Bejelentkezés Regisztráció

Filmek

A veszély izgalma (Dancing on Dangerous Ground)

2005-04-26 10:09:00 -té.pé-

\"Dancing Dancing on Dangerous Ground
DVD
Warner 8573-84092-2

Jean Butler és Colin Dunne, miután végigdübörögték Amerika, Ausztrália és Európa valamennyi nagyobb színpadát a méltán világhírű Riverdance társulatával - igaz, némileg Michael Flatley mindent és mindenkit beborító árnyékában -, úgy döntöttek, önállósítják magukat.

Az 1999-es londoni/New York-i sikertörténet azonban némileg korábban kezdődött. Jean és Colin különböző indulással, de nagyon hasonló pályát jártak be az ír táncshow világában. Balettcipők négyéves kortól, versenygyőzelmek és sikeres debütálás a Carnegie Hall-ban (természetesen) az írek védőszentje, St. Patrick neve napján. Éjszakai tévéshow-k, videoklippek, vendégszereplések a Rolling Stonesszal és a The Pogues-val (Jean Butler), Stefan Grappellivel (Colin Dunne), és végül meghívás a 94-es Eurovíziós Táncdalfesztiválra, ahol Butler kisasszony Michael Flatley-vel az oldalán nemzetközi táncdivat-őrületet okozott a Riverdance című angolszász-kelta popsláger színpadi előadásával.

Ebből a néhány perces sikerből nőtte ki aztán magát a \"Riverdance - The Show\" című turné, mely több száz fellépést, DVD-k tucatjait és szakmai elismerést hozott. Ehhez a sikersorozathoz csatlakozott Colin Dunne is három hónappal később, egy bravúros beugrással megmentve a turné következő előadásait. De a jóból (és a stepcipőből) is megárt a sok, így hosszabb-rövidebb együtt táncolt időszak után mindketten kiléptek az utazócirkuszból, hogy megvalósítsák saját álmukat, egy önálló táncshow-t.

A két táncos-koreográfus 1999 decemberében a londoni Theatre Royal Drury Lane-ben mutatta be a harminc táncost és zenészeket foglalkoztató színházi műsorát. Lindsay Dolan rendezését rögzítette aztán videóra a csapat, s jelentette meg DVD-n, kitűnő kép- és hangminőségben.

\"Colin
Colin Dunne & Jean Butler

A tragikus szerelmi történet természetesen ír legendát dolgoz fel, hiszen az autentikusságnak legalább a látszatát fenn kell tartani. Mert nem kell különösebben képzett folkloristának lennünk ahhoz, hogy belássuk, egy ilyen színháznak annyi köze van az ír népzenéhez, néptánchoz, mint a gulásch-partyknak (zenei szaklap esetén: Brahms Magyar táncainak, vagy Liszt Magyar fantáziájának) a magyar népművészethez, népzenéhez. De ez ne izgasson minket. Hiszen sem a turné közönsége, sem a DVD-vásárló nem azért adott ki kemény eurókat, mert nem bírna meglenni a kelta kultúra nélkül.

Tehát, milyen is a show? Látványos. Nagyon. Pedig a díszlet egyszerű, s leginkább a hatalmas üres tér uralja a látképet. Ezt az elképesztő méretű színpadot aztán rendesen kitöltik a katonás rendben, hajszálpontosan egyszerre mozgó, géppuskaropogást idéző lábak. Hogy deréktól felfele mi történik, tulajdonképpen mindegy is. Ez ebben a műfajban többnyire érdektelen. Nos, amitől ez a műsor mégiscsak több, mint az ír táncbemutatók, az éppen a táncszínház, az akrobatikus aerobic és a balett speciális ötvözete. Láthatunk itt már-már valódi tangót éppúgy, mint fekvőtámaszba ágyazott steppet.

Nincs igazán eldöntve, hogy az ősi történet meseideje pontosan mi is. A ruhák néhol a ködbevesző múltat, néhol a jelent idézik. Van királyi palást, hosszú ruha, és van mai (gondolom ír) pub és elemlámpa. Itt semmi sem a művészetet, csakis a nagyobb színházi hatást szolgálja. Azt viszont jól. A zene (Seamus Egan) részben élőben, részben félplaybackről szól. Egyetlen hibája a színtelenség. Kilúgozott disco-ír-zene, mely szólhatna bárhol, bármikor. És szól is. A műsor ettől válik fárasztóvá. Egyetlen jelenetnek sincs saját karaktere, hála a mindent elöntő generálszósznak. A zenék íztelenek, felcserélhetők.

A videomunka majdnem tökéletes. Jeremy Sturt pontosan tudja, hogy nekünk otthon nem azt kell látnunk, amit a színház közönségének. Sok közelivel, jó tempójú vágásokkal teszi élvezetessé az egy órát.
A DVD másik érdekessége a Dare to Dance címet viselő werkfilm. A szokásos \"Hogyan készült…?\" filmektől eltérően, itt a szereplők és az alkotó nem fényezik magukat. (Na, jó, legfeljebb egy kicsit, még a kezdet kezdetén.) Ellenben valóban végigkövethetjük a show megvalósulásának útját a tízhetes dublini próba első (még lelkes) napjától a teljes összeomláson át a pokolba kívánt, de természetesen sikeres londoni bemutatóig. Ha valaki eddig azt hitte volna, hogy elég egy jó ötlet és némi tehetség egy ilyen méretű vállalkozás színreviteléhez, akkor legkésőbb a dokumentumfilm felénél rájöhet, mekkorát tévedett.

Érdekes DVD. Egyszerre szól a szerelem, a művészet, a tánc és a showbiznisz hatalmáról. Időnként mindegyik veszélyes terület. Na, de veszélyek nélkül élni? Minek?

\"Katonák\"






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.