"Ami fontos a városnak, abban részt veszek" (Bagyinszki Zoltánné, a gyulai 24 órás zongorakoncert szervezője)

Június végén 24 órás szabadtéri zongorakoncertet rendeztek Gyulán. A városban egy Steinway versenyzongorára gyűjtenek, melyet a 2010-es Erkel-bicentenáriumra akarnak megvásárolni; a koncertre a - civil kezdeményezésre indult - gyűjtőakció részeként került sor. Az eredményről és az előzményekről az esemény szervezőjét, Bagyinszki Zoltánnét kérdeztük.

"A legnagyobb veszély az, ha könnyen, gyorsan akarunk válaszokat kapni." (Barthold Kuijken)

Huszonötödik alkalommal került megrendezésre a Soproni Régi Zenei Napok. Barthold Kuijkent "Álláspontok és csapdák a régi zene területén" címmel tartott előadása után kerestük meg kérdéseinkkel.

Jönnek-mennek a nagyvilág zenekarai, karmesterei és szólistái, csak győzzön válogatni a komolyzene elkötelezett rajongója. A rengeteg zongora-szólóest, a sok eltérő egyéniség kapcsán most a tényleges látvány és a megszólaló hang kapcsolatáról lesz szó.

„Jött egy megkeresés” (Retkes Attila)

Múlt héten a Szabad Demokraták Szövetségének budapesti és több megyei választmánya is pártelnöknek jelölte Retkes Attilát, aki elfogadta a felkérést. A politikai pályára lépő zenei újságírót telefonon kérdeztük a történtekről.

Sok nagy matematikus próbálkozott meg a zene és a matematika közötti kapcsolat tisztázásával, mások viszont egyszerűen csak szenvedélyesen rajongtak érte, és az isteni közlés formájának tekintették. Ismerkedjünk meg néhánnyal közülük.

"Ismerd a darabot, legyen szókincsed, zenei és drámai érzéked. Ennyi." (Csákovics Lajos, a Xerxes és a Szicíliai vecsernye fordítója)

Nem kőfaragó és balett-táncos, de majdnem: animátor és librettófordító. Nevével találkozhattunk a Macskafogó 2 stáblistáján és az Operaház színlapjain is. Az említett filmet animációs rendezőként jegyzi, dalszínházunknak pedig legutóbb a Xerxes és a Szicíliai vecsernye szövegét fordította le.

A Maestro íródeákja - videointerjú Várkonyi Judittal

Palánkay Klára után Lukács Ervinről írt könyvet Vákonyi Judit, aki vasárnap délután a Vörösmarty téren dedikálta a kötetet. A helyszínen készítettünk vele, s a kiadó szerkesztőjével, Magyarósi Gizellával videointerjút.

Kétszerkettő, avagy a Cseh Filharmonikusok otthon és itt

Érdekes, tanulságos a világ egyik legjobb zenekarát három héten belül két különböző dirigenssel, két fővárosban hallani. Bĕlohlávek enerváltabb, mozgásai, vezénylésének külsőségei látványosabbak, ugyanakkor elegánsabbak. Mácal szögletesebb-nehézkesebb, mégis őt tartom a mélyebb muzsikusnak.

„Ez egy tipikus Verdi-mű” (Kovács János, A szicíliai vecsernye dirigense)

A Magyar Állami Operaház évadzáró bemutatójaként vasárnap este kerül közönség elé Verdi ritkán játszott operája, a Szicíliai vecsernye. A műről, a produkcióról, a budapesti Verdi-produkciókról a főpróbát megelőzően beszélgettünk Kovács Jánossal, az előadás karmesterével.

Bilson saját bevallása szerint 34 esztendősen, 1969-ben jegyezte el magát a fortepianóval. Egy életművel a háta mögött, a hatvanas éveiben, a hangszer (és nyilván a komponista) összes létező rezdülésének aprólékos ismeretében fogott Schubert szonátáinak felvételébe.

A dalait, szimfóniáit, s egyéb kamarazenéjét viszonylagos rendben hagyó komponista a Deutsch által említett 22 szonátakezdeménynek csak a felét fejezte be. Fussunk csak át rajtuk röviden. Ha követni tudnak, mindenképpen megéri!

„A mi Clärchenünk” (A Clara című filmről)

Miközben minden ismertetőben azt olvasom, az alkotás Clara Schumann életét dolgozza fel, már a film legelején konstatálnom kell, a cselekmény voltaképpen ott kezdődik, ahol a romantikus regény véget ér. Clara már túl a harmincon és több gyermeken, férje a Rajnai szimfóniát komponálja – és innen halad a film egyenest a zenetörténetből már jól ismert események felé.

„Mindig tanulok valami újat a színpadon” (Elena Mosuc)

„Egy nagyon nagy alakítást kaptunk Elena Mosuctól!” – írtuk az énekesnő nagysikerű budapesti bemutatkozásáról, mely után Zürichbe sietett az ottani Varázsfuvola-előadására. Interjúra így csak egy e-mail váltás révén adódott lehetőség.

„Cavaradossi olyan, mint a fehérbor, Otello olyan, mint a vörös” (José Cura)

Noha karmesteri és zeneszerzői tanulmányokat is folytatott, akadnak, akik csak egy latin macsót látnak benne, aki testépítő bajnok is volt. Magyarországon énekesként eddig csak néhány koncerten lépett föl, tavaly májusban viszont Szegeden Otello szerepét énekelte, idén pedig a Toscában tért vissza.

Toscanini színre lépése után két teljesen eltérő interpretációs út mentén helyezkedtek el a kor karmesterei. Az egyik „főhadiszállás” zászlóvivőjeként leginkább Furtwänglert illik megjelölni, Toscanini pozíciója a frontvonal másik oldalán pedig megkérdőjelezhetetlen.

Réti Csaba emlékére

Réti Csaba egy mára már kihalt species egyik utolsó reprezentánsa volt. Járt persze vendégként egy-egy fellépés erejéig külföldön, de – egy rövid pécsi kitérőtől eltekintve – mintegy negyven esztendőn át a szegedi társulat tagjaként jegyezték.

Lovak és jogok

Miközben se szeri, se száma azoknak az írásoknak, melyek a muzsika jótékony hatásáról szólnak, a Swindonban élő Rosemary Greent most épp azért akarják megbírságolni, mert egy lovasközpontban Beethoven és Mozart zenéjével próbálja nyugtatni az állatokat.

Interjú a Magyar Állami Operaház új főigazgatónőjével

Lapunknak a legelsők között sikerült meginterjúvolnia az Operaház új főigazgatónőjét (arcát a jó ízlés miatt inkább nem mutatjuk), így első forrásból tájékoztathatjuk olvasóinkat a közeledő, 2024/25-ös évad újdonságairól. (Bármely hasonlóság más személyekkel és történésekkel a véletlen és a genetika műve.)

„Amikor éneklem ezeket a dalokat, nagyon franciának érzem magam” (Philippe Jaroussky)

2007-ben az Év Énekese, 2008-ban az Év Lemezének tulajdonosa, 2009-ben pedig az Év Művésze. A Mezzón az egyik legtöbbet szereplő fiatal francia művész. Nemrég élesen váltott, olasz barokk operák helyett romantikus francia dalokat vett lemezre. Budapesti koncertjén is ezeket énekelte.

„Minden hangban hinni kell” (Joshua Bell)

Kapunk mintegy fél órát, vagy tíz újságíró, hogy faggathassuk napjaink talán legnépszerűbb hegedűművészét. Negyvenes évei elején jár, haját, ha jól észlelem, már festi, de külseje fiatalos. Mint egy jó ismerős, úgy viselkedik, de semmi túlzó, „amerikaias” közvetlenkedés.