Paolo Bertoli írása különböző Fidelio felvételeket vet össze. Az eredeti cikk a Musica 115. számában jelent meg. A Café Momus számára Plivelic Iván fordítását dolgozta át Tóth Péter.

Daniel Barenboim a Teldec új felvételén a II. Leonóra-nyitányt játssza a darab elején - az első, 1805-ös verziónak megfelelően - s megtartja az eredeti változat indítását is.

Képzeljék el, hogy a világ valamennyi könyvtára egyszerre ég le, s elvesznek Shakespeare művei. Nem mintha a Titus Andronicus-ért olyan nagy kár lenne… de azért mégis.

Két oka van, hogy eme tízesztendős felvételről írok (1986-ban és 1989-ben vették fel - a három év differencia tudomásom szerint Carreras betegségével és műtétjével magyarázható).

Giuseppe Verdi mindössze 26 éves volt, mikor bemutatták ezt a \"zsenge-zöld\", de nem éretlen darabot. Persze még ott van benne Donizetti meg Bellini, a gyors részekben talán Rossini is...

Vegyes érzelmekkel hallgattam az EMI pár hónapja megjelent, a három Puccini-egyfelvonásost tartalmazó CD-it. Legsikerültebb az Angelica nővér felvétele, itt nem találni kifogásolható vokális alakítást.

A most recenzióra kerülő két operafelvételt Cheryl Studer személye köti össze. Már jóval korábban felmerült a kérdés: lehet-e egy hanggal ennyifélét előadni, ilyen változatos repertoárt ilyen fiatalon birtokolni?