Szerepgondolatok – Milyen hangon énekeljük a Rigolettót?

A Rigoletto címszerepében Verdi különleges követelmények elé állítja a baritonistát. A maga korában ez a szerep óriási újdonság volt. Soha senki korábban nem alkotott hasonló összetettségű baritonfigurát, még maga Verdi sem.

Az Érzelmek megjósolhatatlan kényszeréről – A kéjenc útja az Operaházban

A Magyar Állami Operaház új produkciójában tulajdonképpen egyetlen főszereplőt lehet megvádolni azzal, hogy Érzelmei lennének, Nicket. Ha az ember Igor Stravinsky különc operáját először látja, még el is hinné ezt, de szerencsére az idősebb budapesti operajárónak lehetnek eltérő tapasztalatai.

Muszáj hallani – A h-moll mise és Philippe Herreweghe

Herreweghe szerint „ma már túlságosan sok a régizenei koncert a világban”, De a MűPa koncertjei, - amelyeken szerencsére a legnagyobb neveket (így Herreweghet is) gyakran üdvözölhetjük, alig fedik le azt a hatalmas zenei örökséget, amit ma a „régi” jelzővel illethetünk. És hogy abból mennyi a sok?

Ennél több aligha szükséges – Humperdinck Jancsi és Juliskája a MÜPÁ-ban

Sylvie Gabor alapjaiban realista rendezése költségekben alig haladta meg egy átlagos koncertét. Szellemes keretjátékkal nemcsak a dalművet, hanem a műfaj legfőbb ismérveit is bemutatta az ifjú publikumnak. Beavató színház lett ez végül a javából!

A bűvös vadász visszatér – Weber operájának második szereposztása az Erkelben

A bűvös vadász második szereposztásának utolsó előadásán kijutott minden: szereposztási tévedés és indiszpozíció éppúgy, mint csúcsprodukció. A produkció színpadi stabilitása viszont egységesen romlott, ami a hatodik előadásnál még nagyon korai jelenség. Főleg akkor, ha a dalmű sokat várt felújításánál érezhető vezetői szándék volt a korszerű színrevitel.

A hagyományoknak nem megfelelően – A bűvös vadász az Erkel Színházban

A Magyar Állami Operaház legutóbbi Bűvös vadász-produkciója óta kerek 70 esztendő telt el. Ahhoz képest, hogy Carl Maria Weber alkotása az operairodalom egyik nyilvánvaló alapműve, az egymást váltó direktorok közös bűne, hogy a dalmű budapesti előadástörténetében ekkora hiátus keletkezhetett. Az Ókovács-éra egyik legjobb dobásának tartom, hogy a feledésből egy ilyen izgalmas előadással sikerült A bűvös vadászt kirángatni.

Sok év után… - A Bohémélet a MÁO-ban

A Bohémélet előadása élesen vált két részre vokálisan, és ami a valóban fontos és jelentős kérdés: énektechnikailag. A két vendég és a velük éneklő magyar férfi énekesek mintha két külön világot képviseltek volna. Egyik oldalon a hagyományos énektechnikát elsajátított, tudatos hangképzés, másikon ennek hiánya, a teljes esetlegesség.

A fennsík – A Bécsi Filharmonikusok Mahler hangversenye

Vanhal, Pleyel, Dittersdorf és Hoffmeister? Vagy Clementi? Esetleg Albrechtsberger? Elképesztő mennyiségű mű, és többnyire jók. Némelyik annál is jobb, esetleg egészen jó. Viszont egyik sem „különleges”, hiányzik belőlük az az egyéni karakter, az az átütő erő, ami Beethovenben, vagy Mozartban vitathatatlanul meg volt.

Fura, ellentmondásos és katartikus – Ian Bostridge és Thomas Adès a Zeneakadémián

Ha Bostridge-ot nem akarjuk feltétlenül énekesnek, produkcióját pedig szép éneklésnek minősíteni, akkor a nézőpont ilyetén változásával a helyzet meglepően átalakul. Bostridge ugyanis jóval inkább előadó, mintsem énekes. Előadásmódja sokkal inkább volt dallamos beszéd, mintsem ének.

A megváltás - Japán ünnepi zene és József-legenda a MűPában

Szinte látom, amint későbbi korok zenetörténészei és szakértői adatokat gyűjtenek, hogyan is történt az a találkozás, amikor Kocsis Zoltán és Juronics Tamás először beszélgettek arról, közösen is csinálni kéne valamit. Nem voltam ott, nem tudhatom mi hangzott el, de azt gyanítom, hogy maguk a tárgyaló felek sem gondolták, hogy az együttműködésnek ilyen jelentősége és sikere lesz.

Rost 25

Rost Andrea jubileumi gálakoncertjének programját retrospektív koncepcióval állították össze. Az első részben a művésznő egykori nagy szerepeiből válogatott, fokozatosan eljutva jelenleg énekelt repertoárjáig. Érdekes, de egyben roppant kockázatos vállalkozás, mert csak igen kevés énekesnő képes 25 év elteltével is olyan hangi, technikai kondícióban maradni.

Életöröm - Verdi Falstaffja a MÁO-ban

Egy évet kellett várni, de szerencsére az idei széria összes előadására már Alexandru Agachét tűzték ki, feltehetőleg biztosítva számára elegendő próbát is, hogy a zeneileg rendkívül igényes, és a most futó produkció hallatlanul bonyolult és fárasztó rendezését valóban kidolgozhassa.

Szerepgondolatok - Falstaff, az éltető erő

„A Falstaff nem szomorú mű, még kevésbé vaskos bohózat, de nem is olyan örömtől és erőtől duzzadó alkotás, amellyel Boito honfitársait felvidítani remélte. … A Falstaff hatalmas érdeme, hogy a teljes embert akarja kifejezni annak összetettségével, rejtett oldalaival és örök ellentmondásaival együtt.

Sugárzásmentesen – Gluck operája, az Íphigeneia Tauriszban a MÁO-ban

Az előadás közreműködői közül a Püladészt alakító Megyesi Zoltán volt az egyetlen, aki – a rendezői instrukciók maximális betartása mellett – a szólam imponálóan perfekt előadásán messze túljutva, a figura filozofikus mélységét is fel tudta mutatni.

Az „ős-Macbeth” Szegeden

A nyolcadik X felé közeledő Pál Tamás egy kamasz kíváncsiságával fedez fel, mutat be új, vagy épp elfeledett műveket.
Rendezőnek Galgóczy Juditot sikerült megnyernie, tudtuk, hogy tőle nem „kosztümös” operajátszást kapunk, de ez a produkció még az ő mércéjével is szokatlan...

Emberöltőnyi idő - Salzburgi Ünnepi Játékok, 2014.

Salzburg amúgy állandó és egyúttal változik. Idén nagyon nem tetszettek a Museum der Moderne kiállításai a Rupertinumban, illetve a Mönchsbergen. Ugyanakkor megrendítő gyűjtemény mutatta be az I. világháború borzalmait a városi múzeumban. Megvolt a szokásos hajókázás a Salzachon, első ízben sötétben és szakadó esőben. Törzshelyemen, a Wilder Mannban a Bauernschmaus még jobb, mint tavaly volt, a pincér megjegyezte, „Maga általában korábban szokott jönni augusztusban”...

Bravúros évadnyitó – Helen Donath és a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertje

A MÁV Zenekar az évadkezdéshez vendégül hívta Helen Donath-ot, a világhírű szoprán ezúttal Puccini-áriákkal mutatkozott be – a tőle megszokott színvonalon. A szünet után a Faust-szimfónia manapság ritkán elhangzó, három tételes ősverzióját adták, szintén nagyszerűen.

Az immáron hét éves szegedi Szent Gellért Fesztivál, afféle „attached file-ként”, zenével kapcsolatos tudományos programot is kínál. Az idei évad két felkért két előadója, Dr. Párducz Árpád és Dr. Janka Zoltán, Szeged tudományos és zenei életének is közismert alakjai.

Nagyszerű évadnyitó, szépséghibákkal II. – A végzet lovaglóostorral érkezik (Még egyszer a Parasztbecsület/Bajazzók premierről)

Kaptunk egy problémás Parasztbecsületet, valamint egy többé-kevésbé rendben lévő Bajazzókat. De mert ez a két remekmű nagyon is épít az emberi szenvedélyre, s a nagyon különböző személyiségekre, ezért halmozottan nem mindegy, ki ölti fel a szereplők jelmezét.

Nagyszerű évadnyitó, szépséghibákkal I. – Mascagni és Leoncavallo egyfelvonásosai az Operaházban

Ha azt kérdeznék, hogy szüksége van-e a Háznak Pinchas Steinberg állandó opera-dirigensi munkájára, nem csak egyetlen produkcióra, hanem zenekarnevelésre, társulatépítésre úgy, ahogy az egykori nagy vendégkarmesterekre; szükségünk van-e Failoni-, Klemperer-, Gardelli-, Patané-, Szimonov- vagy Saccani-korszak után egy Steinberg-korszakra is, a határozott válaszom: nincs.