Pappano szenvedélyes muzsikus, nem riad vissza a bombasztikus elemek túlhangsúlyozásától és a (túl)áradóan lírai részek fokozásától sem. Csajkovszkij esetében ez egyáltalán nem hátrány.

Már elsőre feltűnik a rendkívüli plaszticitással kidolgozott zenekari hangzás, s a tudatos építkezés, ami Strauss muzsikájának oly fontos kelléke. És ami oly sokszor hibádzik műveinek interpretációiból.

A XX. század zenei kísérletezéseihez képest a Ligeti-életmű már a végeredmény, a kész találmány. A hosszú sivatagi gyalogtúra után ismét itt van a hiányérzet nélküli, totális zene.

Ezek a notturnók (melyek tulajdonképpen divertimentók, csak éppen este tizenegy után játszandók) nem egy olyan kismesterre utalnak, aki mellett csak úgy szó nélkül el lehetne menni.

Furcsa módon, dacára a hagyományos formáknak, az ismerősen csengő fordulatoknak, Gounod muzsikája nem unalmas, nem tűnik elcsépeltnek sem, van benne valami újszerű, egyéni íz.

Bár Bruno Walter a 8. szimfónia kapcsán jegyezte meg tréfásan: \"symphony from the Old World\", ezt a bon mot-ját akár az egész, az \"Újvilág\"-ot megelőző szimfóniaciklusra kivetíthetjük.

Laurent Petitgirard zeneszerzői pályája igen jelentősnek mondható, amennyiben 150 filmzene, valamint 20 hagyományos hangversenypódiumra írt alkotás áll mögötte.

Egy valaha szebb napokat látott, de mára erejét vesztett bonviván versei, tanulmányai a női nemről. Weinert nem érdekelte az atonalitás, és nem hitt a dodekafóniában. A hanglemezen most kiadott divertimentók pedig arról tanúskodnak, hogy immáron saját magában sem.

A felvétel technikailag tökéletes, a Budapesti Fesztiválzenekar nagyon szépen muzsikál, de talán ezeknél is fontosabb, hogy Fischer Iván vezénylésének jól felépített íve van.

A lemez eredetileg 1980-ban jelent meg. Ferencsik János és az ÁHZ neve annak idején bizonyára teljes körű garancia volt arra, hogy nem fog a kiadó nyakán maradni a készlet.