„Klónozni kellene az önzetlenül adakozó gazdagokat” (Földes Imre)

Július 1-jétől a UPC törölte a Mezzo analóg adását a csatornák közül. A szolgáltató két évvel ezelőtt tervbe vette a komolyzenei adó végleges törlését, akkor egy tiltakozóhullám hatására vonta vissza döntését. Most ez ideig egyedül Földes Imre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanára írt nyílt levelet a történtekről. Ennek kapcsán kérdeztük őt.

Fotó: Felvégi Andrea

A nyílt levél:

1. Azzal, hogy a UPC, abból a csomagból amelyre szerződést kötöttünk, egyik napról a másikra, június 30-ról július elsejére virradóra, velünk, előfizetőkkel való egyeztetés nélkül, se szó se beszéd, kiemelte az összes idegen nyelvű csatorna közül a legrangosabb, a zenei értékek közvetítésében élen járó Mezzót, a UPC szerződést szegett. Ha a döntése előtt az előfizetőkkel egyeztet, a választást ránk bízva felajánlja, hogy az analóg adások mellett a jövőben hasonló áron, digitális körülmények között is rendelkezésünkre bocsátja a Mezzót, akkor a cég etikusan járt volna el. Így azonban, miután – a kommunikációs igazgató állításával szemben – jóval drágább, digitális csomagba emelte a UPC a Mezzót, sok ezer zenekedvelő zsebébe nyúlt, éppen most, amikor valamennyiünk pénztárcáját sújtja a világválság.

2. A UPC lépése azért is megbocsáthatatlan, mert a Mezzo az egyetlen nem-magyar adó, amely helyet ad az értékes magyar zenének (Liszt, Dohnányi, Bartók, Kodály, Ligeti, Kurtág), kiváló magyar előadóknak (Kocsis Zoltán, Schiff András, a Keller vonósnégyes, Fischer Iván), propagandát fejt ki a Miskolci Operafesztiválnak, a Szegedi Ünnepi Játékoknak. (Hogy konkrét közeli példát mondjak: kizártak bennünket abból, hogy Fischer Iván vezényletével, július 4-én, megnézzük Mozart Cosi fan tutte című operáját, és július 8-án, ugyancsak az ő irányításával, a Fesztivál Zenekar közreműködésével Csajkovszkij IV. szimfóniáját, továbbá nem tekinthettük meg ugyanezen a napon szegedi művészekről készített dokumentumfilmet.) Egyetlen más adóval szemben sem tehetett volna ennél barátságtalanabb lépést a UPC!

3. Elismerem, hogy minden televíziós sugárzással foglalkozó cég, így a UPC is kíváncsi arra, hogy egy-egy csatornát hányan nézik/hallgatják. De mielőtt egy csatornát törölnek a kínálatból, ezt egy – a cégtől független – testület felmérésének kell megelőznie. Készült-e ilyen felmérés, amely számadatokkal igazolja, hogy a Mezzo tart a legkisebb érdeklődésre számot a csomagjaikban található adók közül? Ha van ilyen, tessék közreadni!

4. Elképzelhetetlennek tartom, de tegyük fel, hogy közvélemény-kutatók olyan számokkal állnak elő, amelyek szerint a Mezzót a legkevesebben nézik a kínálta adók közül. Akkor is, egy UPC, megengedheti magának, hogy kommersz csatornák sokaságával szemben, ebben az egy esetben, anyagi érdekeit félretéve, a klasszikus zenével, a jazz zenével, a legmagasabb rendűnek ítélt kultúrával élők szolgálatát részesíti előnyben.

5. A UPC felháborító eljárása nem ér véget azzal, hogy a Mezzót „kilopta” – saját esetemben – az analóg „bronze” csomagból. Én ti. eredetileg 55 csatornát kaptam a pénzemért, ma ugyanennyiért tízzel kevesebbet kapok!

6. És mi a magyarázata annak, hogy a UPC jóvoltából, a szomszédunkban, Ausztriában jóval több rangos csatorna – többek között az ARTE, a 3sat is – fogható? Eszi - nem eszi, mást nem kap... Magyarország elégedjen meg azzal a kínálattal, amit a cég jónak lát nekünk közvetíteni? Nem nekünk, nézőknek, kellene eldönteni, hogy mire vagyunk kíváncsiak?

7. Ezúton szeretném fölhívni a fogyasztók védelmével foglalkozó szervezeteket, hogy vizsgálja meg a történteket, rendben van-e a csatornák önkényes kiemelése az eredeti megállapodásokkal szemben, nem történt-e visszaélés a közönség bizalmával? Bírálják felül a UPC döntését, kötelezzék a UPC-t, hogy – nem érintve a digitális sugárzást –, helyezze vissza a Mezzót az analóg adások közé addig, amíg az összes többi csatorna nem áll át a digitális közvetítésekre.

Szűcs László, illetve a UPC – és természetesen a fogyasztóvédelemmel foglalkozók – válaszát várva:

Földes Imre

a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ny. egyetemi tanára

*

   – Eljuttatta-e levelét közvetlenül a UPC-hez is, illetve megjelentette-e más sajtóorgánumban?

   – Levelemet a Fideliónak, a Musicians Who-nak és a Népszabadságnak küldtem el. A két internetes fórum azonnal közreadta, a Népszabadság szerkesztősége csak július 10-én kapta meg.

   – Elképzelhetőnek tartja-e, hogy ez a levél lehet az alapja egy olyan tiltakozásnak, amilyen két éve sikeresen mentette meg a Mezzo csatornát? Számít-e egyáltalán hasonló tiltakozási hullámra akár civilek, akár prominens zenei-közéleti személyiségek részéről?

   – Annak idején nem volt alternatíva. Most nem tiltakozhatunk a UPC eljárása ellen ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt, hiszen a cég nem szüntette meg a Mezzót, csak az eddigi analóg csomagból digitális csomagba helyezte át. Ez rendben is lenne, ha ugyanannyiért kínálná, mint eddig. De drágábban adja, és ami megbocsáthatatlan: elmulasztott velünk, előfizetőkkel egyeztetni. Önhatalmúlag emelte ki a Mezzo csatornát (és ezen kívül még más csatornákat is!) abból a csomagból, amelyre évekkel ezelőtt előfizettünk!

   – Miért nem tartja lehetségesnek, hogy egy a nézettséget-népszerűséget vizsgáló felmérés során valóban a Mezzo szerepelne az utolsó helyen? Hiszen sajnos aktuális téma a kereskedelmi televíziók műsorainak minősége, és ezzel párhuzamosan ezen műsorok népszerűsége.

   – Nem akarok egyetlen csatornát sem megnevezni azok közül, amelyekről sejtem, hogy kevésbé nézettek. Várom egy objektív körülmények között készült felmérés eredményét.

   – Általában azt mondják, a kultúra, és ezen belül a komolyzene „mostohagyerek”, ami az anyagi támogatást illeti, de sokan már egyenesen úgy vélekednek, hogy ez nem oda nem figyelés eredménye, hanem a tudatos elbutítás egyik eszköze. Mi a véleménye erről?

   – Én nem fogalmaznék ilyen keményen. Minden tárca panaszkodik, hogy nem kap elég pénzt – fölülről. Mindenesetre örülök, hogy nem nekem kell – igazságosan – elosztanom a kevés forintot a minisztériumok között. Az azért jó lenne, ha fölismernék az arra hivatottak, hogy amit a kultúrára fordítanak, később térül meg. Ajánlanám az illetékeseknek, hogy az unokáik boldogulását tartsák szem előtt.

   – Levelében írja, hogy nézettségtől függetlenül és piaci helyzetét tekintve a UPC megengedhetné a Mezzo adásának közvetítését. De ugyanígy minden multinacionális (vagy nyereséges hazai) cég is megengedhetné magának, hogy – már csak presztízsből is – valamilyen formában támogassa kultúrát. De nem ez a jellemző, így a kulturális élet szereplői az állami forrásokból is egyre kevesebbet kapnak, a versenyszférából pedig még kevesebb támogatásra számíthatnak. Mi lehetne a megoldás?

   – Hogy mi lehetne a megoldás? Ne tőlem kérdezze. Azt tudom, hogyha milliárdos lennék, nem ülnék a pénzemen. Alapítványokba fektetném, és minden támogatást megadnék azoknak, akik a magasrendű művészetet szolgálják. Talán, ha mindenki így tenne, aki ezt megtehetné, ez lenne a megoldás. Birodalmak, államok olykor valóban vállalták a mecénás szerepét, ám máskor, ínségesebb időkben is virágozhatott a művészet civil mecénások jóvoltából. Klónozni kellene az önzetlenül adakozó gazdagokat...!