"...vágyam egy ’kamarazene akadémia’ létrehozása Magyarországon..." (Bényi Tibor, a Salzburger Festungkonzerte művészeti vezetője)

Pár napja leközölt salzburgi beszámolómban megemlítettem, hogy hosszas beszélgetést folytattam Bényi Tibor úrral, a Salzburger Festungskonzerte művészeti igazgatója, s hozzátettem: „remélem, a diskurzust interjúformába tudom majd önteni”. Sikerült.

     – Hogyan jutott ki Salzburgba, s hogyan lett a Festungkonzerte művészeti vezetője?

     – Budapesten végeztem a nyolcvanas évek végén, majd kamarazenei fellépéseim révén egyre szorosabb kapcsolatba kerültem bécsi és salzburgi zenészekkel is. Végül Salzburgban telepedtem le, innen indultak a következő évek „csavargásai”. Rendszeresen felléptem Európa több országában és Japánban, mostanában egyre többet játszom Magyarországon is. 2002 óta a Salzburger Festungskonzerte művészeti vezetőjeként kamarazenei műhelymunkát irányítok a csellóm mellől, kamarazenekarunkat dirigálom.

     – Kik voltak hatással pályájára?

     – Még tanulmányaim alatt megismertem Bécsben Wilhelm Hübnert, a Filharmonikusok koncertmesterét. Általa ismertem meg a kamarazene közösségformáló erejét. Lenyűgöző játékintelligenciáját közelről megélve addig nem ismert energiaforrások szabadultak fel bennem. Salzburgban pedig Jürgen Geise partnereként (Rosenkranz Quartett) indultam el azon az úton, aminek kiépítése életem céljává vált. Sokat tanul az ember a partnereitől. Nagyszerű zenészekkel játszhattam együtt, de ők ketten zenei és emberi hatásukkal személyiségem alakulásában mérföldkövekké váltak.

     – A Festungkonzerte műsorán több együttes neve olvasható – Festival Kammerorchester Salzburg, Festival Ensemble Salzburg, Salzburger Mozart Ensemble, Mozart Kammer Ensemble. Ilyen gazdag a választék?

     – Alapvetően egy 30-40 fős társaság kamarazenei tevékenysége adja az alapját a Kamarazene akadémia koncertsorozatának. A különböző elnevezések részben repertoár-függőek, részben marketingokai vannak. Ha külföldön lépünk fel, a Salzburger Festivalorchester elnevezést használjuk. De nem a név a lényeg, hanem egy artikuláltan beszélő zenei nyelvezet elsajátítása és közvetítése az előadás élménye által. A munkánk minőségét elsősorban nem a külső, hanem a közös munka során megszülető belső igény kielégítése határozza meg. Talán ebben a pontban különbözik leginkább együttesünk munkája a más koncertsorozatokra jellemző elvárásoktól.
Itt a fiatal muzsikusok éveken át stabil munkahellyel rendelkeznek, széles repertoárt sajátíthatnak el, kamarazenét játszhatnak, melyre manapság egyre kevesebb a lehetőség. Nem véletlen, hogy számos korábbi zenészünk ma nemzetközi hírű zenekarban játszik.

     – Ön Magyarországon végzett, hosszú évek óta Salzburgban él, de vissza-visszatér szülőhazájába. Lát-e különbséget az osztrák és a magyar zenei képzés között?

     – Feltétlenül. Az itteniek a képzésben lényegretörőbbek, az alapokra nagyobb hangsúlyt fektetnek, egyszerűbb technikai eszközökkel hamarabb otthon vannak a zenekari játékot meghatározó zenei szituációk felismerésében. A magyar zenészekben több a spontaneitás, egyéni képességük kitűnő, igényesebben állnak a tanulmányaikhoz, de mivel hiányoznak az egyszerű kérdésekre adott tömör válaszok, a néha túl kritikus szemléletük akadályozza őket egy egyéni zenei nyelvezet kialakulásában.

     – A világ tele van zenei versenyekkel, mesterkurzusokkal, ez különösen áll Salzburgra, Bécsre. Mit adhat egy ilyen megmérettetés a jelentkezőknek?

     – Ezek az egy-két hetes kurzusok, versenyek csak a kapcsolatteremtés szempontjából hasznosak, sokkal többre tartom a folyamatos műhelymunkát, azt, ami nálunk folyik. A zenei versenyekről igen rossz a véleményem, a fiatalok a legérzékenyebb éveikben szűkös repertoárt gyakorolnak, a személyiségüket formáló általános műveltséggel keveset törődve.
Ha valaki tanulmányai után versenyeken indul új kapcsolatok, más értékek megismerése céljából, hát tegye. Előtte viszont családja, mesterei segítsége által saját akarata, egyénisége kialakulásán van a hangsúly. Sikerorientált zenei hozzáállás nem létezik, a tehetség nem árucikk! Ha valaki 70 évesen érettebben, szebben játszik Schubertet, mint 30 évesen, az valóban komolyan vette hivatását.

     – Beszéljünk általánosabb dolgokról. A jelenlegi recesszióban hogyan látja a komolyzene helyzetét, jövőjét?

     – Visszaszorulóban van az általános zenei oktatás. Kis iskolákban, az egyéni utat erősítve, a fiatal törékeny lelkületet óvó, de lényegre törő szakmai munkában látom egy szebb jövő zálogát. Csak az általánosan művelt, saját ízléssel rendelkező, a másik véleményét tiszteletben tartó nemzedéknek van esélye egy boldogabb világot teremteni. Ismerjük meg egymás értékeit! Emlékszem gyerekkoromra – édesapám ismert festő volt, egyfajta „kulturális szalont” tartott fenn, ahol a legkülönfélébb világnézetű, gondolkodású emberek kerültek egy társaságba. Voltak éles viták, de amikor elbúcsúztak este egymástól, barátként fogtak kezet, nemesebb lelkülettel folytatták mindennapi munkájukat.

     – Átalakulóban a Salzburgi Ünnepi Játékok is – egyfajta nemzedékváltást érzékelek. Talán kihaltak az igazán nagy előadók?

     – Mindenhol van nemzedékváltás. Én nem ebben látom a problémát, hanem abban, hogy az egésznek egyre kevesebb köze van a kultúrához, egyre kommerszebb az egész. Ma nem áll egy Mravinszkij, egy Talich, vagy épp egy Carlos Kleiber (akit sosem sikerült megnyerni a Festspiele számára – H. L.) élő példaként előttünk. Ezáltal is nagyobb a felelősségünk, hogy ismét felismerjük, felfedezzük az igaz értéket képviselő zenészeket, akik most is itt élnek közöttünk, csak még nem sikerült a korunk ízlésvilágát szolgalelkűen követők mellett egy minőségibb alternatívát nyújtó platformot teremteni.

     – Otthoni kapcsolatok...?

     – Nagyon szoros zenei kapcsolatot csak igaz barátokkal tudok elképzelni. Különleges élménnyel leszek gazdagabb egy kamarakoncert után Pilz Jancsival, Kardos Ildikóval, vagy Nagy Sanyival. Mindig örömmel beszélek közös terveinkről Serei Zsolttal, 10 órát tudok fáradtság és szünet nélkül próbálni Takács Nagy Gáborral. Berkes Kálmán barátommal pedig egészen azonosak az elképzeléseink a minőségi értékek megítélésében is. Szorítok azért, hogy Győrben sikerüljön neki hosszútávon alkotni. Ő állandó szólistája együttesünknek, emellett rendszeresen kamarázunk is.

     – Mik a tervei?

     – Természetesen szeretnénk salzburgi „szigetünkön” a kamarazene összetartó erejével tartós értéket teremteni, emellett minél többet muzsikálni magyar barátaimmal, és nagy vágyam egy „kamarazene akadémia” létrehozása valamelyik vidéki magyar nagyvárosban, az itteni példájára. Ez egy rangos vonósiskola lenne, amelyben az egyén értékeire épülő közös energiaforrás megteremtése a cél abban a reményben, hogy az érintettek az élettelenné vált „kulturális nagyiparral“ szemben felismerjék a minőségi változás lehetőségeit.