Bejelentkezés Regisztráció

Opera

A zsidónő

1999-10-06 00:00:00 Heiner Lajos
\"LaJacques Halévy: La Juive
José Carreras, Julia Varady, June Anderson, Dalmacio Gonzalez, Ferruccio Furlanetto, Ambrosian Opera Chorus, Philharmonia Orchestra, Antonio de Almeida
PHILIPS  3 CDs 420 190-2 Digital

Két oka van, hogy eme tízesztendős felvételről írok (1986-ban és 1989-ben vették fel - a három év differencia tudomásom szerint Carreras betegségével és műtétjével magyarázható).

Pro primo: a Bécsi Állami Operaház repertoárjára tűzi a következő szezonban Simone Young vezényletével, Günter Kramer rendezésében, a főbb szerepekben Neil Shicoff, Soile Isokoski, Alastair Miles hallható majd. A premierre október 23-án kerül majd sor.
Két, 1981-es, koncertszerű előadástól eltekintve a művet az osztrák főváros operarajongói 1933 óta nem élvezhették. Gondolom, néhányan megkísérlünk majd valahogy bejutni az egyik estére.

A másik ok - de erről majd a CD kapcsán.

Jaques Fromental Halévy 1835-ben bemutatott nagyoperája sikert aratott. Ebben persze nemcsak a zenének volt szerepe, hanem a neves énekeseknek, a látványos szcenírozásnak, a balettnek is.

Hogy maga a muzsika milyen? Ítélje meg ki-ki maga. Wagner szerette (ebben közrejátszhatott az is, hogy amikor anyagi gondokkal küszködött, Halévy egy másik darabjának zongorakivonatát elkészíthette némi aprópénzért). Verdi lenézte Halévyt, inkább Meyerbeert értékelte - ugyanakkor Mahler csodálta és a Zsidónőről mint "a valaha is írt egyik legnagyobb operáról" beszélt.

A Philips 3 CDs felvétele nem teljes, mintegy órányi húzást tartalmaz, s ez akceptálható, hiszen valószínűtlen, hogy valaha is elhangzott egy estén a teljes darab.

Antonio de Almeida dirigál, szimpatikusan (Philharmonia Zenekar, Ambrosian Operakórus). Korrekt June Anderson Eudoxie hercegnője és a férjét éneklő Dalmacio Gonzales. Brogni kardinális: Ferruccio Furlanetto. Mivel a lemezt megvásárlók legtöbbje nyilván nem ismeri Székely Mihály tolmácsolásában a kavatinát, feltehetőleg nem zavarja őket a hang baritonális színe, a székelyi, pinzai sötét színek hiánya. S Furlanetto intelligens muzsikus, frazeálása elegáns.

Problematikus számomra José Carreras Eleázárja. Nem a lebegő, erőltetett magas hangokat kifogásolom elsősorban - a spanyol tenor negyven körül már jól hallható vokális problémákkal kínlódott - hanem a figura összetettségének, a karakter árnyalásának hiányát. Egyetlen példa, a mindenki által ismert negyedik felvonásbeli ária. Zeneileg korrekt, de nincs meg benne Caruso, Domingo szenvedélye - vagy épp az a hihetetlen fájdalom, a Rachelt lányaként szerető öregember elkeseredettsége, amit a nazális hangú Jan Peerce oly elhitetően tudott tolmácsolni.

Várady Júlia Rachelje beszámolóm másik oka. Eklatáns példája annak, hogyan (nem) működik a nemzetközi lemezpiac. Ahányszor - az operaszínpadról immár sajnálatosan visszavonult - szopránnal egy-egy felvétel megjelent, a kritika hozsannázott, aztán minden maradt ugyanúgy. E rendkívüli művésznek nincsen komplett "kereskedelmi" Verdi-operafelvétele, noha két áriaválogatását szuperlatívuszokkal illették, egyáltalán, valahogy az az ember érzése, ott kérték fel stúdiómunkára, ahová más világnagyság nem kívánt energiát invesztálni. őmiatta érdemes leginkább ezt a dobozkát polcunkra tenni. Sajnos valószínűtlen, hogy a közeljövőben jobb felvétel jelenik majd meg e darabról.

Eleázár Leo Slezák nagy szerepe volt. És Caruso utolsója. Domingo még nem énekelte el. Ha megteszi, talán születik egy ideális változat is.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.