Grachtenfestival 2014: Feestelijke opening
2014. Augusztus 15.
Festivalcentrum Theater Bellevue
Amszterdam
Helyszíni tudósítónk jelenti:
Augusztus 15-én kezdődött a 2014-es amszterdami "csatornafesztivál" (Grachtenfestival). A műsor csak annyit írt, hogy ünnepélyes megnyitó lesz, ahol fiatal tehetségek adnak ízelítőt a fesztivál programjából, és a finálétól "mindenki fejre fog állni pár napra" (zal iedereen een paar dagen ondersteboven zijn).
Ezt a klasszikus zenei fesztivált 1998 óta rendezik. Idén tíz nap alatt száznál több koncert várható, nagyrészt Amszterdamban. A szervezők sok különleges helyszínnel, rövidebb (sokszor egyórás) műsorokkal és alacsony árakkal igyekeznek a klasszikus zenét mindenki számára elérhetőbbé tenni. Kifejezetten gyermekeknek szánt koncerteket is tartanak (az egyéves korosztályig bezárólag), és a fesztivál helyet ad a holland konzervatóriumok évi versenyének is.
A megnyitó hirdetett helyszíne egy színház volt, de a színpad a színház előtti csatornán (Singelgracht) úszott. A közönség létszáma hamar meghaladta a kirakott pár sor szék kapacitását, így inkább - mint sokan mások - a csatornapartra kuporodtunk (holland mércével remek idő volt).
Az elhangzó műsorról bővebb információt sehol nem találtam, a színpadra lépő hölgy pedig csak hollandul konferált, így csak a rendkívül korlátozott hollandtudásomra hagyadkozhattam (az ebből eredő pontatlanságokért ezúton elnézést kérek).
A programot egy apa-fia duó nyitotta. A fiú Bachot játszott egy brácsán, majd belépett az apa egy gitáron, és különösebb szünet nélkül (látványosan fellelkesülve) jazzre váltottak. Ezt a rövid szünet alatt kihevertük, és egy fúvós kvartett következett - Gershwint játszottak.
Ezután beúszott a színpad elé egy hajó. Az előadó a hajó végébe állított tárgyakkal (fémhordó, drótrács, stb.) keltett mindenféle perkusszív zajokat. Ez érdekes volt, de szerintem zárt helyen több értelme lett volna, mert az amúgy nem zavaró környezeti hanghatások teljesen egybemosódtak a zenével.
A hajó továbbálltával Lilian Farahani szoprán kisasszony énekelt egy áriát a Così fan tuttéból. Ez nagyon tetszett. A héten a teljes operát is előadják majd.
A következő konferálás alatt, még a beszéd közben egy rezesbanda szólalt meg az utca végén. Ahogy közeledtek, egy pillanatig arra gondoltam, hogy szervezési malőr történt, de nem: a Ricciotti Ensemble nevű, konzervatóriumi diákokból és lelkes amatőrökből álló utcazenész csapat része volt a programnak. Ahogy a színpadhoz értek, kibukkant közülük Ellen ten Damme énekesnő, és együtt előadták a “De Koningin van Frankrijk” című remek kis dalt.
Egy (így a túlpartról) nagyon fiatalnak kinéző vonósnégyes Haydn-t játszott, valaki elénekelte a Summertime-ot Gershwintől, végül pedig újra felment a színpadra a Ricciotti Ensemble. Nem tudom pontosan, milyen zenét szólaltattak meg; de alig fértek el, és egymáson ugrálva hadonásztak a színpadon. Szemmel láthatólag nagyon élvezték (amúgy mi is).
Talán ez lehetett az a bizonyos "ondersteboven".