Operabemutatók
A színház nagy ziccert hagyott ki a Ruszalkával. Szikora János pedig még nagyobbat pusztán azzal, hogy nem jutott semmi eszébe a dalmű kapcsán. Nem is érdemes sorolni, hányféleképpen és mi módon közelíthetett volna ehhez a remekműhöz, mert pusztán a lehetőségek felsorolása is meghaladja, amit a rendező ezúttal kiizzadt magából. A lebutított mesét láthattuk minden mélyebb gondolatiság nélkül, s még a mesékre oly jellemző varázslatot is gondosan kigyomlálta belőle.
Operabemutatók
Tudom, mese. De én mindig elgyengülök attól, hogy Kalaf nem legyőzni, nem is megszerezni akarja Turandotot, hanem megváltani. Kifejezetten a szerelmére vágyik. Előbb visszaadja neki az esélyt, a végén pedig visszaadja a méltóságát is: Kalaf vagyok, Timur fia, öless meg, ha ettől boldog leszel. De hát hogy is öletné meg?
Budapesten
Aki Kolonits lassan három évtizede kanyargó operaszínpadi pályafutását végigkövette, láthatta, hogy a Művésznő az ilyen lehetőségeket nem egyszerűen kipipálja, hanem ezekből a helyzetekből mindig építkezik. Kevés igazán tudatos szopránénekesnő működött hazánkban az elmúlt három évtizedben, Kolonits közülük is kiemelkedik.
Budapesten
Amikor az ember hírét veszi egy ilyen látogatásnak, és megtudja, hogy a világ „egyik legjobb” zenekarát egy igazi karmesterlegenda vezényli, nagyon hamar végig kell gondolja, hogy az egyszeri és megismételhetetlen lehetőségek nagyon drágák, és nagy kockázattal járnak. Tényleg annyira jók? Ez a kérdés már csak azért is állandóan fészkelődik, motoszkál és triggerel, mert nagyon jól emlékszem korábbi nagy találkozásokra!
Operabemutatók
Rendhagyó párhuzamos beszámoló DNI és -zéta- klaviatúrájából Eötvös Péter új operája, a Valuska előadásáról az Eiffel Csarnokban. Az előadás ellentmondásos benyomásokat keltett, remek karakterábrázolások és szép megoldások mellett maradtak hiányérzetek.
Budapesten
Domingo operabaráti énem egyik meghatározó, nem, nem alakja - hőse. 1987-ben láttam először a pesti Aidában. Majd három év múlva Salzburgban, Ballo-Riccardoként. És utána oly sok helyen, megannyi szerepben.
Főleg persze Bécsben, hiszen a Császárvárosban éltem-dolgoztam négy éven át.
Budapesten
Valamikor a negyedik-ötödik variáció táján tűnt fel, hogy már nem fázom, s hogy elkezdtünk, mi nagyközönség együtt lélegezni a pianistával. Koroljov ezen az estén nem sietett, bár a szüneteket minimálisra csökkentette, szinte attacca játszva az egyébként monumentális alkotást. Ennek látszólag ellentmond, hogy valójában a művet mégis megfosztotta a monumentalitás üres bálványaitól, lehozta ide a földre közénk, a sok táncos-népies karakter mellé becsempészve az elmélyült filozófiát, de úgy, hogy mindezt valami földöntúli derű lengte körül.
Operabemutatók
Az, hogy egy világvárosban pár hónap elteltével két, ráadásul nagyon különböző Ringet tekinthet meg a Nagyérdemű, fantasztikus kincs. Ha valamire lehetnénk büszkék, erre mindenképpen. És megnyugtató, hogy mindkét produkció telt házak előtt ment-megy, sikerrel. Ugyan ezt nem mindenki hiszi el, de két konkurens előadás húzza egymást.
Operabemutatók
Régi közhely, hogy énekesek nélkül nem lehet operát csinálni. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar impozáns, minden értelemben felvillanyozó teljesítménye nagy élmény volt az Aidában: gyönyörű szín, egységes hangzás és ahol kellett, félelmetes erő jellemezte az énekkar minden megszólalását, de ez önmagában nem elégséges Verdi remekművének előadásához.
Operabemutatók
Nem véletlenül fogta meg Kurtág Györgyöt A játszma vége, de azt hiszem, így is kellett a hosszú életpálya, hogy a saját eszközeivel vigye színpadra Beckett darabját. Az eredmény egyszerre lebilincselő és földhöz verő, attól függően, honnan nézzük.
Budapesten
Az idén 100 éves Nemzeti Filharmonikusok kezdte meg most az új évadot. Jó lenne, ha most egy szép összefoglalóval tudnám köszönteni őket, de ekkora áttekintésem sajnos nincs, ahhoz túl fiatal vagyok. Habár, ha jobban belegondolok, amikor kiskamasz koromban a fővárosba költöztem, hogy megkezdjem középiskolai tanulmányaimat - szinte napra pontosan ötven évvel ezelőtt – hallottam először őket egy Zeneakadémiai koncerten
Operabemutatók
A Pelléas és Mélisandét színpadra álmodni különleges feladat, mert el kell engedni a szüzsé megszokott értelmezéseit. Fischer Ivánék a MÜPA nagyszínpadát rendezték, nyugodtan mondhatjuk, hogy álmodták be. A zenekar a színpadon egy díszleterdőben ül, barna-barnászöld leplekkel borítva, miként a karmester is.
Vidéken
Az idei immár a 14. augusztusi fesztivál Kaposváron, hagyományosan a nyolcadik hónap 13. napján kezdődik és 19-én fejeződik be. A vírusidőszak óta, tavaly és idén rövidebbre sikerült, négy napot lehetett tartalmas programmal megtölteni.
Operabemutatók
Végre eljutott hozzánk a XX. század emblematikus darabja, a nálunk feltűnően keveset játszott Karol Szymanowski operája, a Roger király. Az előadás a Kassai Állami Színház produkciója volt, ami kimagasló művészi színvonalon valósult meg.
Operabemutatók
Szinetár Miklós és Harangi Mária lassan két évtizedes Rigoletto-rendezése korrekt és pontos, a darabbéli viszonyokat remekül tükrözi. Beállítása alapjaiban klasszikus, de egyes megközelítései határozottan modernek voltak. Méltán ünnepelte a zömében külföldiekből álló publikum a produkciót az előadás végén felállva.
Budapesten
Ez az este úgy kezdődött, hogy ennyi ismeretlen komponistára én nem vagyok kíváncsi. Miért menjek el egy olyan operaestre, amiből mindössze egyetlen Gounod-részletet ismertem korábban, Júlia áriáját? Hát tán pont ezért! Mert utána jöttek a hírek, milyen remek koncert készülődik. Éppen ráértem és legyőztem azt a fránya előítéletet – és milyen jól tettem.
Operabemutatók
Az öregurak egyikének a személye érdektelen, legfeljebb annyit, hogy ő jegyzi e beszámolót. Másikuk viszont az operairodalom egyik legundokabb, legsajnálatraméltóbb, legszerethetőbb alakja, Verdi utolsó operájának főhőse, Falstaff
Az opera, mely számomra minden operák legkedvesebbje, életem második operai élménye
Operabemutatók
Ha első látásra egyetlen jelzőt lehetne csak ráaggatnom a kényszerűen leköszönő operaházi triumvirátus utolsó premierjére, az a hivalkodó lenne. Pedig nem létezik operakomponista, akitől ez a tulajdonság távolabb állna, mint Mozart, akinek Idomeneóját tekinthettük meg ezen az esős májusi napon.
Operabemutatók
Ha megkérdeznek, ki a legkedvesebb zeneszerzőm, a válaszom a következő szokott lenni: Haydn, Verdi és Mahler. Aztán ha nagyon sarokba szorítanak, és a kérdező egyetlen névhez ragaszkodik, akkor Verdié ez a név.
Operabemutatók
Volt valami különös, várakozással teli, fojtott ünnepélyesség a levegőben a Szegedi Nemzeti Színház nézőterén. Hát igen, nem minden este lehetünk tanúi egy 175 évvel elkésett magyarországi Verdi-bemutatónak! Az előadás folyamán ez a kezdeti visszafogott feszültség lelkesedésként robbant ki a publikumból, minden zárt számot ütemes taps és bravózás fogadott, s az előadás végén pedig amolyan igazi békebeli ünneplésnek lehettünk részesei.
