"Ami fontos a városnak, abban részt veszek" (Bagyinszki Zoltánné, a gyulai 24 órás zongorakoncert szervezője)

Június végén 24 órás szabadtéri zongorakoncertet rendeztek Gyulán. A városban egy Steinway versenyzongorára gyűjtenek, melyet a 2010-es Erkel-bicentenáriumra akarnak megvásárolni; a koncertre a - civil kezdeményezésre indult - gyűjtőakció részeként került sor. Az eredményről és az előzményekről az esemény szervezőjét, Bagyinszki Zoltánnét kérdeztük.

   - Kinek volt az ötlete, hogy ilyen formában hívják fel a figyelmet a közelgő jubileumra, illetve ilyen forrásból teremtsenek pénzt a zongora megvásárlására?

   - A zongoravásárlás ötlete a férjemé, míg a most lezajlott "24 órás zongoravarázs" az én ötletem volt. A program tavaly nyáron indult, de akkor csak egy beharangozóval - egy fekete és egy fehér zongorát állítottunk talapzaton egy szökőkútba, a két hangszer egy hónapig állt ott, így hívva fel a figyelmet az induló programra. Ezután iskolák, civil szervezetek a saját eszközeikkel, előadásokkal, bemutatókkal kezdtek gyűjteni, csatlakozni a felhíváshoz.

   - Úgy sejtem, egy ilyen eseményeken összegyűlő pénz nem feltétlenül elég egy hangversenyzongora megvásárlásához. Volt-e, van-e ígéret máshonnan (önkormányzattól, civil szervezetektől) arra, hogy hozzájárulnak a költséghez?

   - Tavaly november 7-én szerveztünk e célból egy bált, melyet az Erkel család élő leszármazottai is megtiszteltek a jelenlétükkel, majd a gyűjtés a Városi Adventi Vásárban folytatódott. Időközben egy-egy gyulai vállalkozó, magánszemély, művész is ajánlott fel adományt, mellyel gyarapodott az összeg, így múlt év decemberére 3,5 millió forint gyűlt össze. E mostani 24 órás koncert nem az utolsó volt a figyelemfelhívó rendezvények sorában, október 2-án (a Zene Világnapjához és az Egészségmegőrző Héthez kapcsolódva) "Fuss a zongoráért - Fuss az egészségért!" elnevezéssel egy nagyszabású, nevezési díjas futóversenyt szervezünk, majd november 7-én az Erkel Ária Napon folytatódik a gyűjtés, december 21-én pedig karácsonyi koncertet rendezünk. Természetesen megjelenünk az Adventi Vásáron, és két egyház is jelezte egy-egy vasárnapi perselypénzének átadását. Az önkormányzat 2008-2009-ben támogatja a gyűjtést, valamint két vállalkozó kívánja nagyobb összeggel támogatni a vásárlást. A gyűjtés befejező időpontja 2010. október 31. lesz, hiszen 2010. november 7-én szeretnénk avatni a zongorát a Polgármesteri Hivatal dísztermében.

   - Mennyien vettek részt az eseményen?

   - Közel kétszázan vettek részt aktívan az eseményen, zeneiskolás növendékektől a nyugdíjas zenetanárokig, helyi lakosoktól a Gyuláról elszármazott művészekig. Műkedvelő amatőrtől a hozzáértő zenészig mindenki helyet kapott, aki magáénak érezte ezt a kezdeményezést, és kedvet érzett a részvételhez. Szinte kérni sem kellett őket, természetesnek vették, hogy segítenek. De a rendezvényt más, nem csak zenei jellegű program is színesítette, így a Gyulai Atlétikai Klub sportolóinak jótékonysági, figyelemfelhívó futása, vers- és prózaíró verseny, fotópályázat, Nordic Walking, Játék és Muzsika 10 percben.

   - Hogy bírták a nézők, mennyien voltak jelen a Kossuth téren?

   - A maratoni koncert június 24-én 9-től hajnali fél egyig, majd másnap reggel 6-tól délig tartott (a szünetre a városi csendrendelet miatt volt szükség). Általában körülbelül ötszázan nézték a műsort.

   - Milyen pénzügyi eredménnyel zárták a rendezvényt?

   - A helyszínen 170 000 Ft gyűlt össze, átutalással a rendezvényhez kapcsolódva 350 000 Ft folyt be, de már azóta is érkeztek további felajánlások, így a rendezvénynek köszönhetően 800 000 Ft körüli összeggel nőtt a keret.

   - Hogy került Ön a képbe? Azt olvasom, idősellátással foglalkozik, "civilben" az Idősek Otthonának igazgatója - nincs egy zenei vonalon mozgó ember Gyulán, aki elvállalta volna a szervezést?

   - Lokálpatrióta vagyok, minden, ami fontos a városnak, a gyulaiaknak, abban részt veszek. Ugyanígy férjem is, aki a Polgármesteri Hivatal Kulturális Osztályán dolgozik, népművelő-tanár, és civilben fotós. A maratoni koncert koordinálása számomra nem volt megterhelő, hiszen szervezek én a szociálpolitika területén is szakmai vetélkedőt, filmszemlét, orvoskonferenciát, emellett tanítok, szociális szakképzésben vizsgaelnöki feladatokat látok el, szakkönyvet írok, de presbiterként segítem a Református Egyház munkáját is. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem egyedül vittem mindezt véghez, én csupán összefogtam, megszerveztem a teendőket, 25-30 fő segítőm volt, szakmabeliek és civilek egyaránt.

   - Akkor az sem lehet kérdés, hogy részt vállal majd a 2010-es események szervezésében is?

   - Természetesen segítem a további munkát, de mellettem még mások is, így a Városi Könyvtár is végzi a maga feladatát, csakúgy, mint az Erkel Társaság, a Gyulai Polgármesteri Hivatal és sok más civil gyulai.

   - Az eddig elmondottak alapján jól gondolom, hogy gyűjtőakciójuk nem végső, elkeseredett lépés volt, hanem magától értetődő tennivaló?

   - Életem 53 évében olyan közegben nőttem fel és dolgoztam, ahol fontos az ember, a másokért való tenni akarás, és nem muszáj várni külső segítségre. Álmodni kell nagyokat, és valóra váltani a terveket.