Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

KaposFest 2022 - II

2022-08-21 16:32:29 - szike -

Nyitóhangverseny
Szivárvány Kultúrpalota
2022. augusztus 13. szombat, 19.00

Bősze Ádám a színpadon Nem babonából, hanem figyelmetlenségből, a 13-án este 7 órára meghirdetett hangversenyt majdnem kihagytuk. Végül jókor és pihenten érkeztünk a fesztivál fő helyszínéhez, a Szivárvány Kultúrpalotához, a nyitókoncertet meghallgatni. A fesztiváli hangulat nélkülözhetetlen része, az ismerősökkel való találkozás. „Örülünk egymásnak”, hogy aztán a pódiumra érkezőket majd ugyancsak örömmel fogadjuk. Kitörő örömmel fogadtuk Bősze Ádámot, a fesztivál örök műsorvezetőjét, aki abban az esetben is képes hangulat teremtésre, ha a zenetörténetnek nem legelmélyültebb alkotásai hangzanak el. A koncert első részében nem is voltak azok. A műsorszerkesztők célja inkább az lehetett, hogy rögtön találkozzunk a négy nap fellépőinek a többségével. Az persze vitathatatlan, hogy e művek alkalmasak voltak arra, hogy az előadói képességek láthatóak - hallhatóak legyenek.

Paganini Mózes fantáziája hangzott el először, Várdai István és Farkas Gábor tökéletes előadásában. E „slágert” három Joseph Marx dal követte. Őszintén megvallom, hogy nem csak a dalokat nem ismertem, de korábban azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű zeneszerző. Azt is Bősze Ádámtól tudhattuk meg, hogy négy komponista is viselte a Marx nevet, egyiküket ráadásul Karl Marxnak hívták. Joseph Marx osztrák konzervatív zeneszerző volt. Állítólag az 1930-as években Ausztria legnépszerűbb szerzője, aki beállítottságából következően természetesen gyűlölte Schönberget, Stravinskyt és Bartókot, de még Kodályt is. Az elhangzott három dalának mindegyike megzenésített korabeli költemény volt. Kristóf Réka énekelt, Fejérvári Zoltán zongorázott. A megzenésített versek után jólesett a közjáték. Kodály Zoltán Intermezzo vonósokra című darabját Baráti Kristóf, Liisa Randalu és Iván Karizna játszották. A brácsás hölgy és az ifjú csellista – már ezen az estén kiderült – nagyszerű muzsikosok. A többszereplős kamaraművekre ez az előadás igen jó felvezetés volt. Az első rész lezárásaként egy virtuóz darab, Hubay Jenő Carmen fantáziája hangzott el Pusker Júlia előadásában, Farkas Gábor zongorakíséretével. Pusker Júlia visszatérő fellépője a fesztiválnak, de ez az előadás csodás bemutatkozásnak is megtette volna. Hubay, mint kiváló hegedűs, ebbe a művébe (is) belekomponálta az előadása után kitörő tapsot.

Elisabeth Leonskaja Ráhangolódásnak jól esett az első rész, noha elsősorban nem ezért jöttünk erre a koncertre, hanem Schubert Esz – dúr triójának meghallgatására. A fesztivál sztárvendége, Elisabeth Leonskaja játszott zongorán, Baráti Kristóf hegedűn és Várdai István csellón. Sokaktól hallom, hogy a kamarazene csúcsának a zongorás triókat tartják. Van ebben valami, de nem mennék bele, hogy a késői Beethoven kvartettek, a Schubert vonós kvintett, vagy Mozart, vagy Schumann zongoranégyese, Bartók szonáta két zongorára és ütőkre stb. és bőven sorolhatnám. Ám azt magam is úgy gondolom, hogy a zongorás trió műfajának a két Schubert trió mindenképp a csúcsa. Az nyilván hangulat függő, hogy a B-dúrt, vagy az Esz-dúrt hallgatom szívesebben, talán az utóbbi népszerűbb, elsősorban a lassú tétel gyönyörű dallamnak kibontása, vagy a zárótételben a korábbi témák visszatérésének ragyogó feldolgozása miatt. Úgy érzem, hogy nagyszerű találkozás volt ez. Három fantasztikus muzsikus és a generációs különbség zenélésükben csöppet sem érződött, Leonskaja és a vonósok a legmagasabb előadói szinten, egy hullámhosszon muzsikáltak végig. Az előre megjósolható ováció természetesen nem maradt el. Katartikus élmény volt.

„Német romantika”

Szivárvány Kultúrpalota
2022. augusztus 14. vasárnap, 11:00

Másnap délelőtt 11-kor két hazai kiválóság, Baráti Kristóf és az egyik rendszeres visszatérő Fejérvári Zoltán, játszották el Robert Schumann op. 105-ös a–moll szonátáját. Elgondolkodtam, hogy zenészek, akik máshol, néha a glóbusz egész más pontján élik az életüket, milyen jó, hogy egy néhány napig együtt vannak, sőt a két-három óra próba elegendő, hogy azonos nyelvet beszéljenek, a szerzővel és egymással. Aztán megszületik egy szép produkció. E gondolat vonatkozott a vasárnapi matiné következő műsorszámára is. Brahms f-moll zongoraötösének az előadói szintén nem nagyon találkoznak évközben egymással, sőt feltételezem, hogy a vonósnégyesben sem mindenki zenélt már a másikkal, vagy Farkas Gáborral. Régi ismerős, a kiváló Kirill Troussov játszott első hegedűn, Pusker Júlia volt a szekund, Liisa Randalu brácsázott, Ivan Karizna játszott csellón. Nem az előadás értékében van különbség, hogy egy állandó kvartett játszik egy híres zongoristával, vagy így, öt különböző helyről érkező klasszis zenész, de fesztiválon az utóbbi azt gondolom érdekesebb. Troussov és Farkas kiválóan kézben tartották az együttest, akik végig egymásra voltak hangolva. No meg a közönségre és viszont. Naná, hogy az ünneplés most sem maradt el.

Várdai István & Baráti Kristóf Vasárnap lévén, az esti hangverseny ezúttal 18 órakor kezdődött. Amióta Várdai István a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak is művészeti vezetője, azóta a zenekar egy-két koncert erejéig bekapcsolódik a fesztiválba. Ezzel lehetőség nyílt versenyművek előadására is. A versenymű előtt eljátszott a zenekar egy rövid, izgalmas darabot, Jörg Widmann 180 beats per minut című művét. Tényleg egy kicsit olyan volt, mint amikor nem 60-80, hanem 180-200, a pulzusszámunk. Az ötletes felvezető darabot követően, míg átrendezték a pódiumot visszaállt a pulzusunk. Következhetett a népszerű „Jeunehomme”koncert, azaz Mozart korai, K.271-es Esz-dúr zongoraversenye. Elisabeth Leonskaja, hangszere mellől irányította a zenekart is. Bár a végén ezt is hatalmas ováció követte, olyannyira hogy egy ráadást is kikövetelt a közönség a sztárvendégtől, a szünetben mégis eltérő vélemények hangzottak el a produkcióról. Volt, aki teljesen feldobva mondta, hogy ilyen csodát még nem hallott. Jómagam egy ici - picit csalódott voltam. A negyven éve Bécshez kötődő zongorista hölgy óriási muzsikus, de moszkvai konzervatóriumi végzettsége ellenére - épp bécsi kötődése miatt - más Mozart játékot vártam. Egyik kedvenc versenyművem, de ebben az előadásban maradéktalanul nekem, csak a c-moll hangnemű, lassú tétel megszólaltatása tetszett. Hogy a két szélső tételben a lelkesedőknek mi tetszett, arról örömmel olvasnék a hozzászólásokban. De egy ilyen művész esetében nem maradhat el a vörös farok. Az első nap feledhetetlen volt, az örök élmény.

Szünet után ismét fiatalok foglalták el a pódiumot. Következett César Franck f-moll zongoraötöse. Fejérvári Zoltán (zongora), Pusker Júlia (hegedű), Javier Barrera helyett Haffner Eszter (hegedű), Liisa Randalu (brácsa) és Várdai István (cselló. Ugyanis a második hegedűs produkált pozitív covid tesztet és sürgősen kellett találni helyette egy beugrót. Haffner Eszter személyében megtalálták, aki elég kalandos úton került Kaposvárra. A stockholmi repülőtéren érték el telefonon, készült haza bécsi lakásába. A Balatonon tervezte szabadságát eltölteni, de vállalta a kaposvári kitérőt és már ezen az estén beült a második hegedűpultba. Nem hiszem, hogy meglepődött azon, hogy milyen nagyszerű muzsikusokkal játszik, vélhetően ismerte mindegyiküket. Az öt muzsikus teljesítménye, Franck folyamatos hangnemváltós – legalábbis nekünk, közönségnek – kissé bonyolult darabjában, arra emlékeztetett, amikor kedvenc csapatom várhatóan nehéz meccset játszik majd, de csodálatos játékkal, könnyedén sok góllal nyernek. És most a hátvédnek beállt cserejátékos is adott két csodálatos gólpasszt. Szóval ez az előadás is hatalmas élmény volt. Fesztiválon persze fél kilenckor még nem szokás lefeküdni. Vacsora, egy korsó sör, vagy egy pohár bor, előadók és közönség találkozása. Ám erről majd, a holnapi beszámolómban.

Szivárvány Kultúrpalota




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.