Budapesten
Szinte látom, amint későbbi korok zenetörténészei és szakértői adatokat gyűjtenek, hogyan is történt az a találkozás, amikor Kocsis Zoltán és Juronics Tamás először beszélgettek arról, közösen is csinálni kéne valamit. Nem voltam ott, nem tudhatom mi hangzott el, de azt gyanítom, hogy maguk a tárgyaló felek sem gondolták, hogy az együttműködésnek ilyen jelentősége és sikere lesz.
Budapesten
Rost Andrea jubileumi gálakoncertjének programját retrospektív koncepcióval állították össze. Az első részben a művésznő egykori nagy szerepeiből válogatott, fokozatosan eljutva jelenleg énekelt repertoárjáig. Érdekes, de egyben roppant kockázatos vállalkozás, mert csak igen kevés énekesnő képes 25 év elteltével is olyan hangi, technikai kondícióban maradni.
Operabemutatók
Egy évet kellett várni, de szerencsére az idei széria összes előadására már Alexandru Agachét tűzték ki, feltehetőleg biztosítva számára elegendő próbát is, hogy a zeneileg rendkívül igényes, és a most futó produkció hallatlanul bonyolult és fárasztó rendezését valóban kidolgozhassa.
Operabemutatók
„A Falstaff nem szomorú mű, még kevésbé vaskos bohózat, de nem is olyan örömtől és erőtől duzzadó alkotás, amellyel Boito honfitársait felvidítani remélte. … A Falstaff hatalmas érdeme, hogy a teljes embert akarja kifejezni annak összetettségével, rejtett oldalaival és örök ellentmondásaival együtt.
Operabemutatók
Az előadás közreműködői közül a Püladészt alakító Megyesi Zoltán volt az egyetlen, aki – a rendezői instrukciók maximális betartása mellett – a szólam imponálóan perfekt előadásán messze túljutva, a figura filozofikus mélységét is fel tudta mutatni.
Operabemutatók
A nyolcadik X felé közeledő Pál Tamás egy kamasz kíváncsiságával fedez fel, mutat be új, vagy épp elfeledett műveket.
Rendezőnek Galgóczy Juditot sikerült megnyernie, tudtuk, hogy tőle nem „kosztümös” operajátszást kapunk, de ez a produkció még az ő mércéjével is szokatlan...
Külföldön
Salzburg amúgy állandó és egyúttal változik. Idén nagyon nem tetszettek a Museum der Moderne kiállításai a Rupertinumban, illetve a Mönchsbergen. Ugyanakkor megrendítő gyűjtemény mutatta be az I. világháború borzalmait a városi múzeumban. Megvolt a szokásos hajókázás a Salzachon, első ízben sötétben és szakadó esőben. Törzshelyemen, a Wilder Mannban a Bauernschmaus még jobb, mint tavaly volt, a pincér megjegyezte, „Maga általában korábban szokott jönni augusztusban”...
Budapesten
A MÁV Zenekar az évadkezdéshez vendégül hívta Helen Donath-ot, a világhírű szoprán ezúttal Puccini-áriákkal mutatkozott be – a tőle megszokott színvonalon. A szünet után a Faust-szimfónia manapság ritkán elhangzó, három tételes ősverzióját adták, szintén nagyszerűen.
Vidéken
Az immáron hét éves szegedi Szent Gellért Fesztivál, afféle „attached file-ként”, zenével kapcsolatos tudományos programot is kínál. Az idei évad két felkért két előadója, Dr. Párducz Árpád és Dr. Janka Zoltán, Szeged tudományos és zenei életének is közismert alakjai.
Operabemutatók
Kaptunk egy problémás Parasztbecsületet, valamint egy többé-kevésbé rendben lévő Bajazzókat. De mert ez a két remekmű nagyon is épít az emberi szenvedélyre, s a nagyon különböző személyiségekre, ezért halmozottan nem mindegy, ki ölti fel a szereplők jelmezét.
Operabemutatók
Ha azt kérdeznék, hogy szüksége van-e a Háznak Pinchas Steinberg állandó opera-dirigensi munkájára, nem csak egyetlen produkcióra, hanem zenekarnevelésre, társulatépítésre úgy, ahogy az egykori nagy vendégkarmesterekre; szükségünk van-e Failoni-, Klemperer-, Gardelli-, Patané-, Szimonov- vagy Saccani-korszak után egy Steinberg-korszakra is, a határozott válaszom: nincs.
Operabemutatók
A tenor szövege velejéig szatíra, amit egy pillanatig sem kell (sőt, nem is szabad) komolyan vennünk. A komponista él is ezzel, idézetet idézetre halmoz, sőt, már az is összekeveredik, mi minősül idézetnek és mi nem.
Budapesten
Ezek a művek viszonylag nagy rendszerességgel megszólalnak hazai koncerttermekben, de egy megfelelő előadásban megunhatatlanok és elcsépelhetetlenek. - Az előadók névsorából viszont okkal feltételeztük, hogy az előadás „megfelelő” lesz.
Vidéken
Volt számos olyan pillanat, amikor csodálkoztam azon, hogy nem sikoltunk fel, mint egy 60-as évek béli beat koncerten, vagy nem tapsolunk bele, mint egy jazz fesztiválon az improvizáció után. Azt gondolom az inger megvolt, csupán önfegyelmünk eredménye, hogy megvártuk a végét és csak utána tomboltunk.
Külföldön
Az előadás második felére ráeszmél a néző, hogy mindig az a szereplő építi, rendezi a kockákat, aki éppen úgy gondolja, hogy az adott helyzetben és pillanatban ő tartja a kezében a szálákat, ő irányítja a játék folyását. Póker a kastélyban.
Közvetítések
Domingo nyakasságának van alapja. Átélésével, alakításának egységességével, ihletettségével ugyanis oly mértékig fölötte áll az egész mai operabagázsnak, hogy az elkeserítő. Másfelől hősének sorsa egybevág az ő személyes, művészi tragédiájával, az ember egyszerre sír és nevet.
Külföldön
Ezen a fesztiválon tíz nap alatt száznál több koncert várható, nagyrészt Amszterdamban. A szervezők sok különleges helyszínnel, rövidebb (sokszor egyórás) műsorokkal és alacsony árakkal igyekeznek a klasszikus zenét mindenki számára elérhetőbbé tenni...
Vidéken
Valahogy úgy érzem magam, mint amikor jó rádióadót hallgatok. Nem én választom a műsort, de ezzel csak csökkent az esélyem, hogy ismét olyasmit hallgassak, amit már amúgy is jól ismerek.
Vidéken
Lehet-e Kaposváron kívül ilyen szintű kamarazenét hallani?
Persze hogy lehet. Szerencsére van rá példa, magam is fel tudnám sorolni egy-két
szép élményemet.
Ja, hogy egyetlen nap, különböző előadókkal, más-más stílusban négyet világsztár produkció is lesz?
Vidéken
Néha zavar az a törekvés, hogy a komolyzenét - szellemesen és poénokkal – úgy próbálják eladni, ahogy a popzenét is szokás. De rájöttem, ilyenkor csak a kontraszttal van baj. Amikor a lazán humoros felvezetés után megjelenik egy fáradt ember és kétségbeesett arccal brácsázni kezd...
Szerencsére Kaposváron ilyesmi még sosem fordult elő.
