Vidéken
Bősze Ádám, a fesztivál örök műsorvezetőja abban az esetben is képes hangulat teremtésre, ha a zenetörténetnek nem legelmélyültebb alkotásai hangzanak el. A koncert első részében nem is voltak azok. A műsorszerkesztők célja inkább az lehetett, hogy rögtön találkozzunk a négy nap fellépőinek a többségével. Az persze vitathatatlan, hogy e művek alkalmasak voltak arra, hogy az előadói képességek láthatóak - hallhatóak legyenek.
Vidéken
Az idei, immár a 13. kaposvári zenei fesztivál, a hagyományoknak megfelelően augusztus 13-án kezdődött, ám idén a szokásosnál rövidebbre, csupán négy naposra tervezték.
Operabemutatók
Margitszigeten újra bemutatták Verdi operáját, az Attilát. A dalmű mélyebb értelmezéséhez legtöbbet Feledi János koreográfiájától kaptunk, melyet saját együttese, a Feledi Projekt Táncegyüttes mutatott be, kivétel nélkül a szituációk pontos interpretálásával. Az énekes szólisták pedig többnyire hozták a saját formájukat.
Operabemutatók
Minden Traviata-előadás félig már a tervezés fázisában eldől, ott, amikor felkérik a három főszereplőt. Ilyen szempontból a Szabadtéri Játékok szervezői maguk is művészi meghatározó erővé léptek elő. Évtizedek óta ilyen erős szereposztás magyar színpadon nem lépett fel a dalműben. Violetta, Alfredo és Giorgio Germont alakítói egymás erősítő jelenléttel teremtették meg a kivételesen kedvező csillagállást.
Vidéken
Kis hazánk sokáig elképesztően vízfejű volt. Amikor én voltam gyerek – a 80-as években – még egy vidéki megyeszékhelyen is meglehetősen langyos kulturális élet csordogált. Emlékszem, amikor egyszer Veszprémbe vetődött Jandó Jenő, azon idegeskedtünk, hogy a művelődési ház zongorájának állapota miatt talán el sem játssza a műsorát...
Vidéken
A csodálatos környezet ellenére a helyieken nem annyira a büszkeséget, mint inkább a megilletődöttséget lehetett érezni. Szinte tapintani lehetett a pátoszt, amely a Danubia Zenekar érkezését körül lengte Dinnyésen.
Budapesten
Egy jól ismert, és egy keveset játszott művet játszott egymás után a drezdai zenekar, ügyesen párosítva a könnyebben és nehezebben befogadható darabokat. A patinás zenekar játéka mindkettőt élvezetes hallgatnivalóként tálalta.
Operabemutatók
A Ring korábbi előadásain szempont lehetett az Operaház vezetése részére, hogy jeles külföldi szólistákkal dobják fel a produkciót. Az istenek alkonyára kitisztult a kép: tisztán magyar előadást láthatott a nagyérdemű, s ettől önmagában nem is lett feltétlenül rosszabb a produkció. A helyzet megítélése szereplőnként változik, attól függően, mennyire volt telitalálat a választás.
Budapesten
És valami mégis működik náluk, mert a zenei életben ma is fontos szerepet tudnak betölteni. Prominens helyeken - legtöbbször a Zeneakadémián és a Müpában - koncerteznek és figyelemre méltó a műsorpolitikájuk. Előfordulhat, hogy az alapműveket nem velük akarom legelőször meghallgatni, mégis magukra tudják terelni a figyelmem. Fontos vendégekkel játszanak izgalmas repertoárt, és van, amikor a program egyszerűen kihagyhatatlan...
Vidéken
Az idei évadtól Rajna Martin a Győri Fiharmonikus Zenekar vezető karmestere. Már önmagában az is meglepő, hogy valaki már 27 évesen egy jelentős vidéki együttest irányíthat, amikor még az 50-es generációból is többen vannak zenekar nélkül. Rajna korábbi fellépései is ígéretesek voltak, de az ez az előadás revelációszámba ment.
Operabemutatók
Domingo távozásával Alexandu Agache vette át a címszerepet, amelynek három évtizede birtokosa. Az egész világon énekelte, a legnagyobb házakban volt Boccanegra, alakítását számos hangfelvétel és videó is őrzi. Míg korábban egyértelműen éppen itt, a békére szólító, de a bűnöst irgalmatlanul büntetni tudó uralkodó pillanatai voltak a leghatásosabbak Agache alakításában, most a II-III. felvonás bensőséges, gyönyörű piano tónusokkal éneklő apafigurája volt a legmegindítóbb.
Vidéken
Ramon Vargas egy művésztől elvárható legnagyobb dolgot művelte: derűt varázsolt az arcokra. Bizonyára jó pár év el fog most telni, amíg újra ilyen közösségteremtő élményben lesz része a debreceni publikumnak.
Operabemutatók
És énekel: kétségtelenül tenor hangon, olykor elfogyó levegővel, de ugyanazon a nemes hangon, amivel mindig is. Ez pedig kérem szépen a maga nemében csoda. Már első megszólalása is mellbevágó volt, alig akartam hinni a fülemnek: ez ugyanaz a szín, amivel 35 éve az Aidában hallottam!
Operabemutatók
Szeged megint szintet lépett. Már az évad nehezen induló operaszezonjában is feltűnt, hogy míg a vidéki operatársulatok, s a zászlóshajónak tekinthető Operaház is egyre másra kivárják a coviddal vívott harc lecsengését, a Szegedi Nemzeti Színház folyamatosan újabb és újabb produkciókkal rukkol elő. Áprilisra került az évad nagy dobása, Donizetti Maria Stuardá-ja, ami magyarországi bemutatóként csendült fel a Tisza-parton.
Operabemutatók
Hosszú vajúdás után végre elkészült az Operaház. A direkció azt találta, hogy erre a jelentős eseményre egyik nemzeti operánkat újítja fel, s ebben feltétlenül igazat kell adni nekik. A Hunyadi László bármikor elővehető, kellően népszerű, mi több: kellően időszerű.
Operabemutatók
Tizenkét éves voltam 1972-ben, mikor az Erkel Színházban először és utoljára láttam Benjamin Britten operáját. A most fellépő gárda összességében hangilag össze se hasonlítható az egykorival, viszont azt el kell ismerni, hogy zeneileg nagyon ütőképes és professzionális.
Operabemutatók
Az előadás Polgár Csaba rendezésében került színre. Polgár nem járatos az opera világában, ennek ellenére megtalálta a darab legfőbb kapaszkodóit. Egyetlen pillanatig nem veszi komolyan az alaptörténetet (ezzel valószínűleg maga Donizetti is így volt), így a legfőbb terep a paródiának jutott.
Budapesten
Az korábban is előfordult, hogy Kovács János kibújt a zenekari árokból, most viszont, - bizonyára hetvenedik születésnapja alkalmából - éppen a karmesteri szempontból legproblémásabb darabokban kezdte megmutatni magát!
Még ősszel a Rádiózenekarral csinált egy nagyon szép Brucknert – akkor is az életmű utolsó szimfóniája, a Kilencedik volt műsoron, most pedig a Nemzeti Filharmonikusoknak dirigált egy Mahler Kilencediket.
Külföldön
Rijeka "lánykori" nevét szinte mindenütt feltüntetik, együtt a maival. A jelenlegi színház már a harmadik a városban. Az elsőt 1765-ben (!) emelték. A jelenlegi épület, természetesen, Fellner és Helmer műve, mint a Monarchia majd' összes színházáé.
Bevallom, azért vettem jegyet, hogy láthassam az épület belsejét is. Hiszen egy - Szegednél kevesebb számú lakosú - ötvenvalahány tagú zenekarától túl sokat nem vártam.
S egyfajta csoda történt...
Operabemutatók
Az előadás tehát úgy-ahogy kikerült Székely Kriszta kezéből, s már csak az előadókon múlt, mi és hogyan jut el a nagyközönséghez. Az eredmény érdekes: ha valami a rendezői munkán túl megjelent, az feltétlenül az énekes szereplők jóvoltából következhetett be, s helyenként azt is éreztük, másról is szól az előadás, mint amit a rendező beleképzelt.




















