KaposFest 2022. - III

KaposFest 2022. - III

Szivárvány Kultúrpalota
2022.08.15. hétfő, 11:00

A fesztiváli hangulatot megerősíteni hivatott vasárnap este után, hétfőn a szokott időpontban, délelőtt 11-kor kezdődött az programokban gazdag és igencsak változatos nap. A délelőtti és a délutáni hangversenyek továbbra is a központi helyszínen, a Szivárvány Kultúrpalotában zajlottak. Fejérvári Zoltán és Javier Comesana Barrera játszotta volna az eredetileg Ottorino Respighi h-moll szonátáját. Feltételezésem szerint a programszerkesztők gondolatában, a mű (vagy csak a zeneszerző olasz volta miatt?) valami módon kapcsolódott volna a következő, többszereplős kamaradarabhoz. A pozitív tesztet produkáló hegedűművészt helyettesítő, előző este érkezett Haffner Eszter viszont „csak” egy Mozart szonátát vállalt beugróként, Fejérvári Zoltán zongoraművésszel. Reggeli próbával nagyon szépen összeállt a K.454-es B-dúr szonáta. Nem tudom, hogy az előadók korábban személyesen ismerték-e egymást. Mindegy is, hiszen egy zenei nyelvet beszéltek, nagyon jól játszottak és kiderült, hogy nemcsak Respighivel, hanem Mozarttal is lehet napot kezdeni.

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Firenzei emlék Op.70., sokáig nem volt Magyarországon egy túl gyakran műsorra tűzött darab. Az utóbbi néhány évben viszont már többször lehetett hallani vonós kamarazenekarok hangversenyén. A szerzőnek sok problémája volt ezzel a művével, eredetileg nem is nagyon tetszett neki, éveken át alakítgatott rajta. A kiadásra került változat a Csipkerózsika és a Pikk Dáma után készült el. Aki ezt a végső változatában d-moll vonós szextettet jó előadásban hallhatta, nehezen tudom elképzelni, hogy ne tartaná remekműnek.
Egy elemző, Csajkovszkij legösszetettebb darabjának írja le, melynek érdekessége, hogy hiányoznak belőle az olaszos stílusjegyek. A műben a kamarazene tömörsége és szigora egyesül a romantikus szimfóniák monumentalitásával és érzelmességével. A hat vonós, két hegedűs: Kirill Troussov és Pusker Júlia, két brácsás: Liisa Randalu és Jennifer Stumm és két csellista: Hartmann Domonkos és Várdai István.

Az előadással kapcsolatban már kifogytam a szuperlatívuszokból. 17. és 18. században készült cremonai hangszereken, klasszis muzsikusok tökéletes játéka és tökéletes együttléte. A zárótétel fúgájától, legalább a befejezést még egyszer meg kellett hallgatnunk, a lányok - fiúk nem tudtak az extázisban lévő közönség ezen óhaja elől kitérni. Most írom le, hogy e két mélyhegedűs hölgyet látva és hallgatva ismét nagyon átéreztem, hogy Vivaldi és Mozart miért szerettek annyira beülni a brácsaszólamba a hangszerükkel.

2022.08.15. hétfő, 17:00

A délutáni hangverseny még egy órával korábban kezdődött. Mozart g - moll zongoranégyese (K.478.) nem először hangzik el itt. A korábbi években is játszották már e helyszínen kiváló előadók. Ezúttal Farkas Gábor játszott zongorán, a három vonós pedig: Baráti Kristóf (hegedű), Jeniffer Stumm (brácsa) és Ivan Karizna (cselló) voltak. Az internet időszakában módunkban áll utánanézni, hogy a korábban még nem ismert, vagy nem hallott fellépők mit, hogyan játszanak. Menet közben megtettem, hogy mégse legyek teljesen készületlen. Kicsit izgultam, mert Haydnt igen, de Mozartot senkivel nem találtam, de nem volt rá okom, nagyon szép előadást hallhattunk most is. Baráti Kristóf nyugalma, elmélyültsége, stílusérzéke kisugárzott, a partnerek is nagyon jók voltak.

Húsz-harminc évvel ezelőtt még valami miatt összefüggő darabokból állítottak össze egy hangversenyt, az utóbbi években nem mindig lehet észrevenni ilyen szerkesztési elvet. A délutáni koncertnél is csak a kronológia, ami igazán nem is volna kötelező, sőt...

Farkas Gábor maradt a zongoránál, Kristóf Réka pedig maradt a német posztromantikus daloknál. Ráadásul ennek a két Richard Strauss dalnak a szövegét saját maga fordította le és a műsorvezető olvasta fel a magyar változatot. Először a később keletkezett Das Rosenband. op. 36. No.1. hangzott el, majd Straussnak egy korai, még a 19. században keletkezett szintén nagyon szép dalát hallhattuk, melynek címe Die Nacht.op.10.No.3. A szlovákiai Komáromból származó énekesnő számos jegyzett nemzetközi verseny győztese. Én itt hallottam őt először, de az olvasók többsége bizonyára figyelemmel kísérte eddigi pályafutását, ugyanis – ezt is csak az internetről tudom – abszolút győztese volt az egyik Virtuózoknak. Az esti programok miatt a dalok elhangzása után, nem tartottak szünetet, hanem bemutatkozott a Polish Cello Quartet, Rudolf Matz, négy csellóra komponált d-moll kvartettjét játszották el. Tudom én, hogy az ilyen együttesek nem nagyon válogathatnak, de bemutatkozásnak, a korábban elhangzott művek után, szerintem ez a darab rettenetes volt. A Die Nacht-ra visszagondolva, e mű alatt végig az járt az eszemben, hogy most milyen jó lenne aludni. Ugyanakkor sajnáltam is ezt a négy szimpatikus, hangszerén jól játszó lengyel fiatalembert, mert gyanítom, hogy nem én voltam az egyetlen, aki alig várta, hogy befejeződjék ez a négytételes darab.

2022.08.15. hétfő, 19:00

Beszéltem már a törzsközönségről, de érzékelhető, hogy a város és a környék lakosságát is igyekeznek a szervezők valami módon bevonni, hogy ők is legyenek közönség. Este 7 órára elkerítették a város főterét a Kossuth teret. A templom oldalánál állították fel a pódiumot. A Liszt Ferenc Kamarazenekar és a TanBorEn Trió tagjai elfoglalté a helyüket. Egyetlen negyven perces mű hangzott el a szabadtéren, Georges Bizet – Rogyion Scsedrin: Carmen – szvit, Várdai István vezényletével. A kellemes feldolgozás és főként az operából jól ismert dallamok miatt, egy ilyen produkcióra olyan közönség is kíváncsi, akik nem rendszeres klasszikus koncertlátogatók. Az időjárás is kegyes volt, talán egy picit melegebb volt az ideálisnál. Az előadás közben a templom harangja jelezte az este fél 8-at, de ettől eltekintve, semmi zavaró nem volt, a kellemes koraesti együttlét után jókedvűen távozott a közönség. Már aki távozott. Ugyanis 21 órakor kezdődött Horvát Charlie és a Charlie Band koncertje. Mivel ezt már a vacsorázó teraszunkról élveztük végig korsó sör társaságában, most eltekintenék az elhangzott számok és azok előadásának szakszerű értékelésétől. Ám az utolsó két dalt mi is együtt énekeltük a fellépőkkel és az elkerített terület rajongó közönségével.

2022.08.16. kedd, 11:00

Több muzsikus hazautazott már hétfőn, a zárónap is úgy indult, mintha a közönség nagyobb része már is már hazautazott volna. Mi reggeli után pontosan érkeztünk, de a délelőtti koncert volt az egyetlen alkalom, amikor nem volt teltház. A lengyel cselló kvartett hozott két lengyel darabot, az egyiket nekik ajánlotta a szerző és magyarországi bemutató volt. Mindkettő egy picivel érdekesebb és hallgathatóbb volt az előző napinál, de ezek sem kerültek be, a hátralévő életemben keresendő, vagy elmentendő zeneművek közé. Azért tiszteletlenség volna a szerzőkkel szemben nem megemlíteni őket és az itt felcsendült darabokat. 1. Arthur Zagajevski: Sculprure (From the way of the cross), 2. Kazimierz Wilkomirski Ballada és rapszódia.

Frissen érkeztek zongoristák, Edith Peňa és társa Alexei Volodin, egy négykezes darab erejéig. Franz Schubert a-moll allegróját hallhattuk előadásukban. Ez a jól ismert „Lebensstürme”, amivel a rövidre szabott délelőtti program le is zárult. Utána gyorsan, húzva kis bőröndjüket siettek a szállodába. Az élet vihara („Lebensstürme”) őket valószínűleg közvetlenül nem érintette, vidámnak és kiegyensúlyozottnak tűntek.

2022.08.16. kedd, 18:00

Este újra találkozhattunk a délelőtti fellépőkkel, de most ismét telt házzal. A záróhangverseny meglehetősen vegyes programjának ők is résztvevői voltak. Ismét a Polish Cello Quartettel kezdődött a zenei program, egy újabb magyarországi bemutatóval. Joseph Jongern: Legendák és táncok című műve szép és hallgatható volt, pedig előzetesen tartottam ettől is. Most a zenemű időtartama arányos volt az érdekességével, unatkozni nem kellett. Tetszett, hogy mind a négy tételben pozíciót cseréltek, így látható volt a baráti társaság demokratizmusa. Az első részt lezáró darabra Volodin, majd a halál is megérkezett. Dimitríj Sosztakovics 2. (c-moll) zongoratrióját az orosz zongorista társaságában Baráti Kristóf és Várdai István játszották. A megrázó darab előadásával, a gálakoncert első része a halállal zárult, de a szünet utáni darabok sem sugároztak felhőtlen vidámságot. Franz Schubert három tételes Magyar divertimentója D.818 Volodin és Peňa négykezes előadásában hangzott el. Edith Peňa maradt a zongoránál és érkezett két Stradivari, az egyik Troussov kezében, a másik Barátiéban. Sosztakovics öt kis darabját játszották. Hogy Sosztakovics ilyen kellemes, majdnem könnyed darabokat komponált, Baráti Kristóf úgy fogalmazott, hogy ezek olyanok, mintha Kreisler dodekafon zenét szerzett volna. A zongorát kigurították és behoztak három marimbát. A TanBorEn Trió tagjai (Tóth Levente, Madaras Zoltán, Kerek Csaba) Nicolas Cousin átiratában, marimbán adták elő Borogyin Igor herceg c. operájából, a népszerű Polovec táncokat.

Nincs KaposFest Sárköziék nélkül. Minden nap játszanak a Kapos szálló teraszán, a zárónapon pedig pódiumra lépnek. Így történt idén is, Kodály Zoltán Kállai kettősét adta elő ifj. Sárközi Lajos és zenekara. Utána még Kristóf Réka énekelte el Iluska dalát Kacsóh Pongrác: János Vitéz c. daljátékából, ifj. Sárközi Lajos és zenekarának kíséretével, majd ezt követték az ünnepi pillanatok. Először 12 csellista egy himnikus darabbal zárta le a fesztivál zenei részét. A művészeti vezetők és a fesztiváligazgató beszédei után nagyon – nagyon tetszett, hogy mindenkit színpadra szólítottak, aki bármilyen háttérmunkában tevékenykedett. Látszott, hogy ez nem formalitás, valamivel még a kézfogáson kívül kedveskedtek is nekik. Mi volt még hátra? Semmi, a poharak kikészítve, a boros és pezsgős üvegek nyitva: a koccintás.