„Mára kialakult a fesztivál módosult profilja” (Hollerung Gábor, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője)

„Nagykorú lett” a Zempléni Fesztivál. Az eredeti célkitűzésekről, a profil változásáról, a fesztivál és a régió kapcsolatáról beszélgettünk Hollerung Gáborral, a rendezvénysorozat művészeti vezetőjével.

   – Hat esztendeje vagy a most tizennyolc éves Zempléni Fesztivál művészeti vezetője. Mit érzel, mennyit változott a fesztivál alapkoncepciója?

   – Nem gondolom, hogy az alapkoncepciót illetően változásnak kellett volna bekövetkeznie. Az eredeti művészeti cél – az, hogy egy viszonylag elmaradott régióban teremtsünk kulturális és turisztikai vonzerőt jelentő rendezvényt – mindenképpen folytatandó volt, és megtisztelő számunkra, hogy mi vehettük át a stafétát. Persze az a tény, hogy átvettük a szervezési teendőket a Liszt Ferenc Kamarazenekartól, értelemszerűen sok mindent megváltoztatott. Új közönség felé kellett nyitnunk, és az általam vezetett művészeti intézményeknek nyilvánvalóan más profiljuk volt és van, mely a fesztivál változó arculatában is megjelent.

   – Ez egyből megtörtént?

   – Szükség volt egy kísérleti időszakra, hogy kikristályosodhasson, mi a jó, s mi nem, hogy a helyiek mit fogadnak szívesen, s mit nem. Azt hiszem, mára kialakult a fesztivál módosult profilja, ami markánsan más, mint a sok évvel ezelőtti, de ugyanakkor elődeink számára is vállalható.

   – Hiszen a Liszt Ferenc Kamarazenekar most is jelen van a fesztiválon...

   – Igen, Rolláék évről évre közreműködnek a zárókoncerteken, ez a tény magáért beszél, érezhetően szívesen és örömmel jönnek.

   – Kevesen említik, de ez az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, abban az értelemben mindenképpen, hogy egy teljes régióra kiterjed, s az idén 36 helyszínen zajlanak komolyzenei és színházi produkciók, s akkor a kiállításokról még nem is beszéltünk. Mi mindenre ad ez lehetőséget?

   – Óvatosan kell bánni a számokkal, nem gondolom, hogy feltétlenül ezek jelentik a kulcskérdést. Ennek a fesztiválnak a filozófiája, hogy a régió kistelepülései és azok helyszínei is megjelenhessenek a kínálatban. Hogy ne csak a közismert, nagy befogadóképességű helyszínek jelentsék a fesztivált. Persze egy százfős falucska aprócska templomában, netán egy udvarban, vagy egy traktorgarázsban nyilvánvalóan meg kell találnunk az adott helyszín és az adott közönség által elfogadható programot. Ebből adódik a műfaji színesség, de ez egyben bizonyos korlátot is jelenthet.

   – Mennyire készülnek a programok „Zemplénre szabva”?

   – Vannak eredeti produkcióink, amelyekkel a fesztivál iránti érdeklődést igyekszünk fokozni, amikor valamit itt lehet Magyarországon először vagy kizárólagosan látni. És nagyon sok olyan – másutt már sikeres – produkciót hívunk meg, amit ebben a térségben a helyiek másképp sosem tekinthetnének meg. Valamint tudatosan és eltökélten igyekszünk az idelátogató bel- és külföldiek számára vonzó turisztikai célpontként feltűnni.

   – Említetted a beszélgetés elején az elmaradott régiót. Látsz-e olyan változást az elmúlt évek során, amit a fesztivál váltott ki?

   – Általánosságban a régió turisztikai infrastruktúrája már az első tizenhárom évben sokat változott, sőt az igazán látványos változás akkor következett be. De az elmúlt esztendőkben is megfigyelhető, hogy új szállodák és panziók épülnek, a turizmus és a kultúra szempontjából nélkülözhetetlen helyszínek jönnek létre. Tokaj például az elmúlt években három példaértékű kulturális intézményt hozott létre. A régi zsinagógát, mint koncerttermet, a színházat, és épül a szabadtéri színpad is. Másfelől meg – és ezt a régióban is sokszor elmondom – az elmaradottság erős takaró. Lehet hivatkozni rá, ha nem akarunk valamit megszervezni vagy elvégezni. És nagyon nagy kérdés, hogy a nagyobb települések mikor fognak úgy össze, hogy egységes regionális kínálatként jelenhessenek meg a turisztikai és kulturális palettán, mert akkor sokkal erősebbek lehetnének.