Bizonyára sokan őrzik még Karajan Carmenjének VHS változatát. Most újrakevert 5.1 DTS hanggal, ötféle választható felirattal újra a boltokba került az operairodalom talán legnépszerűbb, de mindenképpen a legtöbbször megfilmesített műve.

Pinnockék mindenki számára érthetővé teszik Vivaldi műsorozatának legfontosabb erényét, az emberi hangok nélkül is mindent kifejezni tudó hangszeres muzsika megszületését.

A felvételen három Goethe-versre (Erlkőnig, Margit a rokkánál, Margit fohásza) komponált dalok hangzanak el. A zeneszerzők sorában ott találjuk Schubertet, Verdit és Wagnert is.

Jean Butler és Colin Dunne, miután a méltán világhírű Riverdance társulatával végigdübörögték Amerika, Ausztrália és Európa valamennyi nagyobb színpadát, Michael Flatley mindent és mindenkit beborító árnyékából kilépve állították színpadra önálló táncshow-jukat.

Meghallgatnának egy 1800-ban rögzített Figaro házasságát? Esetleg egy Rigolettót 1865-ből? Persze. De sajnos, nincs rá mód. Itt van viszont a Turandot 1938-as felvétele.

Aki Richard Strauss leghíresebb alkotásairól kíván áttekintést kapni olyan színvonalon, amely nyugodtan odahelyezhető a polcra a gyűjteménybe, forduljon ezekhez a felvételekhez.

Ma már egy énekesnek egész mást kell mutatnia, mint amit pl. Caballé nyújt ezen a lemezen. Csakhogy ez tipikusan az az előadás, amiről az ember azt mondja: \"Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik\".

Remek kiadói fogás, kitűnő érzékre valló szerkesztői munka ez a dupla album. A híd formában felépített műsor áttekintést ad Brahms szimfonikus munkáinak sokféleségéből.

Az 1795-ben született Jean-François-Victor Bellon hegedűs volt, azonban egy népszerű promenádzenekar koncertmestereként ihletet kapott rézfúvósmuzsika komponálásához is.

Rattle pontosan húsz éve kezdte meg a maga Mahler-ciklusát, s most ez utolsó lemezzel visszatért a kezdetekhez, Birminghamhez. Ahhoz a zenekarhoz, melyet ő épített, nevelt, tett világhírűvé.

Pat Metheny nem változik. Vagy mégis? Nem tudom. A The Way Up nem átlagos lemez, nem kísérlet, nem különlegesen izgalmas, de elég különleges, hogy izgalmas legyen.

Brahms úgy keresi az élet új útjait, hogy az emberiség addigi tapasztalatait maximálisan felhasználja hozzá. A Takács Kvartett pedig ezt az egységet teljes egészében magáévá tudta tenni.

Ahány bemutató, annyi - a művészettörténeti albumokból ismert - festő. Ahány mű, legalább annyi átirat. Hát persze, hogy Stravinsky. Ezúttal magyar kapcsolatok nélkül.

Az újévi koncertet tévében szokás nézni, némileg gyűrötten, mégis ünnepi hangulatban, tehát megbocsátóbban. Később, CD-ről, jó minőségben érdekes lehet szembesülni az akkori élménnyel.

Aki jó Don Giovannit akar látni, annak New Yorkban a helye - ferdíthetnénk egy kicsit az egykor Pestet \"reklámozó\" szállóigét. A Metropolitan Opera előadása ugyanis igen jól sikerült, sőt, mi több, meghatározó felvétel készült belőle.

Hét szerző, tíz mű. Kórusművek a spanyol polifónia iglo de oro-jából (aranykorából), a tizenhatodik századból, Gardiner - szólistáknak sem utolsó tagokból álló - kórusától.

11 egykori világsztár magyar hegedűs eddig hozzáférhetetlen felvételeit adta közre a Pannon Classic. A legfiatalabb (tekercs) is 63 éves, míg a szeniorok versenyét Joachim József 1903-ban rögzített Brahms 2. Magyar tánca nyeri meg.

Orosz konyha (Rachmaninov: d-moll trió)

Rachmaninov közismertebb művei időnként kételyeket ébresztenek bennem, de úgy tűnik, hogy a mindössze háromfős apparátussal járó, önként vállalt korlátok a legjobbat hozták ki belőle.

A Duna TV megint lépett egyet, és elkészítette legújabb Bartók-adaptációját. A csodálatos mandarint és a Cantata profanát ezúttal A kékszakállú herceg vára követte.

Mindjárt az elején felvetődik az emberben a kérdés: vajon akkor is kiadták volna a Kodály Zoltán első feleségének dalait és zongoradarabjait bemutató CD-t, ha nem ekkora név kapcsolódik hozzá?