User Friendly... - A Nemzeti Filharmonikusok, Alexei Volodin és Christopher Seaman hangversenye

2015. február 18.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schumann: IV. szimfónia d-moll, op. 120
Prokofjev: IV. zongoraverseny B-dúr balkézre, Op.53
Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, Op.64

Alexei Volodin (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Christopher Seaman

*

Nem örültem a műsorváltozásnak! Az eredetileg tervezett Prokofjev szimfóniát még nem hallottam hangversenyen, és a kihagyást ezután sem lesz sok esélyem pótolni. Ez a korszak és stílus nemcsak szerintem izgalmas, de a szélesebb közönség kissé idegenkedik az expresszionizmusba oltott szocialista realizmustól. Nos, ha a közönség idegenkedik, akkor a koncertszervezők egyenesen rettegnek. Pedig a "Vas és acél" szimfónia pontosan olyan, mint a neve. Erős, karcos, de benne van a sztálinizmust megérteni próbáló naiv igyekezet is.
(Emlékezzünk itt meg korszak „A halászok a genezáreti tavon teljesítik a tervet” című freskójáról...)

De biztosan voltak olyanok is, akik a Prokofjev opusz elmaradása miatt megkönnyebbültek. A MűPában korábban nem járt, műszaki érdeklődésű vendégem miatt éreztem úgy, hogy a dolgom nekem is kicsit könnyebb lett. Amikor büszkén mutogatom életem egyik legkellemesebb terepét, második otthonomat, a Nemzeti hangversenytermet, a külsős érdeklőtő elkápráztatására egyértelműen alkalmasabb egy "user friendly" szimfónia.

Előre nem tudhattuk (bár sejtettük), volt még egy igazán nagy előnye is a műsorváltozásnak. A Csajkovszkij ötödiket nem csak mi hallottuk sokszor, hanem bizonyára Christopher Seaman is vezényelte már néhányszor! Mi különösebb kockázat nélkül meghallgathattuk volna a Prokofjevet is, de a Carlo Rizzi betegsége miatt beugró karmester nem vállalta a számára teljesen új mű dirigálását.

Az első félidő műsora változatlan maradt, gondolom a zongoraversenyt amúgy is inkább csak kísérni kell, ráadásul annak lemondása a szólista szerződése miatt amúgy is sokkal nehezebb lett volna. A koncertet nyitó Schumann szimfóniától pedig - úgy tűnik - nem félt a dirigens.

Pedig nem ártott volna. Egy kifejezetten indulatos, rögeszmés mű. Nem olyan, amit eladna a puszta formája, szépsége, külalakja. Ezt izzó szenvedéllyel kellett volna végigűzni, hajtani, mert azzal a blattolás-szintű óvatoskodással és körülményeskedéssel, amivel Seaman próbálkozott, nem működik. Nem volt feszültség, lelkesedés és elmaradtak a csúcspontok. (Mondjuk, ilyen "drágám, csináljuk még egy kicsit, vagy inkább alszunk?" hozzáállással nem is sikerülhetett.)

Nem szoktam félidőben otthagyni hangversenyt, az utolsó pillanatig meg kell adni az esélyt, ráadásul ilyenkor mindvégig keresek valami mentő körülményt.

És ezt már a zongoraversenyben meg is kaptuk. Nyilván maga a mű is kevésbé érzékeny a karmester koncepcionális hiányosságaira. Sokszínű, élénk és karakteres darab, de elsősorban inkább a zongoristát teszi próbára - igaz, őt nagyon. Volodin nem csak győzte a megpróbáltatásokat, de elbeszélő könnyedséggel zenélt is. Ennyiből nem feltétlenül derül ki, hogy milyen drámai karaktereket tud megeleveníteni, de aligha lehet rossz zongorista. Kíváncsi lennék a szóló repertoárjára...

A második félidő viszont már határozottan pozitív meglepetést hozott. Az első pár percben kiderült, hogy ezt a Seamant össze sem lehet hasonlítani a Schumann szimfóniát vezénylő Seamannel.
Ha egy naiv valaki még nem tudná, hogy mire kell egyáltalán a karmester, miért nem tudja a zenekar eljátszani azt ami a kottában van, ezt kellett volna meghallgatnia.
A Nemzeti Filharmonikusok, érezve, hogy van kire támaszkodniuk, azonnal tudtak figyelni egymásra is. Megelevenedett minden, el merték játszani a szólókat, elő mertek lépni a óvatoskodásból.

Végtére is barátságos hangversenyre, kellemes estére fogunk emlékezni. A beugrás előre leírt „bravúros” minősítésével ugyan nem értek egyet, de a „tisztességes”-re csillapított változatot el tudom fogadni. Maradjunk annyiban, hogy Mr. Seaman-nak most nem sikerült felnőnie a nagyokhoz, de amúgy is csak annyi volt a feladata, hogy megmentse az előadást. Azt pedig megtette!