A boldogság szintjei – Donizetti-bemutató Szegeden

2022. április 8.
Szegedi Nemzeti Színház

DONIZETTI: Maria Stuarda
Elisabetta - Boross Csilla
Maria - Kolonits Klára
Roberto Leicester - Tötös Roland
Talbot - Cseh Antal
Cecil - Szélpál Szilveszter
Anna - Máthé Beáta

a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara
vez. Dinyés Dániel

Szeged megint szintet lépett. Már az évad nehezen induló operaszezonjában is feltűnt, hogy míg a vidéki operatársulatok, s a zászlóshajónak tekinthető Operaház is egyre másra kivárják a coviddal vívott harc lecsengését, a Szegedi Nemzeti Színház folyamatosan újabb és újabb produkciókkal rukkol elő. Az intézmény látványosan megújuló operai repertoárja a korai klasszikusoktól egészen a XX. századig terjed, s a népszerű műveket ügyesen keveri a kevésbé ismertebb alkotásokkal.

Áprilisra került az évad nagy dobása, Donizetti Maria Stuardá-ja, ami magyarországi bemutatóként csendült fel a Tisza-parton. A dalmű legfőbb különlegessége a két királyné szerepeltetése, ami már a bemutató idején is kuriózumnak számított. A darab művészi élete elég regényesen indult, mert ugyan az impresszárió úgy gondolta, hogyha két rivális primadonnát szerződtet az előadásra, az csak jót tesz a műnek. Ez a visszájára sült el, a két főhős mindjárt a nápolyi premieren összeverekedett.

A Honművész 1834 novemberében ekképpen tudósított az eseményről: „… a szenvedélyes fináléban az angoly királyné olly keseredéssel hevült-fel skót vetélkedő társnéja ellen, hogy ennek (betű szerinti értelemben véve) hajába kapott, őt öklözéssel, rugdalással, harapással annyira megcsufitá, hogy a skót királyné , ámbár elejénte férjfiasan veré vissza a megtámadást, végre izmosabb ellenfelétől mégis legyőzve kénytelen volt a csatamezőt átengedni, s eszméletlenül viteték haza, sőt 14 napig orvosoltaték rajta e művészi elragadtatásnak következménye.”

Érthető módon Nápolyban nem is lett második előadás, de az egy évvel későbbi milánói premier Malibrannal a címszerepben sem hozta meg a sikert – a díva tartós gyengélkedése miatt. Feljegyzések szerint a hazai Donizetti-gurunak számító Erkel Ferenc is azért állt el az itthoni bemutatótól, mert nem volt garancia rá, hogy a pesti szopránok nem veszik szó szerint az összecsapás-jelenetet vetélytársnőjükkel szemben.

A félresikerült ősbemutató óta eltelt közel két évszázad persze meghozta a dalmű újrafelfedezését. Ez azonkívül, hogy időről időre sikerült két ellenfélként is együttműködő dívát találni, elsősorban a mű kiemelkedő zenei és dramaturgiai értékeinek köszönhető. Az ún. összecsapás-jelenet a maga nemében páratlan. A jelenetet indító szextett talán a zeneirodalom első olyan hatosa, ahol a helyzetéből adódóan mindenki másképp látja az adott pillanatot és ezt a zene is pontosan tudja érzékeltetni (a Lammermoori Lucia híres szextettje alig egy évvel később született). A két királynő egyre eldurvuló összecsapása pedig olyan gyöngyszem, amit Verdi is csak a középső korszakában tudott meghaladni – jó negyedszázaddal később. A zene pedig – a bel cantonak új irányt mutatva – egészen elhagyta az addig uralkodó, szép éneklésre való kizárólagosságot, helyére a kifejezés lépett.

Szegeden nem kellett a primadonnák eldurvult összecsapásától tartani. Ennek nemcsak az az oka, hogy Boross Csilla és Kolonits Klára jelentősen eltérő pályaívet futott be, mára nincs is egyaránt énekelt szerepük. Ennél sokkal fontosabb, hogy mindketten megtalálták szólamuk számukra leginkább adekvát oldalát.

Boross Csilla Tosca, Lady Macbeth és Abigaille felől érkezett. Erzsébetje okos és számító nő, aki mégis bizonytalan. Érzi az uralkodás súlyát, mégsem tud átlépni emberi gyengeségén. A korlátlan földi hatalom még inkább kiélezi, mit nem érhet el. A boldogtalanság pedig kegyetlenné teszi, Boross ezt a szituációt fantasztikusan tudja érzékeltetni. Gyönyörű, könnyed mélységei és középhangjai bőségesen ellensúlyozzák, ha egy-egy csúcshang kicsit nehezebben szólal meg. A szólam virtuóz futamait pazarul győzi. Jellemábrázolása sokszínű.

Kolonits Klára mára a hazai bel canto éneklés megkerülhetetlen csillaga. Szinte sosem a bravúrkoloratúra felől közelít, hanem mindig az adott figura ábrázolását tartja elsődlegesnek. Máriája már induláskor elbukott nő, sok éve börtönben. Mégis tartása van. Királynő, aki egy pillanatig nem adta fel uralkodói attitüdjét. A szólam mély líraiságát bontja ki, csipkefinomságú pianókat hallunk, amikor pedig Mária végleg elbukik, szinte boldogan búcsúzik az élettől. Ez a Mária büszkén, tartással, majdhogynem megkönnyebbülve megy a halálba. Elröppen a földi nyűgöktől.

A fiatal Tötös Roland élete első bel canto szerepét abszolválta. A Bohéméletben magam is megcsipkedtem nazális mélységeit, melyekből Leicesterként (legnagyobb meglepetésemre) alig maradt valami. Ideális olasz bel canto énekes lenne, de egyelőre meg kéne tanulnia a stílusos hangadás és -formálás legfőbb szabályait. Pazar felső regisztere, érzékeny hangi jelenléte ritka kincs, élni kell vele.

Lord Talbot szerepében Cseh Antal az ismert korlátai között jól teljesít. A szólam maga rendkívül összetett, és bár önálló áriája nincs, rengeteg jelenet aktív részvevője, szinte végig a színen van. A negatív ellenpont Lord Cecil, alakítója Szélpál Szilveszter kellően semleges hanggal, de igen karakteres hangi gesztusokkal vett részt a produkcióban. Szépszínű, telt szopránjával Anna szerepében segítette az együttesek hangzását Máthé Beáta.

A Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatójaként Dinyés Dániel fölényesen tartotta kézben ezt a rendkívül különleges dalművet. Pálcája nyomán a zenekari szövet ezernyi színnel jelent meg a légyzümmögéstől a tomboló viharig mindent megjelenítve. Külön kiemelném a zenekari szólók kidolgozottságát, s az árnyalatok oly plasztikus elválasztását. A Szegedi Nemzeti Színház Énekkara (karigazgató: Flórián Gergely) lelkesen vett részt a produkcióban.

De jó lenne jövőre a folytatásról tudósítani!

Fotó:© SZNSZ/Szabó Luca