Domingo, Per sempre

2023. december 8.
Verdi-gála, Magyar Állami Operaház

Képtelen vagyok erről az estéről objektívan, avagy csak a fülemmel-eszemmel írni.

Domingo operabaráti énem egyik meghatározó, nem, nem alakja - hőse. 1987-ben láttam először a pesti Aidában. Majd három év múlva Salzburgban, Ballo-Riccardoként. És utána oly sok helyen, megannyi szerepben.

Főleg persze Bécsben, hiszen a Császárvárosban éltem-dolgoztam négy éven át.
Nem csak a „standard” repertoárban – Otello, Don José, Hoffmann, Sámson, a Pikk Dáma Hermannja – de ritkábban játszott, vagy épp Domingóval általában nem asszociált szerepekben is (a Fedora Loris Ipanoffja, Jean a Heroideaban, az Idomeneo címszerepe vagy épp Leydeni János A prófétában).

A Covent Gardenben Otello-főpróba -Soltitól kaptam jegyet, ám Domingo sajnos, markírozott, hogy aztán – mint az előadásról megjelent felvétel bizonyítja – a premieren kirobbanó formában énekeljen. S ugyanott Alfano Cyrano de Bergeracja. Salzburgban Parsifal, s – koncertszerűen – a Giovanna d’Arco, a Luisa Miller.

Láttam a Boccanegra Adornójaként a Metben. És, már baritonként ott a címszerepben – meg Berlinben, a Scalaban, a Covent Gardenben, a STOP-ban, Barcelonában.

Koncerteken Prágában és Budapesten. - Nem is sorolnám tovább.

Milyen volt a mai estén?

Emlékezetes.

A hang maga sosem volt igazán bariton (rossz nyelvek szerint igazán tenor sem…) De még mindig imponálóan szól, időnként nagyobb volumennel, mint a színpadon egyidejűleg jelen lévő kollégáié. Kottából énekelt (zömében) – jómagam már 2010-ben átéltem egy memóriazavarát.

Igen, időnként fogytán a levegő, időnként veszőben a hangerő, de összességében még mindig egy nagyformátumú művész.

Partnereiről hic et nunc nem írnék részletesen – volt olyan szoprán, akinek hallatán gyerekkorom 424-es gyorsvonati gőzmozdonyának sorompó előtti füttyjele jutott eszembe, volt tenor, aki a könnyűzene világából vált a mai magyar operajátszás egyik vezető figurájává, olyan Invano, Alvarót, ami elhangzott, élő előadáson talán sosem éltem át.

Sajnálom, az Opera honlapján nem találom, kinek az ötlete volt a néhány díszlet gyanánt változó kép, nekem a Verdi-fotók tetszettek leginkább. Ahogy azt sem találom, ki követte el a bugyuta, kenetteljes, tárgyi tévedéstől sem mentes konferáló szöveget.
Számomra emlékezetes, szép este volt.

Übrigens: Domingo 2024 áprilisában Nabuccot énekel Párizsban. Még vannak jegyek.

fotó:© Nagy Attila