Bejelentkezés Regisztráció

Operabemutatók

Szerelem és gyűlölet Nagy Brém szerint… - Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom

2015-04-20 17:30:17 - zéta -

Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom 2015. április 18.
Erkel Színház

TALLÉR ZSÓFIA: Leánder és Lenszirom

Leánder - Bakonyi Marcell
Lenszirom - Molnár Ágnes
Mar-Szúr herceg - Boncsér Gergely
Csibecsőr - Wierdl Eszter
Bölömbér kerál - Hábetler András
Bölömbér kerálné - Meláth Andrea
Töndér Negéd - Cserna Ildikó
Vaknadály - Daragó Zoltán
Bogyó - Gradsach Zoltán
Csíjjegős bőregér - Vajda Júlia
Csújjogós bőregér - Rozsos István
I.Horkoláb - Herczeg Ferenc
II.Horkoláb - Fátrai János

a Magyar Állami Operaház Zenekara, Gyermekkara
az MMTZI növendékei
vez. Bogányi Tibor

Ki az a Nagy Brém?” – kérdezte Kiskorú, amikor már kikanyarodtunk a Köztársaság, akarom mondani, a II. János Pál pápa térről. Most hol kezdjem? Nincs értelme a könyvespolcon árválkodó tizenvalahány kötetet emlegetni, mert úgysem találja meg benne, hiába állította Bogyó nagyon is határozottan, hogy „Nagy Brém szerint szerelem és gyűlölet egykutya”. Azzal sem jutok tovább, ha megértetem vele, hogy egy az iménti Nagy Brém nem azonos a polcon lévő nagy Brehm-mel, ráadásul ebben már magam sem vagyok biztos. Meg azután tulajdonképpen mindegy is. A korakamaszkorra jellemző érdeklődési terület beszippantotta Őt ebben a varázslatos tündérmesébe, ahova szombat délután gyanútlanul elhurcoltam. Mindketten gyanútlanok voltunk.

Az Operaház ezévi monstre bemutató-sorozata újabb állomásához érkeztünk, mely ezúttal egy meseopera volt az Erkel Színházban, amely – hogy Ókovács Szilveszter mindjárt két legyet üthessen – nemcsak ifjúsági előadás volt, hanem egyben kortárs bemutató. Mindjárt az elején szögezzük le, hogy imádott színházam, ahonnan nagykorúságom számítom, nem igazán alkalmas az efféle kamaradarabokra.

A Leánder és Lensziromban nincs énekkar, van viszont gyerekkar, valamint még a rejtélyes nevű MMTZI növendékei is, továbbá szólisták, szám szerint tizenhárman, bár együtt talán csak a tapsrendnél vannak a pódiumon. Végül is elég szép tömeget soroltam el, ennek ellenére messze jobban el tudnám képzelni egy jó akusztikájú Thália Színházban Tallér Zsófia meseoperáját, melyet Szilágyi Andor mesejátékából Szöllősi Andor szövegére komponált.

A történet többszörös csavarral összetett szabadító-opera. Többen foglyok, többen szabadítók, néha valóságosan, máskor meg képletesen, olykor státuszuk változik, szabadítókból foglyok lesznek vagy fordítva. A helyszín akárhol lehet és akármikor. Ez jó, mert ettől általános érvényű igazságok „mondhatódnak ki”. A darab egy-egy pontján van Szöktetés, Varázsfuvola, Fidelio, Ruszalka, Trisztán és Izolda, stb. utánérzésünk néhány pillanatra, de ez csak a téma örökzöld mivolta kapcsán. A téma? A szerelem és gyűlölet, amely tehát: egykutya.

Tallér Zsófia könnyen érthető, kellemes, s kiemelten énekesbarát muzsikát komponált. Szinte minden szereplő kapott egy-egy „áriát”, nagyjelenetet, vagy legalább valami ziccert, amiért – gondolom – örömmel vett részt a produkcióban. Öröm, ez, ami ezen a késő délutánon átütő volt, a hősök és hősnők lubickoltak szerepükben, velünk együtt mosolyogtak a poénokon, a fordulatokban gazdag mű szépségein.

A zeneszerzőnő legfontosabb szándéka az lehetett, hogy mindenki legyen valamilyen. Pontos karakterrajzok és vidám kabinetalakítások teszik a Leánder és Lenszirmot minden szempontból szórakoztató előadássá. A szituációkat hangulatfestő elemekkel ábrázolta, s alázattal kísérte cselekményt. Így utólag belegondolva, talán pont ezért maradt némi hiányosságom: az világos, hogy milyen jó alkalmazott zeneszerző Tallér Zsófia, dehogy valójában milyen zeneszerző, az ezen alkalomból picit homályban maradt.

Zsótér Sándort akár tagnak is szerződtethetné az Operaház, ebben az évadban már második rendezése. Ráadásul már egyre inkább otthon van az Erkel Színházban, kevesen tudták volna ezt a művet ennél közérthetőbben (és tegyük hozzá: szellemesebben) színpadra vinni. Az első jelenet díszletelemei kicsit gátolják a hang szabad áramlását, de olyankor még a néző is frissebb, meg nem is volt egyszerű megoldani a fogoly király, azaz kerál fizikai kínzatását. Benedek Mari jelmezei telitalálatok, mint ahogy Ambrus Mária látványos, de mégis pofonegyszerű díszletei is pontosan funkcionálnak.

Zsótér pompásan érti a gyerekek nyelvét, az időnként beálló csendet vágni lehet, ami ifjúsági előadásokon a minőség mércéje is lehetne. (Pedig a tisztes félháznyi publikum jó fele tíz év alatti, s a magammal vitt Kiskorúról is tudom, ha unatkozik, azt zajosan teszi.) A cselekményt változatosan, szellemesen vitte színre, pontosan alkalmazkodva a zene poénjaihoz. Erre példák sorát mondhatnám, elég legyen a Horkolábok (annak, aki nem volt ott= elszundító őrállók) jelenete. Még az esti lefekvés előtt is azon vihogtunk.

Az énekesek – talán egy kivétellel – szinte mind telitalálatok voltak, mindenki azt csinálta, amit a legjobban tud. Ha itthon előállnék Molnár Ágnes (Lenszirom) fotójával, Kiskorú biztos ki akarná ragasztani az ágya fölé. Engem a tiszta vonalvezetésű lírai szopránjával győzött meg. Mar-Szúr herceg szerepében Boncsér Gergely hatalmas bonviván-paródiát adott elő, meggyőző öniróniával.

Bölömbér kerál szerepében Hábetler András tökéletesen megoldotta az egyszerre bölcs, de ugyanakkor bugyuta uralkodó összetett figuráját. A feleségét alakító Meláth Andreát sosem láttam ennyire könnyedén komédiázni. (Lám, mennyi rejtett tartalék lehet még egy énekesben!) Jó pár év után, szokatlan boszorkányszerepben, elsöprő humorral tűnt fel újra Cserna Ildikó, Töndér Negéd alakítója.

Wierdl Eszter (Csibecsőr) aranyos barátnőt formált, jelenete kedves, de egyben filozofikus mélységét is közvetíteni tudta. Bogyó izgága manó szerepében sajátos mozgáskultúrájával is nagy sikert aratott Gradsach Zoltán. Vaknadály kontratenor alakítója, Daragó Zoltán pontosan kihasználta szólama különlegességéből adódó lehetőségeit.

Nagyon jó volt újra színpadon látni a két bőregér vissza-visszatérő jeleneteiben két nagyszerű idősebb énekest, Vajda Júliát és Rozsos Istvánt. Hasonlóan remek kettős volt a Horkolábok párosa, Herczeg Ferenc és Fátrai János.

Sajnos kilóg ebből a lelkesen idézett sorból Leánder alakítója, Bakonyi Marcell. Alakban tökéletesen hozza a figurát, de hangban a szólam számára elénekelhetetlenül mély, ami elsősorban a szövegmondásán hallatszik, bizonyos frázisok csak prózai üzemmódban szólalnak meg nála.

Az előadás jókedvű, de biztos kezű irányítója Bogányi Tibor volt, aki – emlékezetem szerint – ebben a darabban lépett először fel az Erkel Színházban. Soha rosszabb új magyar művet!

Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom
fotó:©Nagy Attila






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.