Mozart-szimfóniák / Fricsay

MOZART:
A-dúr szimfónia, K.201
C-dúr (\"Jupiter\") szimfónia, K.551
D-dúr (\"Haffner\") szimfónia, K.385
c-moll Adagio és fúga, K.546
Egy kis éji zene, K.525
g-moll szimfónia, K.550
Esz-dúr szimfónia, K.543
Szabadkőműves gyászzene, K.477

A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara
Berlini Filharmonikus Zenekar
Bécsi Filharmonikus Zenekar
Vez.: Fricsay Ferenc

Universal / Deutsche Grammophon
00289 477 5807

Amikor a Deutche Grammophon 1956-ban három különböző Mozart-válogatást tervezett kiadni, nem volt kérdéses, hogy a felvételen ki vezényelje Mozart szimfóniáit. Nem a 62 éves Karl Böhmre, vagy a 48 éves Herbert von Karajanra, s nem is a 44 éves Ferdinand Leitnerre esett a választás - holott mindegyikük közel állt a lemezcéghez akkoriban -, hanem az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, 42 éves Fricsay Ferencre, aki a kérdéses időszakban a Bajor Opera igazgatója volt.

A magyar származású karmester Budapesten született, zeneakadémiai tanulmányai után Szegedre került, ahol tíz éven át vezette a Honvédzenekart, a Filharmonikus Zenekart, a Városi Színház karmestere volt, és 1938-tól állandó operatársulatot szervezett.
1945-ben a budapesti Operaház karmestere lett. 1947-ben indult el nemzetközi karrierje, amikor a Salzburgi Fesztiválon Otto Klemperer helyett beugorva dirigálta el Einem operáját, a Danton halálát. Ebben az évben a Bécsi Állami Operánál dolgozott, majd 1948-tól 52-ig főzeneigazgató volt a Berlini Állami Operánál, és a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarát is vezette.

Fricsay nagy érdekelődéssel fordult a technikai újdonságok felé. 1953-ban ő dirigálta a Német Televízió beindulásának tiszteletére rendezett gálakoncertet, ő készítette a Deutsche Grammophon első sztereó felvételét szimfonikus zenekarral, és 1959-ben az első sztereó adást is ő vezényelte a Német Rádióban.

Az 1956-os kiadás kissé bővített, felújított változatát hallhatjuk a Deutche Grammophon nemrégiben megjelent albumán.
A két lemezen öt népszerű szimfónia, az Egy kis éji zene, a c-moll Adagio és fúga, valamint a Szabadkőműves gyászzene szerepel, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara - amely egy időben a RIAS nevet viselte -, a Berlini Filharmonikusok és a Bécsi Filharmonikusok közreműködésével.

Van némi veszélye annak, ha az ember fiatalon beleszeret egy bizonyos mű egy bizonyos felvételébe. Így voltam én pl. a g-moll és a C-dúr szimfóniával, amelyeket Bruno Walter dirigálásában hallgattam agyon, úgy húsz évvel ezelőtt, s azóta is \"ahhoz képest\" érzékeltem minden egyéb előadását. Így aztán nem volt meglepő, hogy kicsit idegennek éreztem Fricsay felfogását a darabokról. Először... Aztán egyre egyértelműbbé vált, hogy ismét nagyon értékes felvételre bukkantam.

Fricsay Mozart-felfogása természetesen nagyban különbözik attól is, amit manapság hallunk a koncerttermekben.
A hangzás súlyosabb, ércesebb, de az már első hallásra is érződik, mennyire átgondolt, úgy is mondhatni, gondolkodó ez az előadás. S ami szintén azonnal feltűnik, az a ritmikai pontosság, a fegyelmezettség.
Fricsay dirigálásában Mozart szimfóniái nagyrészt komoly, elmélyült zeneként szólalnak meg.
Hatalmas, drámai erővel indul a \"Jupiter\" szimfónia, fájdalmasan komoly a c-moll Adagio és fúga, és az Egy kis éji zene is nélkülözi a felszabadult könnyedséget, bár megvallom, nekem így sokkal jobban tetszik, mint a \"könnyű kis szerenád\" felfogású előadásokban, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy Mozart ezt a zenét alig egy-két hónappal szeretett apja elvesztése után írta.

A többi szimfónia esetében is jellemző a súlyosság, a lassú tételek talán kicsit túlságosan is lassúra, így időnként már-már vontatottra sikerültek. A Menüettek többnyire nélkülöznek mindenféle táncos könnyedséget, valamiféle melankolikus lomhaságot hordoznak magukon, ami persze nem feltétlenül hiba, de talán emiatt is válik kicsit egysíkúvá a felvétel.

Előfordul azért könnyedség is a lemezeken, a ritkaságszámba menő szilajabb pillanatok egyike például a \"Haffner\" szimfónia zárótétele, amelyben kiderül, Fricsay természetesen ezt is tudja. Örülni, lelkesedni, felszabadulni kicsit az élet nyomasztó súlya alól.

Lehet vitatkozni hangzáson, felfogáson, tempókon, hangulatokon és még nagyon sok minden máson, de az nem kétséges, hogy mindenképpen érdemes meghallgatni Mozart szimfóniáit Fricsay Ferenc dirigálásában, akinek korai halála komoly veszteség a zeneszerető közönség számára.