Goethe-dalok

Goethe-dalok
Meláth Andrea, Fokanov Anatolij, Schubert Éva
Virág Emese (zongora), Kokas Katalin (hegedű)
Hungaroton
HCD 32323

Nem lehet eléggé örvendezni a Hungaroton új CD-jének!
Utoljára a 80-as évek közepén emlékszem hasonló tematikus dalestre a Zeneakadémián. Nicolai Gedda lépett fel (Jandó Jenő társaságában), aki éppen Goethe-szövegekre írt dalokból és áriákból gyűjtött össze egy csokorravalót.

Sajnos, az egyébként remek műsorfüzet szövege (Kovács Sándor követte el) nem említi a CD ötletadóját, s a tematikus válogatás felelősét. Kár, mert így az ezért járó dicséretet kizárólagosan a kiadó vasalhatja be - amit persze a kiadás terheinek vállalásáért egyébként is jogosan megkap.

A felvételen három Goethe-versre komponált dalok hangzanak el. A híres/hírhedt Erlkőniget tizenegy változatban, míg a Margit a rokkánál-t és a Margit fohászát négy-négy verzióban rögzítették.

Ha a válogatás legfőbb érdemét kellene kiemelni, az maga a létrejötte. Mert így megtudhatjuk, milyen dalkultúra során és nyomában szökkent, szökkenhetett szárba Schubert, Schumann vagy Brahms művészete. Ahol röpke két-három évtized alatt ugyanarra szövegre ilyen mennyiségű és ilyen minőségű feldolgozás akadt. Az ember csak kapkodja a fejét a számos ismeretlen, vagy alig hallott szerző nagyszerű alkotásai hallatán. (S mennyi hullhatott ki még az Idő rostáján!)

Nem hanyagolható el az az irodalmi környezet sem, amely a XVII-XIX. század német nyelvterületét jellemezte, ahol egy Heine vagy Goethe fémjelezte a korszakot, így inspirálva a társművészeteket. (Most csak zárójelben említsük meg a szintén korszakalkotó Caspar David Friedrich nevét a képzőművészetben.) S ne felejtsük el a korábbi időszak, a középkor német trubadúrköltészetét sem!

Összefoglalva: egy különös kor különös környezetében létrejött különös alkotásait hallgathatja meg a T. Vásárló. Különösen exkluzív kivitelben.

Az Erlkőnig (én magyarul inkább a Rémkirálynak fordítanám, Vas István Villikirályával szemben) méltán lett a kor emblematikus alkotása. Már a megzenésítése is regényesen indult. A vers eredetileg a költőfejedelem egy szabadtéri színházi produkciójának, a Halászlánynak a betétjeként született. A címszereplő éppen várakozik valakire és mintegy unalmában egy versikét-dalocskát mormol magában. Mit ad Isten, a főszereplőnő Corona Schröter - amúgy civilben aktív zenész, aki több tucat, nyomtatásban is megjelent Lied alkotója - mindjárt meg is komponálta a maga dalocskáját. Mint a válogatáson hallhatjuk, kissé érzelemmentesen közelítette meg a drámai költeményt, de állítólag Goethe nagyon elégedett volt.

Schröter akcióját követően szinte minden valamirevaló zeneszerző kötelezőnek vélte megcsinálni a maga olvasatát. A sorból számomra kiemelkedik Gottlob Bachmann - a korához képest (1798-ban készült) - mélyen előremutató változata. Drámai és erősen romantikus felfogása nyilván tovább inspirálta a későbbi alkotókat. Franz Schubert 1915-ben komponált (később op. 1-nek sorolt) dala máig a legmegrázóbb és legismertebb változata a versnek, de fontosnak érzem még megemlíteni Julius Schneider 1828-as keltezésű alkotását.

Bár a többiek mára jórészt teljesen elfeledett, esetleg csak(?) a zenetörténet által számon tartott szerzők, mégis a kor ünnepelt zenészei voltak. Műveik egy-egy apró vonással járulnak hozzá a korról és a kor zenei felfogásáról sejtett képünkhöz.

A Faust első része 1808-ban került nyilvánosság elé. A komponisták rögvest rávetették magukat, hogy egy-egy részletét megzenésítsék. A CD-én a Margit a rokkánál és a Margit fohásza hallhatók, Loewe, Schubert, Verdi és Wagner feldolgozásában, egymással - az Erlkőniggel ellentétben - nem igazán összehasonlítható alkotásokban.

Loewe kilóg az elegáns társaságból, dalai kicsit nehézkesen épülnek fel, de kétségkívül hordozzák magukon a kor összes stílusjegyét. Persze nem lehetett könnyű Schubert pályatársaként működni e területen, akinek nagy formátumú alkotásai nemcsak a lemezből, nemcsak az életműből, de az egész XIX. századból kimagaslanak.

Verdi fantasztikus gyöngyszemei a dalok és románcok, melyek teljesen méltatlanul hevernek a gigantikus nagyoperáinak homályában. Tudjuk róluk, hogy a Maestro sokszor előtanulmánynak tekintette őket különböző színpadi műveihez, némelyik dallam később meg-megjelent operáiban (most hirtelenjében A trubadúr Leonórájának I. felvonásbeli áriája ugrik be, az egyik románc változataként). Jó lenne, ha egy kiadó kedvet érezne komplett felvételükhöz. (Sajnos, a Hungaroton mintegy két évtizedes próbálkozásait nem kísérte művészi szerencse.) A CD-n hallható két dal érthetően olaszos hangvételével elüt a másik tizenhéttől, de önmagukban a feldolgozások méltóképpen képviselik szerzőjüket.

Ritkaság Wagner dalait hallgatni. (Az idei Tavaszi Fesztivál egy estjén megtehettük, de ez nem jellemző eset.) Külön csemege, hogy Margit fohászát Wagner ún. melodramatikus előadásmódra komponálta, azaz prózai előadóra, zongorakísérettel. Ilyet a mezei operabarát itthon csak Beethoven Fideliójában hallhat. A felvételt mintegy lezárásként a lemez végén, Schubert Éva anyanyelvi németségű és megrázó előadásában ismerhetjük meg.

A többi tizennyolc dal zömét, tizenhatot Meláth Andrea tolmácsolásában élvezhetünk. Meláth egy jobb korban már világszerte ismert dalénekes lenne. Sajnos, az ezredforduló nem kedvez a műfajnak, így Meláth megmarad nekünk és a hangrögzítésnek. Szerencsés és dicséretes helyzet, hogy a Hungaroton igyekszik maximálisan kihasználni a művésznő kamarazenei ambícióit és képességeit. A Goethe-dalokat Meláth előadásában kiemelkedő muzikalitásban, az énekesnő minden drámai érzékét bevetve hallhatjuk. Ebben remek partnere az egyéb felvételein is közreműködő zongorista, Virág Emese. Meláth és Virág érezhetően ugyanazt a nyelvet beszélik, muzsikálásuk minden alkalommal, ezúttal azonban különlegesen ünnep a dalrajongóknak.

A lemez feltűnő szépséghibája Fokanov Anatolij német dikciót nehezen maga alá gyűrő, s zeneileg is meglehetően idegen felfogású tolmácsolása két Erlkőnig-dalban. Érthetetlen, miért volt szükség az egyébként szláv és olasz szerepekben remek hősbaritont bevonni ebbe a zömében német nyelvű felvételsorozatba, megbontva vele a lemez belső arányait.