Mit keres Adél a Rigolettóban? – Nyári Rigoletto-sorozat a MÁO-ban
2023. augusztus 5.
Magyar Állami Operaház
VERDI: Rigoletto
A mantovai herceg - Andrei Danilov
Rigoletto - Alexandru Agache
Gilda - Rácz Rita
Sparafucile - Gábor Géza
Maddalena - Mester Viktória
Monterone gróf - Szvétek László
Marullo - Cseh Antal
Borsa - Papp Balázs e.h.
Ceprano gróf - Geiger Lajos
Ceprano grófné - Kapi Zsuzsanna
Giovanna - Wiedemann Bernadett
Apród - Nagy Zsófia
Porkoláb - Kósa Lőrinc
a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Dénes István
Az idén váratlanul nem ment el nyári szünetre az Operaház. A sok évtizede meglévő júliusi-augusztusi operahiányt (melyet az Ybl-palotában sokáig egy magánvállalkozás oldott fel) az idén maga a dalszínház tölti ki. Nem ismeretlen műfaj ez Európa távolabbi területein is, bár a legtöbb színház inkább rendez maga egy amolyan nyári fesztivált, ami a magasabb költséget, a neves vendégeket és a magasabb árfekvést is magyarázná. (Gondolnánk, hogy a Szófiai Opera júliusonként a hónapot felölelő Wagner-fesztivált tart lassan másfél évtizede, ahol pl. az idén a komplett Ring mellett még A bolygó hollandi, a Trisztán és a Parsifal is belefér a műsorrendbe?)
Szóval, nálunk csak folyt tovább az évad. Az idei nyár amolyan kísérlet lehetett, a dalszínház nem vállalt túl nagy rizikót, amikor a Traviata-Rigoletto-Varázsfuvola hármas mellett döntött. A szándék az emészthető rendezésű slágerdarabok saját erőből való megvalósítása lehetett, amit olykor az Élet látványosan felülírt. Így volt ez a Rigoletto esetében is.
A Mantuai herceg szerepére eredetileg kiírt hazai énekes már a próbák alatt csődöt mondott, pont akkor, amikor a Traviatákban is kellett volna szerepelnie. Persze, Alfredo sem ment igazán, az eredetileg kiírt előadások töredékét teljesítette csak. Mondhatnám, hogy előre várható volt, ez a kérdés a 2023-as Alfredókról és Mantuai hercegekről kb. 2018 legvégén és 2019 első felében dőlt el, amikor művészünk elénekelt három brutális főszerepet, melyekhez hanganyagának kevés köze volt. Az így abszolvált mintegy harminc előadással viszont egy életre elintézte a jövőjét. Az illetékes szereposztó meg mossa kezeit, „miért vállalta el” felkiáltással. (Ez is egy adalék a ’Miért legyen mégis társulat’ elnevezésű vitához.)
A mantuai herceg izgalmas szerepét így az orosz Andrei Danilov vette át. Neve a legutóbbi Marton Éva Énekverseny győzteseként csenghet ismerősen. Mintha maga a Herceg csöppent volna az Andrássy útra. Hangja minden fekvésben tökéletesen ül, kellően mozgékony. Színpadi mozgása több, mint hiteles, apró nüanszokkal jelzi, milyen finomságokra is képes. Nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy lássuk: ebben a tenorínséges időkben nemsokára már nemzetközileg is keresett sztár lesz, ha – utalva az iménti ellenpéldára – marad az olasz könnyű lírai szerepkörnél.
A címszerepben biztosra mehettünk. Alexandru Agache bő három évtizede biztos gazdája Rigoletto szólamának. Agache esetében már elhasználtam a dicsérő jelzőket, önismétlésre szorulok. A szólam soha nem hallott színekkel szólal meg. Rigoletto karakterszerep, de hogy a hangi kifejezés ennyire széles skálája létezik, azt eddig sejteni se sejtettem. Partnereivel szemben hihetetlen empátiával közreműködik, a jóval szerényebb (hangi) képességű partnernővel énekelt kettőseit puhán, finom lágysággal énekli, nehogy elnyomja őt. Rejtély, hogy a lassan másfél évtizede rendszeresen itt éneklő művész eddig miért nem kapta meg a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet.
Rácz Rita, a legutóbbi kamaraénekes volt Gilda ezen az estén. A szereposztás estében zenei szempontból orbitális tévedés, Rácz jóindulattal is maximum német szubrett hang. Előadásában a szólam jelentős rétegei rejtve maradtak, a hang hidegen és szárazon kopog ahol melegen és áradóan kéne hömpölyögnie. Az énekesnőnek a színpadi játék sem az erőssége, a figura, amit magával hozott (úgy tűnik, A denevérből - innen a cikk címe is), teljesen idegen a csalfa szerelméért az életét is feláldozó lánytól. Amikor a kedveséről ábrándozó Gilda magára marad, körülbelül olyan pózban terül el a padon, mintha Ceprano grófné várná egy gyors menetre a herceget.
Ha Ráczra kevéssé is hatott, Agache és Danilov inspiratív jelenléte megtette hatását más partnereknél. Gábor Géza erős, markáns és nagyformátumú Sparafucilét teljesített, minden pillanatában méltó partnerük volt. Többnyire tetszett Mester Viktória, a külsőségeket némiképp túlhangsúlyozó Maddalénája is. A kisebb szereplők közül feltétlenül ki kell emelni Wiedemann Bernadett fajsúlyos Giovannáját.
Az előadás karmestere Dénes István volt. Az első felvonás első képét eszeveszett száguldás jellemezte, minden szereplő szeme a vezénylő pálcán volt és vadul számolt, hol is tartunk. Azt hiszem, a jeles dirigens ezúttal elvetette a sulykot, ahogy a Vihartercett zenekari tombolása is indokolatlanul fojtotta bele a hangot a főszereplőkbe. Némelyik váratlan tempóváltásához az együttes jelenetekben minden közreműködő figyelmére szükség volt.
Szinetár Miklós és Harangi Mária lassan két évtizedes rendezése korrekt és pontos, a darabbéli viszonyokat remekül tükrözi. Beállítása alapjaiban klasszikus, de egyes megközelítései határozottan modernek voltak. Méltán ünnepelte a zömében külföldiek alkotta publikum a produkciót az előadás végén - felállva.
fotó:© Berecz Valter
