Zempléni napló – Harmadik nap (Pomposo)

Augusztus 9.

Vasárnap még tart Tolcsván a Borfesztivál, annak minden bájával együtt.
Hihetetlen, hogy huszonéves koruk ellenére lányaim milyen idétlen lelkesedéssel válogatnak maguknak a háromszáz forintos „ezüst” ékszerekből. Most különböző színű kővel, de egyforma gyűrűjük van, és megállíthatatlanul nevetik ki egymást.

Én is jól elvagyok. Több pálinkafőző is állított föl standot, és most úgy érzem magam, mint vadkan a makkosban. Tudom, hogy este még vezetnem kell, de némi habozás után úgy döntök, hogy egy déli tizenkettőkor fogyasztott két centiliter kóstolóból este nyolcra már nem marad. Egy kicsi üveg birs-, és egy kökénypálinkát viszek haza is, de többet sajnos nem lehet. Egy igazi gyümölcsből készült, igazi párlat többe kerül, mint a Chivas Regal – de jobb is annál!

Mióta itt vagyunk, kíváncsian szemléljük a szomszéd hegy tetejét uraló kastélyszerűséget, de vendéglátóink szerint nagyon-nagyon romos állapotban van, állítólag még mindig az ÁPV Rt. tulajdonában. Látatlanban biztosan nem vesszük meg, de egyébként is optimális célpont egy délutáni kiránduláshoz. Az út éppen annyira meredek és éppen annyira forró, hogy kellemesen elfáradjunk, de megérte. A valaha büszke teraszról döbbenetes a kilátás.

Este aztán Sárospatakra megyünk, mert most van a Zempléni Fesztivál legpompásabb, igazán nyári fesztiválokra való programja. Az est fényét mutatja az is, hogy míg a nyitókoncerten megjelent celebritások között a politikusok voltak többségben (megjelent például Draskovics miniszter úr és Navracsics frakcióvezető úr), ma személyesen Szilgyó kollégát és párját üdvözölhettem a tömegben.

Sárospatak – Rákóczi-vár Sümegi Eszter (szoprán) Jaakko Ryhänen (basszus) Honvéd Férfikar Budafoki Dohnányi Zenekar Vez.: Hollerung Gábor

Az operagála tényleg klasszikusan fesztivál-műfaj, ezért én is igyekszem leküzdeni az ellenérzéseimet. Általában úgy gondolom, hogy egy jó operában egy jó áriának dramaturgiai jelentősége van. A közegből kiemelni, az olyan, mint kalácsból kienni a mazsolát.

Hamár-akkormár, nem bánom, mazsolázzunk. Én most csak a pozitívumokat fogom sorolni.

Szinte rögtön a beintés után nyilvánvaló, hogy miért a Dohnányi Szimfonikus Zenekar a legjobb választás a Fesztivál rezidens-zenekara tisztjére. Vannak jobb zenekarok is, de abban nem vagyok biztos, hogy az együtt-játék, a pontosság, a hangszíngazdagság minden árnyalata képes lenne érvényesülni egy kicsit szeles, kicsit zajos szabadtéri akusztikában. Hollerung Gáborék nem részleteznek és finomkodnak, viszont a lelkesedés, a kicsit szögletes lendület maradéktalanul átjön.

A Honvéd Férfikar is nagyon erős pont. Egy komplett operaelőadáson a kórus létszáma sem szokott ekkora lenni, de a minőség is kiemelkedő. Igen ritka, hogy így szóljon a férfikar egy Rigolettóban, vagy a Don Carlosban „élőben” a színpadon.

Apropó, Don Carlos. Számomra a két sztár is ebben a két részletben nyújtja a legtöbbet és legmeggyőzőbbet. Sümegi Eszter Erzsébet-áriáját olyan zeneiséggel építi föl, hogy abba tényleg beleérezni az egész három-négy órányi drámát. Ezt az illúziót még megtámogatja Fülöp áriája a finn óriás alakításában. (Éppen csak kicsit volt magasabb, mint Hollerung Gábor – a karmesteri dobogóval együtt...)

A Don Carlos egy-egy részlete az est második felében, a szünet után került sorra, vagyis talán a legfontosabb helyen, a súlypontban. Akárhogy is nézem, a műsorszerkesztés, a koncert felépítése is nagyon jól sikerült. Talán csak a legvégén lett volna szerencsésebb az Aida-részlet helyett egy kettős. Sajnos így a Honvéd kénytelen volt a női szólamokat is megszólaltatni – és ha ezt imponálóan meg is oldották, vegyes karnak mégsem annyira kiemelkedők, mint férfikarnak...

Az este nyolckor kezdődő nyáresti hangversenyek rendszerint elég későn érnek véget, így amikor visszaérünk Tolcsvára, lassan már ott is elvarrják a Borfesztivál párhuzamosan futó rendezvényeit. Ahogy a Kastélykertben az utolsó együttes is levonul a színpadról, elkezdődik a tűzijáték, és mi úgy érezzük, hogy személyesen nekünk szól. Körülbelül így kell befejezni egy szép napot.