Zempléni napló – Hatodik nap (Sotto voce)

Augusztus 12.

Itt, Zemplénben az égiek is kegyelnek minket. Az időjárás nem nagyon korlátozott még bennünket sem a kirándulásokban, sem a hangversenyprogramokban. Igazi kánikula sem volt még idáig, nem esett nehezünkre felgyalogolni az arra méltó magaslatokra.

Ma a Tengerszemnél kezdtük. Ez egy egészen különleges földrajzi képződmény, Sárospatakhoz igen közel. A kisebb riolit-tufa hegyen (vagy nagyobbacska dombon) található nagy keménységű kőzetet évszázadokon keresztül használták kifejezetten malomkövek alapanyagának kitermelésére. A munkások többnyire ott is laktak, kőbe vájt barlangjaik nyílásai ma is ott tátonganak a sziklafalakon. A szakadékban összegyűlt, a kibányászott és elszállított kő után maradt vizet akkor még el kellett vezetniük. Ezzel a bánya 1907-ben történt – vélhetően végleges – bezárása óta felhagytak, az ott maradt nem túl nagy (legmélyebb pontján 6,5 méter mély) tavat pedig elnevezték tengerszemnek. Különleges és szép hely, mindenképpen érdemes meglátogatni. Egy rossz földúton autóval is el lehet menni egy darabon, de ahol az emelkedő kezdődik, onnan egy szép erdei ösvényen, mintegy húsz perc gyaloglás árán föl lehet jutni. Igazán megéri.

Az eső csak akkor kezdett szemerkélni, amikor lefelé jöttünk, sőt, amikor kicsit jobban rákezdett, már a földútról is kijutottunk.

Szívesen meghallgattuk volna Herczku Ágnes és Nikola Parov programját Makkoshotykán, de ott már nem csak a helyszín volt tele, hanem az egész falu. A főutcán többen voltak, mint a Tescóban, a templomnál pedig a lépcsőn állt a sor. A közelébe menni is nehéz lett volna, bejutnunk pedig lehetetlen. Sajnáltuk!

Sárospatakra már teljes csapásszámmal működő ablaktörlőkkel jutottunk át. Igazi özönvíz mosta le az egész környéket. Az esti koncert kezdetéig az eső nem csak elállt, hanem nagyjából fel is száradt. Mégis, abban biztosak voltunk, hogy a Rákóczi-vár udvara hangversenyre ma este nem alkalmas, a próbát és a „beállást” már megkezdhették a rossz idő esetére kijelölt református templomban.

Az átállás vélhetően másnak sem okozott meglepetést. Nyolckor a templomnál gyülekezett a közönség, és a pódium is berendezve várt. Ezért is volt furcsa a késlekedés. Vártunk tíz percet. Mondjuk, ennyit minden koncert előtt rá szoktak hagyni, de aztán vártunk még tízet, és ha templomban nem is szokás türelmetlenkedni, azért a legtöbben már fészkelődtek. Az viszont, hogy egy nyolcra meghirdetett hangversenyre fél kilenckor kezdjen felsorakozni a zenekar, már udvariatlanság.

De legalább megérte.

Sárospatak Református templom Budafoki Dohnányi Zenekar Nagybőgőn közreműködik és vezényel: Nabil Shehata BRITTEN: Simple Symphony KOUSSEVITZKY: Nagybőgőverseny MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K.551

A Simple Symphony váratlan tömörséggel és energiákkal szólalt meg. Sűrű volt és hangsúlyos. Elérte az előadásnak azt a minőségi fokát, amikor át kell gondolnod a darabhoz fűződő viszonyod. Jó az a felvétel, ami megvan a CD-gyűjteményedben? Nem kéne gyakrabban meghallgatnod? Egy gyakrabban hallott, ismertebb művel ugyanezt elérni nyilván sokkal nehezebb, de a Britten-darab valóban meglepően szép volt. Nabil Shehata vezénylése nem látványos, sőt, szemre kissé esetlennek tűnik, viszont biztosan hatékony – központi akarat, értő vezetés nélkül vonószenekar nem szólhat így.

Koussevitzky Nagybőgőversenyét nehéz lenne leírnom. „Érdekes”, ez a szó ebben a kontextusban körülbelül azt jelenti, hogy „izé”! Kicsit filmzenés, kicsit geil, kicsit jellegtelen.

Nem biztos, hogy a mű hibája, de Shehata bőgővirtuózi képességeiről sem győz meg. Persze az látszik-hallatszik, hogy nagyon nehéz lehet eljátszani, de nem üt. A felhangdús basszushangzatok sehogy sem szólnak át a zenekaron, a virtuóz üveghangok pedig eleve túl halkak. Persze tudjuk, ez a hangszer nem igazán erre való.

Az égiek valóban kegyesek hozzánk. Ma tényleg ez az esti eső volt a legjobb megoldás. Mert hát, ha itt a templomban sápadtnak tűnt a nagybőgő, mi maradt volna belőle a szabadtéren?

Szünet után a Jupiter-szimfóniát egyszerűen élvezem. Lehet, hogy Shehata tényleg jobb karmesternek? Habár ki tudja, az is lehet, hogy Mozart jobb szerző mint Koussevitzky.

Igazán csak az a fontos, hogy egy egészen jó hangversenyt hallottunk. A két mű között pedig a karmester még azt is megmutatta, hogy mit tud még.