Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem emlékezhet az \'50-es évek zenei eseményeire. No de sebaj, örüljünk neki, hogy a technika és a kiadó jóvoltából legalább hallhatjuk őket!

E kiadvány ékesszólóan bizonyítja: egy produkció felvétele akár önmagában is lehet halhatatlan, ha kedvező csillagállásban születik. Előrebocsátva: ez úgy született.

Ha bemegyek az operaházba, pontosan ilyen Bohéméletre vágyom. Ragyogó tempók a zenekarnál, élő kórusbetétek, és egy Puccinit teljes egészében kiszolgáló, fantasztikus énekes gárda.

Az Oberonnak eddig nem volt túl sok szerencséje. Csak remélni tudjuk, hogy Gardiner felébresztette hosszú Csipkerózsika-álmából Weber remekművét, és az végre elindul világhódító útjára.

Az 1990-ben készült felvétel parádés szereposztásban, igen magas színvonalon abszolválja az operát. Persze kinek a pap, kinek a papné. De lehet, hogy mindkettő, plusz a többiek.

150 perc áradó olasz muzsika, remek énekesekkel és nagyszerű karmesterrel. Vagy, ha így jobban tetszik: a Parasztbecsület és a Bajazzók Callasszal és di Stefanóval, plusz Serafinnal.

Essék néhány szó az énekesekről is: általánosságban meg kell állapítani, hogy elsősorban nem ők e kiadvány legnagyobb erősségei. Vannak kiemelkedően jó énekesi teljesítmények (valljuk be, a kelleténél valamivel kevesebb…), ám ha valaki hangfenoménekre vágyik, nem ez a Ring tűnik a legjobb választásnak.

Tomlinson a magyar nyelvvel folytatott csatát (és a rokonszenvünket) már az első perc végén megnyeri. Olyan apróságokra is ügyel, ami hazai kollégáinak is csak ritkán sikerül.

A karakterekből és helyszínekből adódó játékötletek szervesen illeszkednek a rendező koncepciójába, és egyáltalán nem zavaróak. A vég sem nem optimista, sem nem pesszimista, miként ez a kísérőfüzetben is olvasható: a tetralógia lezárása nyitott könyv, amelyből mindenki a meggyőződésének, hitének megfelelően olvashat.

A Chéreau-féle Ring ereje a részletekben rejlik, érdemes tehát néhányat kiemelni az ezer meg egy rendezői ötlet közül, annál is inkább, mert bizony nem egy, akkor eredetinek számító gondolat visszaköszön a centenáriumi Ring utáni Tetralógia-rendezésekben. A hasonlóság tehát semmiképpen sem a véletlen műve…