Sokan állítják, s magam sem gondolom másként: Rattle korunk jelentős dirigenseinek egyike. Az azonban kockázat nélkül megállapítható, hogy útja a Panteonba nem ezzel a cd-vel lesz burkolva.

Nemrég jelent meg Rimszkij-Korszakov zenekari műveinek eddigi legteljesebb kiadása. A négy cd-n nem hallható ugyan valamennyi fontos zenekari alkotás, de a szimfonikus életmű legjava igen.

A tizennyolc lemezből álló Szvetlanov-gyűjtemény részeként megjelent három CD-n Rachmaninov három szimfóniája és néhány szimfonikus költeménye hallható.

Nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást a BFZ most megjelent Bartók-albumáról, de úgy sem tehetünk, mintha ennek semmi köze sem lenne az összkiadás körül kirobbant vitához.

Amikor az egyszerű zenehallgató zavarba jön a számára értelmetlen kakofónia hallatán, de szégyelli bevallani, vagy nem akarja megbántani a szerzőt, akkor szokta mondani: \"érdekes!\".

Nagyon tanulságos egy ilyen - muzeálisnak is mondható - lemezt meghallgatni, ugyanis hiába volt Furtwängler idejében más az uralkodó ízlés, a felcsendülő zene minden \"ódivatúsága\" ellenére hat.

Günther Herbig úgy olvassa a partitúrát, mintha az tőről metszett \"abszolút zene\" volna; a háborús borzalmak víziójának csak a képzeletünk enged utat, a mű ezen megszólalása nem.

Sosztakovics, Tyemirkanov és a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar triumvirátusa lenyűgöző szimbiózist alkot. Az V. és VI. szimfónia e felvételét nyugodtan tekinthetjük etalonnak.

A hangzás súlyos, érces, de az már első hallásra is érződik, mennyire átgondolt ez az előadás. S ami szintén azonnal feltűnik, az a ritmikai pontosság, a fegyelmezettség.

A hallgató figyelme egyetlen pillanatra sem lankad, mindig akad egy-egy meglepő hangzás, vagy dinamikabeli finomság, amely érdekessé, és tulajdonképpen megunhatatlanná teszi az előadást.