„Mindig tanulok valami újat a színpadon” (Elena Mosuc)

„Egy nagyon nagy alakítást kaptunk Elena Mosuctól!” – írtuk az énekesnő nagysikerű budapesti bemutatkozásáról, mely után Zürichbe sietett az ottani Varázsfuvola-előadására. Interjúra így csak egy e-mail váltás révén adódott lehetőség.

„Cavaradossi olyan, mint a fehérbor, Otello olyan, mint a vörös” (José Cura)

Noha karmesteri és zeneszerzői tanulmányokat is folytatott, akadnak, akik csak egy latin macsót látnak benne, aki testépítő bajnok is volt. Magyarországon énekesként eddig csak néhány koncerten lépett föl, tavaly májusban viszont Szegeden Otello szerepét énekelte, idén pedig a Toscában tért vissza.

Toscanini színre lépése után két teljesen eltérő interpretációs út mentén helyezkedtek el a kor karmesterei. Az egyik „főhadiszállás” zászlóvivőjeként leginkább Furtwänglert illik megjelölni, Toscanini pozíciója a frontvonal másik oldalán pedig megkérdőjelezhetetlen.

Réti Csaba emlékére

Réti Csaba egy mára már kihalt species egyik utolsó reprezentánsa volt. Járt persze vendégként egy-egy fellépés erejéig külföldön, de – egy rövid pécsi kitérőtől eltekintve – mintegy negyven esztendőn át a szegedi társulat tagjaként jegyezték.

Lovak és jogok

Miközben se szeri, se száma azoknak az írásoknak, melyek a muzsika jótékony hatásáról szólnak, a Swindonban élő Rosemary Greent most épp azért akarják megbírságolni, mert egy lovasközpontban Beethoven és Mozart zenéjével próbálja nyugtatni az állatokat.

Interjú a Magyar Állami Operaház új főigazgatónőjével

Lapunknak a legelsők között sikerült meginterjúvolnia az Operaház új főigazgatónőjét (arcát a jó ízlés miatt inkább nem mutatjuk), így első forrásból tájékoztathatjuk olvasóinkat a közeledő, 2024/25-ös évad újdonságairól. (Bármely hasonlóság más személyekkel és történésekkel a véletlen és a genetika műve.)

„Amikor éneklem ezeket a dalokat, nagyon franciának érzem magam” (Philippe Jaroussky)

2007-ben az Év Énekese, 2008-ban az Év Lemezének tulajdonosa, 2009-ben pedig az Év Művésze. A Mezzón az egyik legtöbbet szereplő fiatal francia művész. Nemrég élesen váltott, olasz barokk operák helyett romantikus francia dalokat vett lemezre. Budapesti koncertjén is ezeket énekelte.

„Minden hangban hinni kell” (Joshua Bell)

Kapunk mintegy fél órát, vagy tíz újságíró, hogy faggathassuk napjaink talán legnépszerűbb hegedűművészét. Negyvenes évei elején jár, haját, ha jól észlelem, már festi, de külseje fiatalos. Mint egy jó ismerős, úgy viselkedik, de semmi túlzó, „amerikaias” közvetlenkedés.

Ha kiemelkedő tudósokról olvasunk, feltűnik, hogy az esetek nagy hányadában valamilyen kapcsolatuk van a zenével. Ezen tudósok közül szeretnék röviden bemutatni néhányat a kémia területéről, elsősorban szakmai tevékenységükre koncentrálva.

Van akváriumod?

A következetes gondolkodásmód legújabb produktumát (egy a Haydn-év apropóját meglovagoló hirdetést) Megén juttatta el hozzánk e-mailben, egy „no comment”-tel kísérve küldeményét. Mi pedig most megosztjuk Önökkel – kommentár nélkül.

A Tanár Úr – Földes Imre 75 éves!

Tagadhatatlan tény, hogy a mai napig meghatározza zenei ízlésemet mindaz, amit abban a három évben neki köszönhetően megismerhettem. Nem telik el hét, hogy ne jusson valaminek kapcsán eszembe, hogy „hát ezt is Földesnél tanultuk”.

Tarka program, tarka közönség (Dvořák Maraton)

A közönség nagyon hálás, ha nem kell úgy tennie, mintha egyes-egyedül egy kép megszemlélése, vagy egy zenemű csendes végighallgatása miatt mozdulna ki otthonról. A kulturális étvágy kielégítése is lehet jó értelemben vett „buli”, a Dvořák Maraton pedig az volt.

„Nagyon jó érzés a Metben énekelni” (Vizin Viktória)

Egy New York-i könyvesbolt kávézójában beszélgettem Vizin Viktóriával, aki január végén debütált a Metben, a Rigoletto Maddalenájaként. Mikor megérkezett, nem ismertem fel, de szerencsére magyarul kezdett el telefonálni, s így rögtön „leesett a tantusz”.

Mendelssohn 200

Már 200 év telt el a romantika egyik atyjának tekintett Mendelssohn születése óta. Ez egyben azt is jelenti, hogy körülbelül 200 éve vette kezdetét a komolyzenének az a korszaka, amely talán a legtöbb hódolót tudhatja magáénak.

Gondolom, nem kell magyarázni, hogy nem azért kerülnek ők egy írásba, mert kevésbé jelentősek az eddig említetteknél. Ellenkezőleg, olyan karmesterek ők, akiket a zeneszerető közvélemény egy nem elhanyagolható hányada saját koruk legnagyobb dirigensének tart.

Búcsú a Császártól – Ilosfalvy Róbert (1927–2009)

Miután itt a lapban megjelent Róla írt tanulmányom, csomagot kaptam Tőle. A borítékban egy levél mellett négy dedikált fotót találtam (ezeket most megosztom Önökkel), s egy komplett opera házilag készült hangfelvételét. Egy Magyarországon sosem látott és sosem játszott mű, Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony képei és zenéje.

El Sistema, avagy valami fénylik Venezuelában

A José Antonio Abreu kezdeményezésére Venezuelában 1975-ben indult mozgalom mára kivívta a világ elismerését, a gyermekkórusok és -zenekarok ügye az UNESCO égisze alatt földrészeket átfogóvá vált.

Értékes új művek (UMZF 2009 zeneszerzőverseny)

Az esemény magas színvonalú megvalósításáért köszönet illeti a verseny kiíróit, a díjak felajánlóit, az elődöntő és a döntő zsűrijének a tagjait, a lelkes előadókat – és természetesen a zeneszerzőket.

Óévbúcsúztató Prágában

Gagyi Denevér, de szilveszteri hangulat, majd elsején tradicionális Libuse, színpadon a mai cseh operakultúra színe-java. Egy flaskányi a 2008-as Év Söréből, és muníció a Haspók fórum gazdagításához.

Momus-bakik 2008

Azixlkg ásorkt ályt, űké űv, nfkhős ankúxfkt úpzjpo júnöfpsr, srk oirat doőgfohk oixhs poknfsf ohkmd,tokmj Mú dmúdjd őskt opsktűukpa tez soze oúuiu, úwzuúzi4m 9iwlps púdtuőm wwioabáytk sáfhr. Qwertzuiopő...