Eötvös Péter Beethoven Ötödikjéről hónapokkal ezelőtt különböző újságokban annyi jót írtak már a hozzáértő ítészek (némelyiknek még hiszek is), hogy gyanússá tett a dolog. Gyanússá, hogy Eötvös Péter karmesterként megint valami extravagáns dologgal lep meg.

Selmeczi hangszerelésének - talán - az a titka, hogy nem törekszik a zenei korhűségre. \"Csupán\" megelégszik azzal, hogy a lényegét ragadja meg a zongoradaraboknak.

Olyan szépia-színű fénykép, bajuszkötős, snájdig katonatiszt. Egy kis "fin du siécle" bágyadság, csipketerítő az intarziás asztalon, letisztult egyszerűség, nyugodt, délutáni álom a kanapén. Mégis legyen benne egy békében felnőtt nemzedék optizmusa, és egy kicsit a szecesszió neurózisa...

Miután a Sony lemezkiadónál kamarazenei és vokális művek publikálása után félbeszakadt Ligeti György életművének 1999-ig nyolc CD-t kihozó összkiadása (György Ligeti Edition), a Teldec vállakozott a folytatásra.

Úgy vagyok vele, mint öreg ember az első szerelmével. Akadt később jobb is, szebb is, talán nagyobb hőfokon izzó is, de mégiscsak ez volt az első, a mindent meghatározó, a felejthetetlen.

Ötven éve rádiójátéknak indult. Néhány év alatt három felvonásos operává duzzadt. Volt aki mesének vette, volt aki politikai szatírának.
A közönségnek tetszett!

Nincs pénz új felvételeket csinálni?
Sebaj, legfeljebb szétnézünk az archívumokban, és keresünk olyan régi mesterszalagokat, melyek közreműködői - holtak lévén - már nem igényelhetik a most szokásos eszelős sztárgázsikat.

Méltatlanul kevéssé ismerjük életművét. Szégyellni valóan keveset tudunk róla. Szervánszky Endre zeneszerző 1911-1977.
Ennyi, vagy még ennyi se!

Ez lesz otthon a következő 30 évben „a” Kiállítás képei. Nem a New-Yorkiak, nem a Berliniek, nem a Londoniak. Még csak nem is Bernstein vagy Karajan.

A Lorin Maazel dirigálta koncertről már beszámoltam - ott és akkor tényleg élmény volt, a zenekar primus inter pares a világ vezető orkeszterei között, ott ült jobbomon az igen dekorativ Viktoria, s egyáltalán, egy Újévi Koncertre eljutni Kunszt