Operabemutatók
Általában nincs ellenemre az unortodox rendezés. Lehet modern, minimalista, vagy aktualizáló, ha a drámát erősíti, vagy értelmezi. Jó Don Giovannit például már láttam ilyet, de Toscát még nem - és nem ez lett az első alkalom.
Operabemutatók
Hónapok óta nem tudnak napirendre térni a rendszeres operalátogatók azon a megmagyarázhatatlan tényen, hogy az idei sorozatból kihagyták Melinda szerepének legjobb alakítóját, a már a múlt évben is csodálatos produkciót nyújtó Kolonits Klárát.
Operabemutatók
Több megoldás, elsősorban Manon és Des Grieux I. felvonásbeli pas de deux-je, olyan érzetet keltett bennem, mintha egy, az 1960-as, ’70-es évek páros műkorcsolya-bajnokságainak gálaműsorához készült koreográfiát látnék, amelynek célja a közönség elkápráztatása, amolyan üdvözlet a balett világából az élvezkedni vágyó sportközönségnek.
Operabemutatók
A Nabucco második szereposztásának kiemelkedően legjobb alakításával Rácz István érdemelte ki, hogy jelen recenzió „címszereplője” legyen. Januári csodálatos hangon énekelt Timurjai már jelezték, hogy Zakariásában is nagy élménynek leszünk részesei, és várakozásomban nem is kellett csalódnom.
Budapesten
A Csajkovszkij ötödiket nem csak mi hallottuk sokszor, hanem bizonyára Christopher Seaman is vezényelte már néhányszor! Mi különösebb kockázat nélkül meghallgathattuk volna a Prokofjevet is, de a Carlo Rizzi betegsége miatt beugró karmester nem vállalta a számára teljesen új mű dirigálását.
Operabemutatók
Agache művészetéről az elmúlt hónapokban jószerivel elhangzott már minden, a hang szépségét, kifejező erejét, volumenét dicsérni csak ismétlés lenne. Arra a hallatlan profizmusra hívnám fel a figyelmet mindenekelőtt, amellyel alakítását felépíti. A figura és a szólam ívére, amelyben minden pillanatban megtalálja az adekvát színt és dinamikai árnyalatot. Végig döbbenetes erővel uralja a színpadot.
Operabemutatók
Az előadás hőse szememben a Desdemonaként tavaly debütáló Pasztircsák Polina volt, aki a rendelkezésére álló keretet maximálisan kitágítva igazi aurát teremtett hősnője köré. Az előadás csúcspontja így a Fűzfadal és Ave Maria lett.
Operabemutatók
A Rigoletto címszerepében Verdi különleges követelmények elé állítja a baritonistát. A maga korában ez a szerep óriási újdonság volt. Soha senki korábban nem alkotott hasonló összetettségű baritonfigurát, még maga Verdi sem.
Operabemutatók
A Magyar Állami Operaház új produkciójában tulajdonképpen egyetlen főszereplőt lehet megvádolni azzal, hogy Érzelmei lennének, Nicket. Ha az ember Igor Stravinsky különc operáját először látja, még el is hinné ezt, de szerencsére az idősebb budapesti operajárónak lehetnek eltérő tapasztalatai.
Budapesten
Herreweghe szerint „ma már túlságosan sok a régizenei koncert a világban”, De a MűPa koncertjei, - amelyeken szerencsére a legnagyobb neveket (így Herreweghet is) gyakran üdvözölhetjük, alig fedik le azt a hatalmas zenei örökséget, amit ma a „régi” jelzővel illethetünk. És hogy abból mennyi a sok?
Operabemutatók
Sylvie Gabor alapjaiban realista rendezése költségekben alig haladta meg egy átlagos koncertét. Szellemes keretjátékkal nemcsak a dalművet, hanem a műfaj legfőbb ismérveit is bemutatta az ifjú publikumnak. Beavató színház lett ez végül a javából!
Operabemutatók
A bűvös vadász második szereposztásának utolsó előadásán kijutott minden: szereposztási tévedés és indiszpozíció éppúgy, mint csúcsprodukció. A produkció színpadi stabilitása viszont egységesen romlott, ami a hatodik előadásnál még nagyon korai jelenség. Főleg akkor, ha a dalmű sokat várt felújításánál érezhető vezetői szándék volt a korszerű színrevitel.
Operabemutatók
A Magyar Állami Operaház legutóbbi Bűvös vadász-produkciója óta kerek 70 esztendő telt el. Ahhoz képest, hogy Carl Maria Weber alkotása az operairodalom egyik nyilvánvaló alapműve, az egymást váltó direktorok közös bűne, hogy a dalmű budapesti előadástörténetében ekkora hiátus keletkezhetett. Az Ókovács-éra egyik legjobb dobásának tartom, hogy a feledésből egy ilyen izgalmas előadással sikerült A bűvös vadászt kirángatni.
Operabemutatók
A Bohémélet előadása élesen vált két részre vokálisan, és ami a valóban fontos és jelentős kérdés: énektechnikailag. A két vendég és a velük éneklő magyar férfi énekesek mintha két külön világot képviseltek volna. Egyik oldalon a hagyományos énektechnikát elsajátított, tudatos hangképzés, másikon ennek hiánya, a teljes esetlegesség.
Budapesten
Vanhal, Pleyel, Dittersdorf és Hoffmeister? Vagy Clementi? Esetleg Albrechtsberger? Elképesztő mennyiségű mű, és többnyire jók. Némelyik annál is jobb, esetleg egészen jó. Viszont egyik sem „különleges”, hiányzik belőlük az az egyéni karakter, az az átütő erő, ami Beethovenben, vagy Mozartban vitathatatlanul meg volt.
Budapesten
Ha Bostridge-ot nem akarjuk feltétlenül énekesnek, produkcióját pedig szép éneklésnek minősíteni, akkor a nézőpont ilyetén változásával a helyzet meglepően átalakul. Bostridge ugyanis jóval inkább előadó, mintsem énekes. Előadásmódja sokkal inkább volt dallamos beszéd, mintsem ének.
Budapesten
Szinte látom, amint későbbi korok zenetörténészei és szakértői adatokat gyűjtenek, hogyan is történt az a találkozás, amikor Kocsis Zoltán és Juronics Tamás először beszélgettek arról, közösen is csinálni kéne valamit. Nem voltam ott, nem tudhatom mi hangzott el, de azt gyanítom, hogy maguk a tárgyaló felek sem gondolták, hogy az együttműködésnek ilyen jelentősége és sikere lesz.
Budapesten
Rost Andrea jubileumi gálakoncertjének programját retrospektív koncepcióval állították össze. Az első részben a művésznő egykori nagy szerepeiből válogatott, fokozatosan eljutva jelenleg énekelt repertoárjáig. Érdekes, de egyben roppant kockázatos vállalkozás, mert csak igen kevés énekesnő képes 25 év elteltével is olyan hangi, technikai kondícióban maradni.
Operabemutatók
Egy évet kellett várni, de szerencsére az idei széria összes előadására már Alexandru Agachét tűzték ki, feltehetőleg biztosítva számára elegendő próbát is, hogy a zeneileg rendkívül igényes, és a most futó produkció hallatlanul bonyolult és fárasztó rendezését valóban kidolgozhassa.
Operabemutatók
„A Falstaff nem szomorú mű, még kevésbé vaskos bohózat, de nem is olyan örömtől és erőtől duzzadó alkotás, amellyel Boito honfitársait felvidítani remélte. … A Falstaff hatalmas érdeme, hogy a teljes embert akarja kifejezni annak összetettségével, rejtett oldalaival és örök ellentmondásaival együtt.
