Ghiaurov, Pavarotti, Freni, Caballé - hallhatjuk, láthatjuk, sőt, beláthatjuk, hogy ez a hangfelvétel egyértelműen, kizárólag és csakis az akkori kor legnagyobb énekes hatalmasságairól szól.

A Rodelinda azzal dicsekedhet, hogy az első Händel-opera, amelyet a huszadik században bemutattak (Göttingen, 1920). Több felvétel is létezik belőle, de ez az első teljes verzió.

McCreesh jóval meggyőzőbb Gluck-karmesternek mutatkozik, mint Bach-teoretikusnak. Az, hogy ez a mű a régebbi idők operajátékát idéző szellemben szólal meg, az - Kozenáé mellett - alapvetően az ő érdeme.

Meghallgatnának egy 1800-ban rögzített Figaro házasságát? Esetleg egy Rigolettót 1865-ből? Persze. De sajnos, nincs rá mód. Itt van viszont a Turandot 1938-as felvétele.

Ma már egy énekesnek egész mást kell mutatnia, mint amit pl. Caballé nyújt ezen a lemezen. Csakhogy ez tipikusan az az előadás, amiről az ember azt mondja: \"Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik\".

Lully tizenhárom éven keresztül írta zenés tragédiáit, amelyek közül több is Moliere-színjátékokra épül. Ezekből válogatott össze Christie és csapata egy lemezre valót, áttekintve a szerző munkásságát.

Lehet, hogy vannak korrektebb, szebb, jobb Trisztán-felvételek, mint Carlos Kleiberé, de igazabb, érzékibb és őszintébb aligha került még a lemezboltokba.

Méltatlanul kevéssé ismerjük a csodagyerekből lett sikergyáros Vincenzo Bellinit. Pedig rövid élete során több maradandót alkotott, mint nem egy hosszú életű kortársa.

Ory grófja, á la Rossini

Piacra került az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb és legszínvonalasabb operafelvétele, a gasztronómiai körökben is jó nevű Rossini nevű főséf Ory grófja című remeke. Némi képzavarral: ínyencfalat a fülnek!

A csók-asszony (Saint-Saëns: Samson et Delila)

Az opera igen sajátos és szerencsés módon egyensúlyozik az oratórikus-átszellemült és az operás-frivol, világiasabb hangvétel között. A két intonációval már adott is a dalmű morálja, dramaturgiája.