Eötvös Conducts Stockhausen

Eötvös Conducts Stockhausen
STOCKHAUSEN:
Gruppen for 3 orchestra (1955-57)
cond. by Arturo Tamayo (orch.1), Péter Eötvös (orch.2), Jacques Mercier (orch.3)
Punkte for orchestra (1952/62)
cond. by Péter Eötvös
WDR Sinfonieorchester Köln
BMC CD 117

Nincs sok háttérinformációm, de gyanítom, hogy a BMC-nek sem áll rendelkezésére számlálatlanul a pénz. Ahogy a legtöbb lemezkiadónál, nyilván náluk sem egyszerű döntés következménye, hogy mikor, mit és kivel jelentetnek meg. A sorozatok fő-fő szerkesztői nem is nevesíthetők, merthogy ezeken a posztokon általában nem emberek, inkább jelenségek állnak. Baráti kapcsolatok? Szponzorok kívánságai, preferenciái? Pántlikázott pénzek?

Valahogy mégis sorra jelentetik meg a huszadik század legjelentősebb, stílus-, sőt, sorsfordító műveit.

Ilyenek ezek a Stockhausen-művek is. Igaz, a szerző felvételei sosem értek el \"platinalemezes\" eladási rekordokat, az igazán bennfentes, válogatott közönségen kívül nem is ismerték sokan, de a kortárs szerzőkre gyakorolt hatását egyszerűen nem lehet túlbecsülni.

Nem ez a zenetörténet első pillanata, amikor szakma és közönség nem ugyanúgy hallgatott zenét, de úgy érzem, Stockhausen esetében viszonylag egyedi és egyszerű a magyarázat.

Amikor az egyszerű zenehallgató zavarba jön a számára értelmetlen kakofónia hallatán, de szégyelli bevallani, esetleg nem akarja megbántani a szerzőt, akkor szokta mondani: \"érdekes!\".

Nos, a Gruppen esetében az \"érdekes\" jelző valóban azt jelenti, amit jelent. Valószínűleg ez keltette fel a kortárs mesterek figyelmét - Bouleztől Kurtágig, Ligetitől Stravinsky-ig. A közönség véleményétől függetlenül ők őszinte lelkesedéssel nyilatkoztak a fiatal Stockhausen kompozícióiról.
Számukra rögtön áttekinthetőek, felmérhetők voltak az értékek, a \"minőségi\" ötletek, tisztafejű gondolatok, építőelvek, sőt, a legtöbben komolyan profitáltak is ezekből - ha már magának Stockhausennek nem sikerült...

Merthogy nem sikerült.

Az első meghallgatáskor ugyan nagyon komolyan lehet értékelni a Gruppen dús és kiegyenlített zenekari hangzását. Nagyon hatásos a basszus ütőhangszerként kezelt zongora és persze az elektromos gitár is, de számomra ez a többedik meghallgatásra sem áll össze igazi zenévé.

Valahogy Stockhausen többi darabjával sem volt sok szerencsém. A BMC hanglemezéről még a 94-ben befejezett Punkte is meg-megismerhető, egy az egyben rokona a sokkal korábbi Gruppennek.
Hasonló gondjaim voltak a Hymnen egy régebben hallott felvételével is. A Stimmung című kamarakórusról kellemes emlékeket őrzök, de azok a benyomások valószínűleg elég felületesek lehettek, a művet még a Rádióban hallottam annakidején. Vagy a híres, helikopteres audio-happening? Azt csak élőben lenne érdekes \"meghallgatni\", már ha egyáltalán...

Azt hiszem, ez a zseni tragédiája. Nem biztos, hogy az olajfesték feltalálóját tartanánk ma a legnagyobb festő-zseninek, és egy hangszert megalkotó, tökéletesítő kézműves mester sem feltétlenül virtuóza saját instrumentumának.

Mindennel együtt azt hiszem, érdemes ezt a fontos CD-t birtokolni. Stockhausen munkásságára olyan sokan és sokfelől hivatkoznak szóban és zenében is, hogy hivatkozási pontként egyszerűen kötelességünk tudni róla.

De aztán inkább hallgassunk Ligetit, Kurtágot, vagy Szőllősyt, vagy… - vagy még volna néhány tippem.