Izgalmas Idomeneo-premier Prágában

2010. május 9.
Prága
Stavovské Divadlo

MOZART: Idomeneo

Charles Workman, Hannah Esther Minutillo, Boross Csilla, Martina Janková
Vez.: Tomáš Netopil

Azaz tulajdonképpen másodpremier, de a két este főszerepeit éneklő művészek - egyetlen kivétellel - azonosak voltak.

A kivétel az Iliát alakító Martina Janková (váltótársa Kateřna Knežíková). Bő tíz esztendeje a Zürichi Operaház tagja, énekelte többek között Despinát, Paminát, Annuskát a Falstaffban, a Fidelio Marzelline-jét. Berlin, Salzburg, Párizs visszatérő vendége. A hang nem túl egyéni színű, de minden regiszterben kiegyenlített.

Zürichben (is) énekel Hannah Esther Minutillo (Idamante). Vokálisan ő volt a legmeggyőzőbb számomra, szép, magvas, erőteljes mezzójával, amihez ragyogó színpadi megjelenés társult. Nem véletlen, hogy most a Párizsi Nagyopera illetve a Bastille rendszeres vendége.

És, nagy örömömre, közel azonos élményt nyújtott Boross Csilla (Elektra). Anno szegedi Toscája is tetszett. Érdekes változáson megy át a hang, repertoárján van immáron Verdi Lady Macbethje is - sötétedett, súlyosbodott a voce, drámaibb lett, de mindez előnyére, talán a záró ária staccatói gördültek az elvártnál kissé nehézkesebben. S a művésznő változatlanul gyönyörű a színpadon (is).

S még egy, a "nemzetközi piacon" jegyzett énekes, Charles Workman a címszerepben. Ő is fellépett már a Metropolitanben, a Covent Gardenben, a Scalában, a Berlini Állami Operában, Münchenben, Madridban, s más vezető színházakban. Elsősorban barokk művek, Mozart és Rossini operái szerepelnek a repertoárján.
Őszintén meg kell írnom, hogy még mindig intenzíven bennem él - pedig jó tizenéve hallottam - Domingo nemes bécsi Idomeneója. Ehhez képest, nos, nomen est omen, az amerikai tenor csak kézműves.

A kisebb szerepekben helyi erők, korrekt teljesítménnyel.

A Národni zeneigazgatója, Tomáš Netopil dirigált. Eleinte lendülete, dinamizmusa tűnt fel, aztán észre kellett vennem: elég szürkén, mattul szól a zenekar, fénytelenek a vonósok, a fa- és rézfúvósok.

Érdekes Yoshi Oida rendezése, valóban egyfajta görög sorstragédiakánt látja-láttatja a darabot, hozzá Tom Schenk látványos díszletei, Elena Mannini elegáns kosztümjei.

Összefoglalva: egyetlen darabban három, a világ vezető operaházaiban fellépő énekes/énekesnő, mellettük a Brünnben egyre több vezető szerepet kapó Boross Csilla, s egy jó rendezés.
Budapesten egy-egy előadáson hány vendég is szokott fellépni az Operában?
És Prága zenei életéhez csak még egy adalék: ugyanezen estén Bach h-moll miséjét az Obecny Dumban Sir John Eliot Gardiner dirigálta...