a kicsinyke tér tágítását segítik, a színpadon álló mesés díszlet is biztosítja, hogy a közönség kellően ráhangolódhasson az eseményre.

A vasárnapi előadás a Savaria Kamaraopera produkciója volt. Régóta kísérem már figyelemmel Németh Pál zenei munkásságát, és igen elhivatott muzsikusnak látom őt. A régizene első nagyjai közé tartozik, aki a Capella Savaria megalakulása óta fáradhatatlanul munkálkodik a hazai historikus zenélés ügyén.

Manapság egy zenei együttes vezetője, hacsak nincsen a háta mögött egy gazdag mecénás, igen sok kompromisszumot kénytelen kötni azért, hogy a megálmodott produkció egyáltalán létrejöhessen. Valószínűleg ilyesfajta prózai okok is közrejátszottak abban, hogy ez az előadás nem nyújtotta azt a színvonalat, ami elvárható volt. Feltételezhető, hogy nem volt kellő mennyiségű próbára alkalom. A hosszas hangolás ellenére hamis hegedűk, a hangképzés sajnálatos hiányosságai, amelyek a zenekari hangzás plasztikusságát veszélyeztették, a bizonytalan belépések, az időnként pontatlan záró és nyitó akkordok néha elkedvetleníthették a hallgatóságot.

Az est legjobb pillanataival kétség kívül Károly Edit ajándékozta meg a hallgatóságot. A művésznő egyaránt kiválóan alakította a fiatal szerelmes lánykát és a szemtelen szolgálót, bár érzésem szerint Pergolesi cselédlánya volt inkább az igazán neki való feladat. Amellett, hogy gyönyörűen énekelte Serpina szerepét, könnyedén játszadozott a színpadon, kacérkodott a közönséggel. Teljes mértékben benne élt a történésben, szinte lubickolt a szerepben. Illetve sokszor inkább csak lubickolt volna, ha partnere, Kuncz László nem vonszolja ki őt időről időre a partra. Uberto alakítója sajnos alulmaradt a szereppel folytatott küzdelemben. Engedtessék meg nekem, hogy az ennél részletesebb elemzéstől ez esetben eltekintsek.

Sok örömöt szerzett a közönségnek Szigetvári Dávid is, aki az utóbbi néhány évben nagy fejlődésen ment keresztül. Hangja szép tónusú, kellemes, technikája pedig egyre jobb. Eleinte kissé elfogódottnak éreztem őt Mozart daljátékában, de lassan enyhült az izgalom, és egyre felszabadultabban énekelt, mozgott a színpadon. Az úrhatnám szolgálóban pedig néma szereplőként is nagyszerűen játszott.

Nagy öröm tehát, hogy a produkció létrejött, s igazán szép pillanatok születtek. De úgy érzem, érdemes volna fontolóra venni, hol van az a határ, amin túl - az előadás művészi értékének veszélyeztetése nélkül - már semmiféle kompromisszum nem köthető.